A cigány

publikálva
1997/40. (10. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha a voksukra nem is, a cigányokra azért még fontos szerep várhat a választásokon. Kovászai lehetnek a helyi közösségeknek, ellenükben pártállástól függetlenül felsorakoztathatók a népek; bármely bizonytalan jövőjű polgármesternek csak meg kell pendítenie, hogy gond van a cigányokkal, és újraválasztási esélyei az egekbe ugranak. Két dologra kell csak ügyelnie. Ne bonyolódjon nagyon bele, elégedjen meg az egyszer már világméretekben bizonyított genetikai érvekkel, cigánynak vérét, tele sötét hajlamokkal, mindenki el tudja képzelni. Ha úgy érzi, hogy a helyi adottságok megengedik, és ő sem zavarodik bele, akkor mutatkozhat kicsit felvilágosultabbnak is: a kultúra általi meghatározottság gondolata a kollektív jogok és a kisebbségi önkormányzatiság világában abszolút szalonképes, mégis mindenki tudni fogja, hogy arról a kutyáról beszél, amelyikből sose lesz szalonna. De ami elég egy kocsmában, kevés lehet a választási győzelemhez. Azért meg is kell harcolni, vívni a rábízott közösségért, bátran képviselni helyi érdeket akár az országos sajtóban is. Sajnos a cigány erre a szerepre már alkalmatlan, ha csatára kerül a sor, elsunnyog, inkább külön ballag, elköltözik a városból, nem komoly ellenfél. Nem úgy az emberjogi harcosok, azok direkt ezért kapják a pénzüket. Itt van például az ombucman, egyáltalán, micsoda név az, hogy ombucman, meg hogy intézmény, amikor egyszerű cigánybérenc. De most megkapta, végre a pofájába merte vágni valaki, hogy coki neked jogi nyavalygás, egy a valóság, és azt mi lakjuk.

Ha a voksukra nem is, a cigányokra azért még fontos szerep várhat a választásokon. Kovászai lehetnek a helyi közösségeknek, ellenükben pártállástól függetlenül felsorakoztathatók a népek; bármely bizonytalan jövőjű polgármesternek csak meg kell pendítenie, hogy gond van a cigányokkal, és újraválasztási esélyei az egekbe ugranak. Két dologra kell csak ügyelnie. Ne bonyolódjon nagyon bele, elégedjen meg az egyszer már világméretekben bizonyított genetikai érvekkel, cigánynak vérét, tele sötét hajlamokkal, mindenki el tudja képzelni. Ha úgy érzi, hogy a helyi adottságok megengedik, és ő sem zavarodik bele, akkor mutatkozhat kicsit felvilágosultabbnak is: a kultúra általi meghatározottság gondolata a kollektív jogok és a kisebbségi önkormányzatiság világában abszolút szalonképes, mégis mindenki tudni fogja, hogy arról a kutyáról beszél, amelyikből sose lesz szalonna. De ami elég egy kocsmában, kevés lehet a választási győzelemhez. Azért meg is kell harcolni, vívni a rábízott közösségért, bátran képviselni helyi érdeket akár az országos sajtóban is. Sajnos a cigány erre a szerepre már alkalmatlan, ha csatára kerül a sor, elsunnyog, inkább külön ballag, elköltözik a városból, nem komoly ellenfél. Nem úgy az emberjogi harcosok, azok direkt ezért kapják a pénzüket. Itt van például az ombucman, egyáltalán, micsoda név az, hogy ombucman, meg hogy intézmény, amikor egyszerű cigánybérenc. De most megkapta, végre a pofájába merte vágni valaki, hogy coki neked jogi nyavalygás, egy a valóság, és azt mi lakjuk.

Sátoraljaújhely kitart amellett, hogy márpedig ő van annyira szuverén önkormányzat, hogy azt zavar el a városból, akit akar. Töretlen a népfront, a testület ellenszavazat nélkül utasította el Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman jogértelmezését, még a majdnem elkódorgó kisebbségi önkormányzati vezető is visszaállt szépen a városatyák mellé, nem hiába kapja tőlük a fizetését. A városban aláírást gyűjtenek a vidéki rögvalóságot Pestről fikázó ombudsman ellen, aki állta a sarat rendesen. Kintről úgy tűnt, még az sem rogyasztotta meg, amikor a belügyminiszter óvatosan arrébb lépett mellőle: még a végén ellene is aláírásokat kezdenek gyűjteni a városban, hát kell az egy belügyminiszternek? Hülye is lenne, amikor a miniszterelnöke valami nagygyűlésen hetente elmondja azt, hogy a cigányoknak ki kellene vetniük maguk közül a bűnözőket.

És amikor már azt hittük, hogy az ombudsmant az sem állítja meg, ha kilövik alóla a lovát, a tiszavasvári külön ballagás kapcsán már nem ment be a csinnbe. Lehet, hogy nem volt kedve még egy polgármesterrel asszózni, és a helyi MDF és Pokol Béla is leadta rá a figyelmeztető lövéseket: mindenesetre a tiszavasvári vizsgálatból az derült ki, hogy volt ugyan diszkrimináció, de nem rasszizmusból, csak úgy. Ahogy az lenni szokott errefelé. Régen sem volt szokásban az, hogy hagyják vándorolni a cigányt, mért pont most hagynák bejárni a tornaterembe, korábban sem vásárolhatott lovat, akkor miért vehetne most Túró Rudit az iskolai boltban. Ráadásul akkor is tetves volt, meg most is az.

publikálva
1997/40. (10. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk