A dabasiak szimata

  • 2001. március 22.

Publicisztika

A jövőre esedékes országgyűlési választások előtti utolsó időközi választás első fordulójára kerül sor vasárnap Dabason. (A törvény szerint ugyanis a következő választásokat megelőző egy éven belül nem lehet már időközit tartani.) Bár egy ilyes választás eredményeiből csak mértéktartással célszerű messzemenő következtetéseket levonni, az biztos, hogy Dabas és környéke, a 14. számú körzet 1998-ban és 1994-ben is együtt lélegzett az országgal, amennyiben ´94-ben nagy fölénnyel szocialista jelöltet juttatott a parlamentbe (második helyen az akkori és mostani SZDSZ-es jelölt ért célba), és a szétforgácsolt jobboldal alapos verést kapott. 1998-ban pedig - bár az első forduló után még a szocialista jelölt vezetett - a fideszes Buza Attila nyert. Mégpedig úgy, hogy a kisgazda induló vissza se lépett a kedvéért: Dabas és vonzáskörzetének keresztény és konzervatív érzelmű lakói e nélkül is tudták, kire nem pazarolják el szavazataikat. (A dabasi tutisták csak 1990-ben nyúltak kissé mellé, amikor Fodor István ex-MSZMP-s, akkor független jelöltbe helyezték bizalmukat.)

A jövőre esedékes országgyűlési választások előtti utolsó időközi választás első fordulójára kerül sor vasárnap Dabason. (A törvény szerint ugyanis a következő választásokat megelőző egy éven belül nem lehet már időközit tartani.) Bár egy ilyes választás eredményeiből csak mértéktartással célszerű messzemenő következtetéseket levonni, az biztos, hogy Dabas és környéke, a 14. számú körzet 1998-ban és 1994-ben is együtt lélegzett az országgal, amennyiben ´94-ben nagy fölénnyel szocialista jelöltet juttatott a parlamentbe (második helyen az akkori és mostani SZDSZ-es jelölt ért célba), és a szétforgácsolt jobboldal alapos verést kapott. 1998-ban pedig - bár az első forduló után még a szocialista jelölt vezetett - a fideszes Buza Attila nyert. Mégpedig úgy, hogy a kisgazda induló vissza se lépett a kedvéért: Dabas és vonzáskörzetének keresztény és konzervatív érzelmű lakói e nélkül is tudták, kire nem pazarolják el szavazataikat. (A dabasi tutisták csak 1990-ben nyúltak kissé mellé, amikor Fodor István ex-MSZMP-s, akkor független jelöltbe helyezték bizalmukat.)

Némi szemhunyorítással tehát tekintsük most Dabast országosan reprezentatív mintának - annál is inkább, mert alaposan belehúztak maguk a pártok is, az elmúlt néhány hétben annyi nagy név korteskedett a környéken, hogy egy járási rendőrkapitányság fogdáját gond nélkül meg lehetne velük tölteni. Latolgatásunk fókuszában momentán az látszik körvonalazódni, hogy a jelöltállítások tanúsága szerint a jobboldali szavazók erős és változatos kínálattal vannak megküldve. Bár a kormánykoalíció mindhárom pártja felsorakozott a Fidesz jelöltje mögé (néhány hónappal ezelőtt Dávid Ibolya bátran lemondott az önálló jelöltállításról, az FKGP éppen mással van elfoglalva: pedig a kisgazda jelölt az 1998-as első fordulóban alig kapott kevesebbet, mint a később győztes fideszes), a jobboldal egysége ellen két nagy, országos név is támadást intéz. Franka Tibor (MIÉP) jobbról hasítana a kerkonz. tábor testébe, Pusztai Erzsébet (MDNP), az ócsai gimnázium egykori éltanulója viszont a jobboldal bal széléről rabolna voksot. Bár nyilván ők sem gondolják komolyan, hogy e surranópályán bejuthatnak a parlamentbe (vagy akár hogy a második fordulóban labdába rúghatnak; annál is inkább, mert ott már tényleg nagyon tökösnek kéne lenni ahhoz, hogy valaki Kövér László pártjától próbáljon jobboldali szavazatokat elvenni), a választás feltehetőleg elárul majd egyet s mást arról, hol tart most, és milyen esélyei vannak a jobboldal teljes integrációjának.

Ne feledjük, ez a 2002-es választások kulcskérdése.

Figyelmébe ajánljuk