A látszat, hogy csal

publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

n Hogy lett volna finomkodás Csillag István gazdasági miniszter és a kormány más, vélhetően szocialista tagjai és elsősorban a miniszterelnök között a sztrádaépítés ügyében, még jóakarattal sem mondható. Bár az is igaz, hogy nyilvánosan senki nem sértegetett senkit. A miniszter nem mondott le, és nem is szólította fel őt erre senki. De a konfliktus súlyos volt, efelől aligha lehetnek kétségeink.

És afelől sem, hogy a megoldás: rossz.

Csillag István gazdasági miniszter egyedül akarta elvinni a balhét: arról a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-n és rajta kívül előre nem értesült senki, hogy nem lesz a szó törvényi értelmében vett közbeszerzés a négy pályaszakasz tárgyában. Sem a kormány, sem a két koalíciós párt. Ha jobban belegondolunk, nem is kellett volna nekik, az NA Rt.-nek van végső soron a kormány által jóváhagyott üzleti terve, végső tulajdonosa a minisztérium, meghívásos pályázatra a törvény módot ad, oszt´ csókolom: a felelősség és a feladat az övék, a kormány meg foglalkozzon avval, ami az ő dolga, avval például, hogy még álmában se, még egy rossz vicc erejéig se jusson az eszébe Elton Johnt meghívni augusztus 20-án dalolni fehér zongoránál, vagy avval, hogy miért ne helyezzen el fizetett hirdetéseket különféle sajtóorgánumokban arról, hogy lám, még két hónap is alig röppent tova hivatali idejéből, és már mennyi jóban is szerencséltette az nb. lakosságot.

Csillagnak persze leeshetett volna a tantusz, hogy a "közbeszerzés" szó milyen viharokat képes kavarni még azon kevés fejekben is, akik a szó jelentésével többé-kevésbé tisztában vannak. És még az is lehet, hogy leesett neki, és mégsem tájékoztatta a kormányt a meghívásos pályázatról; hogy a versenyeztetéssel és a Vegyépszerrel kapcsolatos szándékairól előre megfontoltan, tudatosan hallgatott, attól tartva, hogy valaki úgyis bekavar.

De persze bekavartak így is. Keller László felszólalása után a kérdés az volt, hogy a miniszterelnök kiáll-e minisztere mellett, vagy enged az MSZP-ben felbuzgó idiotizmusnak és/vagy az ősi szocialista ösztönnek: üssük az SZDSZ-t! Azt ugyanis, hogy épp az üzletemberből miniszterelnökké lett Medgyessy Péter ne látta volna be: a Csillag által forszírozott megoldás az adott körülmények között a legolcsóbb és leggyorsabb módja a négy autópálya-szakasz megépítésének, sajnos, nem hisszük el. A GKM, illetve az NA Rt. és a négy útépítő cég érdekei a kormányváltást követő különleges, soha vissza nem térő pillanatban ugyanabba az irányba mutattak: mind az öt szereplő a Vegyépszert akarta kizeccölni a játszmából, és mind az öten többé-kevésbé ugyanabból a - logikus és méltányolható - okból. Azért, mert a Vegyépszer nem piaci előnyök birtokában tarolt az elmúlt négy évben, ami rossz a közpénzek elköltéséért felelős minisztériumnak, rossz a Vegyépszer piaci vetélytársainak, és nem kifejezetten előnyös azoknak sem, akik a Vegyépszer által meg nem épített autópályák helyett rossz utakon autózva haltak meg az elmúlt két-három évben. A miniszter (illetve az NA Rt.) és a négy cég közötti hallgatólagos taktikai szövetség működött is: a 109 milliárd forint a Vegyépszer eredeti ajánlatánál közel húsz százalékkal olcsóbb. A kölcsönös (viszont csak erre az esetre érvényes) bizalom jó üzletet, a költségvetésnek pedig 29 milliárd megtakarítást fialt volna.

A kormány közbelépését követően azonban nem pusztán ez a különleges pillanat szállt el végérvényesen: a helyzet rosszabb, mintha ez az egész cirkusz meg sem történt volna. A vesztesek sorát még listázni is sok. Vesztett a négy cég: egyelőre nem építenek autópályát, és a kormány még be is csapta őket. (Gál J. Zoltán kormányszóvivő a múlt pénteken, miután a pályázat eredménytelennek nyilváníttatott, azt találta mondani: bocs, ez csak "próba" volt.) Vesztett a miniszter; és vesztett az NA Rt. vezetése, amelynek ezek után nyilván valamivel nehezebb lesz a kölcsönös bizalom alapján boltolnia jövendő partnereivel.

De ha csak erről lenne szó.

Az ősszel kiírandó közbeszerzési eljáráson elindul majd a Vegyépszer is: a négy cég, ha akar, immár összefoghat vele is. Nincs olyan objektív körülmény, ami megakadályozhatná, hogy az öt nagy útépítő egymás közt lezsírozott pályázatokat adjon be. Olyan túlszámlázás, mint amilyet a Vegyépszer eredeti, 138 milliárdos ajánlata tartalmazott, nyilván nem lesz (hisz ahhoz kellett/kellene a minisztérium részvétele is): de itt vakuljunk meg, ha az őszi tenderbontás után a végösszeg alacsonyabb lesz a mostani 109 milliárd inflációval rontott hányadosánál.

A kormány deklarált célja ennek épp az ellenkezője volt. És mégis ezt sikerült elérni. Csak remélhetjük, hogy merő ostobaságból: és nem azért, mert az ötödik útépítő céget időközben megszerették a szocialisták.

publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk