Tamás Ervin

A győzelem nem elég - Orbán harca a Jobbik ellen

szerző
Tamás Ervin
publikálva
2016/49. (12. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormánypártok semmit sem akarnak a véletlenre bízni, kiváltképp a 2018-as választást nem.

Sebességbe kapcsoltak minden téren. Alsóbb hangon tart tovább a migránsozás, a Brüsszellel szembeni szabadságharc nem csitul, tudósítások szólnak arról, hogy lassacskán a főáram egyik legkarakteresebb képviselője miniszterelnökünk, aki a kedvező széljárást kihasználva idén úgy döntött, hogy kritikusait idehaza lendületesen tovább tarolja, megosztja, gyengíti, felvásárolja. Ez az igyekezete korántsem sikertelen. Létezik azonban számára egy speciális feladat, amelyet a választásokig hátralévő időben el kell végeznie – ez pedig a Jobbik trónfosztása.

A keleti szél árnyékában

Orbán úgy tesz, mintha lenézné ezt a társaságot, de tart is tőlük. Bizonytalan például abban is, hogy az elemzők által emlegetett üvegplafon valóban áthatolhatatlan-e; az ifjúság körében tapasztalható Jobbik-szimpátia pedig különösen aggasztja, hiszen ez a Fidesznél is így kezdődött. A belső mérések nem jeleznek visszaesést a kormány támogatottságában, ugyanakkor a kormányzással a többség elégedetlen. Jó volna, ha a rég bevált eszközökkel lehetne viszályt kelteni vagy domesztikálni Vonáékat, ám rendkívüli odafigyelést követel, hogy a Jobbik szimpatizánsait befogják, de legalábbis ne ijesszék el a Fidesztől egyszer s mindenkorra. A Jobbik elnökének középre húzódását nehéz hiteltelenné tenni akkor, ha közben a kormánypárt rendre a szélsőségesek felé kacsint, akik – legalábbis egyelőre úgy tűnik – átlátnak a szitán. Jól lehetne Kovács Béla orosz kapcsolataival szórakoztatni a nagyközönséget, még hatásosabb a Nemzeti Arcvonal elleni megannyi kommandós akció orosz titkosszolgálati és Jobbikra utaló szálakkal spékelve – de ezek egyben masszív elhatárolódást igényelnének Moszkvától, ami a keleti szélnek alaposan keresztbe fújna. Az, hogy Magyarországon hemzsegnek az orosz ügynökök, fura hír, különösen annak fényében, hogy eddig arról értesítettek bennünket, hogy az amerikaiak hemzsegnek. Meglehet, mindkettő igaz, mégsem jó, ha pillanatnyi politikai érdekeink szerint, váltott lovakkal, mi több, a nyilvánosság bevonásával üldözzük őket.

Vona beszél Orbánhoz

Vona beszél Orbánhoz

Fotó: MTI

Orbánnak 2018-ban a szimpla győzelem nem elég, vissza akarja szerezni kétharmadát. Úgy látja, hogy ebben akadályozhatja meg a Jobbik, és esze ágában sincs koalícióban vesződni velük. Abban viszont korántsem biztos, hogy az LMP eredménye elég lesz ahhoz, hogy ha kell, beemelje maga mellé. A Jobbik kiütése nem megy kisgazda- vagy MDF-módra, hát még KDNP-mintára. Az ordenáré lejáratókampányok végiggörgetése az egyre kiterjedtebb médiafelületen okozhat talán némi belső zavart Vonáéknál, de túlontúl átlátszó az igyekezet, ezért törés helyett inkább összetartást eredményez. A különböző felforgató akciókat egyelőre strapabíróan fogadja a Jobbik, s nem szerveződnek puccsista alakulattá Novák Előd vélt vagy valódi csapatai sem a szétaprózódott gárdista erőkkel. Vona jól tudja, hogy a Fidesz mozgékonyabb, mint a Jobbik: a kényesebb ízlésű konzervatívok sokkal nehezebben hagyják magára Orbánt a jobbszél felé menetelésben, mint őt, ha a szalonképesség érdekében elvét pár lépést. Előfordul, hogy a látványos vereséget is képes a végén legalább döntetlenre hozni, ez történt például az alaptörvény módosításának kudarcakor. Úgy lett a Jobbik hazaáruló, mint a pinty, odacsapva azonnal a többi ellenzéki párthoz, mivel az elnök okos feltételhez kötötte a kvótaellenes tétel beemelését az Alaptörvény szövegébe. (A letelepedési kötvény fö­löttébb gyanús gyakorlatát kellett volna azonnal száműzni, cserében a Jobbik voksaiért, de ez nyílt beismerése lett volna a kötvény körüli üzelmeknek.) Ahogyan Orbán hamar túltette magát az eredménytelen népszavazáson, az AB ítéletének örvendezve úgy lapozott most is – a kvóták ellen minden felhatalmazás a kezében, a Jobbikot meghempergette a forró olajban, és majd ráérősen kivezetik a letelepedési kötvényt is, amely „beteljesítette feladatát”. Elképzelhető, hogy az eset járt némi zaccal, de Vona ügyes csele közömbösítve lett.

Ki kell iktatni

A Fidesz legfőbb ellensége és egyben legszorosabb bajtársa a korrupció. A megbonthatatlannak szánt rendszer építőköveit hordják össze a barátok, akiktől ma már függ a többi barát, de a legkiszolgáltatottabb közmunkás is. Nincs rés a pajzson, mert ami netalántán volna, nem mer azzá válni. Új lendülettel zajlik a térfoglalás, helyiségről helyiségre, ágazatról ágazatra, szinte nincs olyan rendelet, törvény, amely mögött ne húzódna valami rejtett annektáló szándék, csoportérdek. Közben a hívők kondicionálása és a bizonytalanok megnyerése folyamatos, minden közösségben – iskolában, egyházban, a kultúrában – egyre nagyobb számban jelennek meg az átnevelőtáborok.

Mindenki vágyik egy új jobbközép tömörülésre, hírlik, hogy formálódik, már jön – ám beérkezni időben és jó kondícióban nehezen fog. A kormánykoalíció erőkultusza, egyszemélyi képviselete riasztó, ugyanakkor vonzó is, különösen a kisebb településeken, ahol a hűbéri állapotok konzerválódtak és az információk beszerzésében sincsenek új utak – a megyei lapok elfoglalása ezért is fontos. A korábban bekebelezett vagy marginalizálódott pártoknak eredetileg volt a Fidesztől elütő karakterük, most azonban a Fidesz és a Jobbik nacionalista perifériáján csámborgók hol az egyiknél, hol a másiknál fedeznek fel apróbb különbségeket, mert míg a Jobbik óvatosabban bánik szélsőséges nézeteivel, addig Orbánék, ha alkalom nyílik rá, újra és újra megszólítják a radikálisokat. A jogilag megtámasztott panamafolyam, a hatalmi dorbézolás, a szavahihetőség, a szociális érzékenység hiánya teszi kikezdhetővé a kormánypolitikát – ezek adnak fegyvert a Jobbik kezébe. Nem kevés populizmussal, de racionálisan, higgadtan és legtöbbször pontosan használják, ami jelzi, hogy a párt hátterében megerősödött a szakpolitikai munka. A Jobbik kihasználhatja azt is, hogy a politikai osztály és az elit fölmorzsolódott a hatalmi harcokban, s szem elől tévesztette a rendszerváltáskor hirdetett eszményeit. Az új alakzatok (LMP, Együtt, Párbeszéd) láthatóan képtelenek voltak a keletkező űrt kitölteni.

Logikus tehát, hogy a Fidesz ellencsapásai a Jobbikra összpontosulnak, komoly energiát mozgósítanak Vona és társai lejáratására, s szeretnének mihamarabb olyan skalppal szolgálni, amelyik a Jobbik tisztakezűségét kezdi ki. E próbálkozásokat eddig nem koronázta értékelhető siker, viszont a Fidesz és a Jobbik között ingázók többsége még most sem bízik eléggé az utóbbi kormányzóképességében, nemzetközi súlyában. És nem a Simicska-médián vagy az ATV gesztusain múlik, hogy ez a vélemény megváltozzon. A párton kívüli szakértőknek, pénzes támogatóknak elő kell bújniuk fedezékükből – mivel a Jobbiknak pontosan erre a fedezetre volna a legnagyobb szüksége.

A Fidesz győzelmi esélyei tehát jók, de egy pillanatra sem lazulhatnak el, minden variációt, formációt számba kell venniük a választásokig, amely alááshatja pozíciójukat. Akár még azt is, amely ugyan képtelenségnek hangzik, de a többiek esélytelensége kialakíthat egy rendhagyó szövetséget Orbán megbuktatására – hogy utána egy új választás következzék. Én ebben nem hiszek, már csak azért sem, mert még az egymáshoz közeli pártok is bizalmatlanok egymással szemben, ráadásul a szimpatizánsok nem követnek behunyt szemmel egy ilyen ortopéd összefogást. Orbánnak azonban a legváratlanabb helyzetekre is reagálnia kell, mégpedig azonnal és határozottan. Mert csapatával odáig jutott, hogy nem engedheti ki a hatalmat a kezéből. Tudja, hogy abból újabb rendszerváltás következne. A Jobbikot aligha tudja integrálni, alkalmi alkukba belemegy, a folyamatos egyezkedéseknek viszont nem barátja, arra hosszú távon nem rendezkedik be. Vonát ki kell iktatni vagy úgy megsebezni, hogy fellángoljon a belső viszály. A Fidesz új kétharmadért folytatott görcsös igyekezete beteges paranoiát, a szellemi-gazdasági hátország további terjeszkedését és minden eddiginél kíméletlenebb, félelemkeltőbb kampányt hoz magával, amelynél, akár a ketrecharcnál, minden meg­­engedett lesz. A darabokra hullott társadalmi kohézió maradéka is szilánkokra törik, ami, ha bírja erővel, idegekkel és egységgel, a Jobbiknak kedvezhet. De valamennyi ellenzéki párt állóképességén múlik a minimális cél – a kétharmad minél nagyobb arányú megakadályozása. Egy esetleges győzelem: újraírt történelem. De maradjunk a kétharmadnál.

szerző
Tamás Ervin
publikálva
2016/49. (12. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 reuters
    reuters
    2016. december 29., csütörtök 17:30
    A Fidesz új kétharmadért folytatott görcsös igyekezete beteges paranoiát... hoz(ott) magával...
    Bizony! És így könnyen jön egy nem várt kis porszem a kormánypárti (szervilis) gépezetbe.
    Pl. érvénytelen népszavazás, Fejér Megyei Néplap.
    A Jobbikkal/Vonával szembeni kíméletlen támadás-sorozatuk sem túl eredményes. Sőt!
  2. 5 rworse
    rworse
    2016. december 29., csütörtök 08:51
    téglalap, 3

    Sajnos az EU elleni szabadságharc egyelőre nagyon is produktív a megcélzott szavazóbázis körében. Az "egyszeri emberekhez" nem érkeznek le az EU javai, mert lefölözik azok, akik aztán kiválóan uszítják az EU ellen a jónépet, akiket nem is kell nagyon uszítani, mert mindig is hajlamos volt uszulni, provinciálisnak lenni.
  3. 4 rworse
    rworse
    2016. december 29., csütörtök 08:40
    Bár a jelek tényleg arra mutatnak, de azért nehezen tudom elképzelni, hogy a közeljövőben az LMP koalícióra lépjen Orbánnal a mérleg nyelveként. Az akkora önarcul köpés lenne az LMP-től, hogy nyilván a párt és szavazóbázisa azonnali szétesését eredményezné - amit persze bevállalhatnak a vezetők a koncért. A jelek valóban errefelé (is) mutatnak. Fura egy valami lett az LMP-ből.
  4. 3
    Earl Corwin
    2016. december 28., szerda 17:49
    A lényegi kérdés, hogy ki a nagyobb EU-ellenes? Ebben harcoskodjanak, és mindketten szépen el is süllyednek - nem is olyan nagyon sokára.
  5. 2 Világos
    Világos
    2016. december 28., szerda 11:25
    A Jobbik és az LMP megnyilvánulásai arra utalnak, hogy előre megirt szerepet
    játszanak. Nem kormányváltásért tevékenykednek, hanem FIDESZ nem elegendő
    győzelme esetén társulnak. Egyesdül semmit nem ernek el baloldali gyözelemben nem
    biznak azért nem társulnakl A kvótaügy lehet, hogy a FIDESZ irányitja a Jobbik aszisztál.
    Aki kormányváltást akar nem ilyen ügyekkel foglalkozik hanem amelyek legtöbb ember
    életét megneheziti. Nem ragadnak le egy témán. Nap mint nap életképességet mutatni.
    Az embereket nem az érdekli, van letelepedési kötrvény hanem a mindennapi megélhetés.
    Szinjáték az ország házában előre kiosztott szereplőkkel.
  6. 1 sartorius
    sartorius
    2016. december 28., szerda 11:00
    A fideszesek 99%-a sosem ismerné be, hogy nem erre vett jegyet.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Blog

még több cikk