Janisch Attila: Andy Vajna jön a gyámhivatallal, és viszi a gyerekedet: most egy kicsit filmezünk…

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. márc. 12., 08:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nálunk első a család – rögtön Andy után.

Hogyan lehetséges az, hogy Andy Vajna nem megelégedve a adótörvények neki kedvező módosíttatásával, most egy olyan rendelet kierőszakolásával folytatja a magyar törvények átfazoníroztatását, ami arról rendelkezne, hogyha egy filmszerepre kiválasztott kiskorú gyermek két szülője nem tud megegyezni abban, hogy a gyermekük szerepeljen az adott filmben vagy sem, akkor a szereplést tiltó vagy ellenző szülő véleményét, döntését a gyámhatóság felülvizsgálhassa, és a szülői döntést akár fölül is írhassa a filmkészítők számára kedvező módon?

Amikor e rövid hírt a minap elolvastam, nem hittem a szememnek!

Filmrendező vagyok, számos filmet készítettem, s csaknem mindben gyerekek is szerepeltek. Volt olyan eset, nem is egy, amikor a szülők nem egyeztek bele a gyermekük szereplésébe, illetve nem jutottak egységes álláspontra. De előttem mindig egyértelmű volt, hogy az ilyen családon belüli vita esetén a nemleges álláspontot képviselő szülő véleménye az erősebb, a (rám nézve kötelező érvénnyel) tiszteletben tartandó, hiszen soha nem volt szándékom beleavatkozni a kiválasztott gyermek családi életébe úgy, hogy azon belül a filmezéssel bármilyen konfliktust generáljunk, őt az iskolai közösségéből kiragadjuk vagy a családjával, bármely szülőjével szembefordítsuk, más módon kezeljük, és hogy az egész helyzetet ne a legmegértőbben és nem a leghumánusabban kezeljük.

Ez, mint morális alapvetés, rám és a mindenkori stábom minden tagjára nézve evidencia volt, amihez a forgatás előkészülete, a forgatás és az utómunka során mindvégig tartottuk magunkat.

Persze volt olyan, hogy fájt a szívem, mert az egyik szülő

engedélyének a hiányában le kellett mondanom olyan gyermekről, akiben pedig láttam a nagyszerű tehetséget, és akire a film rendezőjeként, szereposztóként nagy szükségem lett volna. De soha eszembe nem jutott, hogy amennyiben rábeszéléssel, a saját hitelességemmel, meggyőzési képességemmel, az eddigi munkáimmal nem tudok elegendő bizalmat ébreszteni mindkét szülőben, akkor valamilyen rendelettel, fenyegetéssel, zsarolással érjem el a célomat.

Honnan veszi  magának a bátorságot

a Magyar Nemzeti Filmalap, hogy a kérésére alkotott rendelettel avatkozzon bele a családok legbelső életébe? A vitás esetekben a törvény mit fog védeni? A filmesek személyes gazdasági érdekeit vagy a családokat, a gyermekeket és a szülő önálló döntési jogait a mindenkori nevelési kérdéseket illetően?

Hol van az a pont, ahonnan a magánemberek védettnek gondolhatják magukat a politikától, és az ilyen, a politika által is támogatott és jóváhagyott (ad absurdum törvényesített) gátlástalanságokkal szemben?

Igaz, vannak olyan szülők, akik nem érdemesek arra, hogy egy gyermek gondját viseljék, az ilyen sajnálatos esetekben pedig természetes, ha a gyámhatóság a gyermek érdekeit, jogait és biztonságát védve beavatkozik, és a körülmények alapos megismerése és mérlegelése után a gyermeket elválasztja az eredeti szüleitől, és más típusú gondozásba (védelembe) helyezi.

Csakhogy az a rendelet, amelynek megalkotását Andy Vajna kezdeményezi, legalábbis abból, amit kiszivárogtattak belőle, nem tesz különbséget szerető, a gyermek jogait és érdekeit és szabadságát is tisztelő szülő és a nevelési feladatokat ellátni alkalmatlan szülő között, hanem en bloc a saját döntési jogától megfosztaná azt a szülőt, akinek az a véleménye, hogy egy filmforgatás nem feltétlenül a legkedvezőbb irányba módosítaná a gyermeke személyiségfejlődését, s hogy az iskolából való szükségképpeni kimaradása károsan befolyásolná a tanulmányi eredményeit stb. (ezer érthető, jól indokolható oka lehet, hogy egy szülő miért nem engedi a gyermekét egy filmben szerepelni), de az is érthető és akceptálandó, ha egyszerűen csak minden különösebb indoklás nélkül dönt így.

Egy ilyen szülőnek milyen megaláztatást,

családon belüli hitelrontást, tekintélyvesztést kell majd elszenvednie, ha egy rendelet alapján kirendeltetett gyámhatóság a nemleges állásponton lévő szülő véleményét semlegesnek tekintve olyan döntést hoz, hogy a gyermek mégis szerepelhessen az MNF által támogatott filmben?

Az ember  keresi a szavakat, hogy ne azokat a jelzőket írja le, amelyek elsőként – és azt hiszem, jogosan – az eszébe jutnak e rendelet tervének hallatán.

Valóban bármi megtörténhet, ha valakinek az érdeke azt diktálja?

A film fontos művészeti ág, filmet csinálni jó dolog, de nem mindenáron, és egészen bizonyosan nem a másik ember tisztelete nélkül, annak becsületébe, magánéletébe gázolva.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. márc. 12., 08:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 rworse
    rworse
    2017. március 16., csütörtök 07:39
    ja, 4

    Kedves Attila, köszönjük a cikket, a kiállást!
  2. 5
    Pálos Tibor
    2017. március 16., csütörtök 05:24
    "De soha eszembe nem jutott, hogy amennyiben rábeszéléssel, a saját hitelességemmel, meggyőzési képességemmel, az eddigi munkáimmal nem tudok elegendő bizalmat ébreszteni mindkét szülőben, akkor valamilyen rendelettel, fenyegetéssel, zsarolással érjem el a célomat."

    De nekünk eszünkbe jutott.

    Orbán
  3. 4 ja
    ja
    2017. március 12., 15:36
    Kedves Rworse! Indulhatsz a drámaíróversenyen! Van eselyed! Kösz ezt a kis paródiát! :-) üdv, JA
  4. 3 rworse
    rworse
    2017. március 12., 13:03
    Csendet kérek, kezdjük! A róka és a holló; 73-as először; csapó! Éééééés forog!


    -.-.-.-.-.-.-
    (Szokásos gyámügyi iroda, fehér falak, a falakon lambéria, asztal, székek, szőnyeg. Két nő és két férfi ül az asztalnál.)

    Gyámügyes: No nézzük csak, miről is van szó. Ha jól sejtem, ön lenne a rendező, maguk meg a család a gyerekkel, ugye?
    Család és Rendező: Igen, igen.
    Gyámügyes: És melyikőjük Sziráky Lucy?
    Rendező: Háháhá, de vitczes tetszik lenni a gyámügyes illetékes elvtársnak...!
    Gyámügyes: Hát persze, csak oldani akarom a hangulatot, láthatják, hogy értek a filmügyi témákhoz.
    Család: Miféle Sziráki Lüszi?!
    Rendező és Gyámügyes: Háháhá, de vitczes tetszik lenni a Családnak, azt a rongyos életjit a noir humorunknak, háháhá!
    Gyámügyes: Hát akkor a Rendező adja elő, a panaszát.
    Rendező: Kell a gyerek a filmbe főszereplőként, az apa oda is adja, az anya meg akarja tiltani.
    Gyámügyes: Miféle filmről és miféle szerepről lenne szó?
    Rendező: Egy érzelmi dráma, amelyben a felvilágosult szülők kiadják jó pénzért a gyereket mindenféle thai szexturistáknak, hogy azok a gyereket mindenféle szexuális abúzusban részesíthessék, amiket az elmaradott thaiföldi családjogi törvények tiltanak. A csúcsjelenetben egyszerre huszonöt thai erőszakolná meg a kisdedet. Tudja, kultúrák találkozása, kultúrsokk, ilyesmi. Ezen keresztül a gyerek jellemfejlődése addig, míg teljesen felszabadítva az önmegvalósítását gátló pszichikai korlátait, melyeket a szocializációs környezete nyomorít rá, gépfegyveres mészárlást rendez az iskolában.
    Családapa: Így van, magas eszmei mondanivalójú művészfilm, jót tenne a gyerek személyiségfejlődésének, ha ilyen felszabadító tematikájú filmben szerepelhetne.
    Családanya: Egy fenét. Szimpla pornófilmről van szó, ha kiadjuk a gyereket, stricikké válunk... Nem tehetjük ezt.
    (Mindenki jelentőségteljesen nézi a Családanyát. Nézik. Nézik.
    Családanya: Ennyi pénzért nem tehetjük meg.
    (Többiek megkönnyebbülten felsóhajtanak.)
    Gyámügyes: Mennyi az a pénz?
    Rendező: Egymillió a felkészülésért, a harmincnapos forgatásért, a szerzői jogokról való lemondásért. Ezen kívül, a szerep eljátszása során keletkező esetleges testi sérülések gyógyítását átvállaljuk, halál esetén 200ezer temetési támogatás.
    Családapa: Nem a pénz az érdekes, hanem hogy a gyereknek jó legyen. Filmben akar szerepelni.
    Családanya: Akar, de nem ilyenben.
    Gyámügyes: Hány éves a kislány?
    Család: Fiú. Két és fél.
    Rendező: Igen, mindenképpen be akarjuk mutatni, hogy a személyiségfelszabadítás különösen a jellemfejlődés korai időszakától kezdve milyen hatékony.
    Családapa: Igazi férfit akarok a gyerekből nevelni. Tizennégy éves korában katonaiskolába akarom adni, és olimpiai bajnok úszó kell legyen, már kapja a proteint, a THG-t, az IFG-t, a növekedési hormont és az EPO-t mindennap. Nem lehet elég korán kezdeni a felnőttkorra nevelést. (Büszkén:) Már egy méter ötven centi!
    Családanya: Nem adom egymillióért a sárgák kezébe szegénykémet.
    Gyámügyes: Mennyiért adná?
    Rendező: Képzelje, tízmilliót kér és egy medencés házat!
    Gyámügyes: Értem... nos, minden érdekelt felet meghallgatva úgy döntök, hogy a szereplés ára ötmillió forint legyen, a forgatással járó egészségügyi kockázatokra biztosítás jár, halálesetre egymillió további nemvagyoni kártérítés. Fellebbezésnek, népszavazásnak helye nincs.
    (A felek - és a harmadok és a negyedek - felállnak, mosolyogva kezet fognak, elbúcsúznak, kimennek, Gyámügyes marad, visszaül, aktát rendez, dörmög: - Nnnna ezzel is megvolnánk. Pirike, kik lesznek tizenegyre?)
    -.-.-.-.-.-.-.-.-.-


    Köszönöm, ennyi! Igazán jók voltatok, gyerekek! Megtartjuk, mehetünk is a következő jelenethez, egész jól haladunk!
  5. 2 rworse
    rworse
    2017. március 12., 12:13
    Gondolom, a Corvinuson (hmmm, a Corvinust is csak-csak sikerült bekebelezni) létesítendő családtudományi szakon is oktatni fogják a témát. Egyébként is javaslok egy "A család mint olyan, és a filmszerepjog" című tantárgyat, mert e téren még nagyon sok nagyhorderejű, népsorsfordító kérdés vár szabályozásra. Megnézném majd azt a sillabuszt, amit a gyámügyi hivatalnak ad majd a törvényalkalmazó, hogy milyen filmekhez milyen társadalmi hátterű és iskolai végzettségű család hányéves gyerekénél hányszázalékos szülői bele- vagy bele nem egyezés szükséges micsodához...

    De tényleg, baz'meg, nincs jobb dolguk? Amúgy is egyre többet hallani, hogy a gyámügy néha milyen abszurd indokok, milyen nemleges helyzetismerert mentén szakít el gyerekeket a szülőjüktől.
  6. 1 reuters
    reuters
    2017. március 12., 10:32
    szívem szerint azt mondanám, hogy azért EZ már nem történhet meg
    pedig tudom, hogy megtörténhet, mert EZEK törvények felett állnak
    vagy nekik tetsző törvényeket gyártatnak

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Bodolai Lászlóval
Kié lett az Index?
A fele tán igaz
Magyar–iráni atombiznisz
Ezt is megússza
Orbán és az Európai Néppárt
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs

Blog

még több cikk