A pokolba vezető út támogatásokkal van kikövezve. Ezt, ha máshonnan nem, hát az Európai Unióval való kapcsolatunk tapasztalataiból pontosan tudhatjuk: hiába kapta Magyarország egy főre vetítve toronymagasan a legtöbb uniós támogatást, a kevesebb forráshoz jutó s ezért sokkal inkább a saját erejére és leleményességére támaszkodni kényszerülő többi visegrádi ország és a balti államok gazdasága fokozatosan elhagyott minket.
Csínján kell tehát bánni a támogatásokkal. Még akkor is, ha a támogató szervezet vagy a támogatást lehetővé tevő törvényhozó szándékai oly tiszták és helyénvalóak, mint a régi és az új tagállamok közötti fejlettségbeli különbség csökkentését elérni akaró unióé. Hiszen lehet, hogy a kedvezményezett korruptsága vagy egyszerűen az alkalmatlansága miatt a pénz a szándékolttal ellentétes folyamatokat indít be.
Hasonló a helyzet azzal a 2009-es jogszabály-változtatással, amelyik az előadó-művészeti szervezetekre is kiterjesztette a társaságiadókedvezményt. A kulturális szervezeteket többletforráshoz juttatni kívánó törvényhozói szándék tiszta és helyénvaló, többnyire el is érte célját, ám kétségtelenül többen is megtalálták a módját a törvény kijátszásának. (A visszaélésekről lásd Hamvay Péter remek cikkét: Gazdagodj okosan, Magyar Narancs, 2014. november 27.)
Az Új Magyar Köztársaságot! egyik népszavazási kezdeményezése, nevezetesen amelyik azt firtatja, hogy megegyezzenek-e a látványsportokra adható taotámogatások feltételei a kulturális intézményekével, olyan ügyet vesz célba, ahol már maga a törvényhozói szándék is gyanút kelt. Ha az eredmény felől akarjuk megfejteni a törvényhozó célját, a gyanú alapossá válik.
Ha valóban néhány sportág, ezen belül a futball megsegítése lett volna a miniszterelnök célja, lett volna másolható példa. Éppen Orbán Viktor beszélt egy interjúban arról, hogy Donald Tusk 2007-ben azzal kezdte kormányfői működését, hogy ezer lakótelepi kispályát építtetett. Vagyis a szintén futballkedvelő, felelős lengyel miniszterelnök a sportra szánt közpénzeket a közre fordította, szemben magyar kollégájával, aki a határokon inneni és túli forrásokból származó adóforintok meghatározó részét önmaga szórakoztatására és birodalma gyarapítására költötte. Eleve ez volt a szándéka, hiszen a látványsportokra adható támogatásról olyan törvényt szavaztatott meg korlátlanul uralt pártjával, amelyik ezt lehetővé tette a számára.
A technika a következő. Az egyes előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye az elért jegyárbevételhez van kötve, annak legfeljebb 80 százaléka lehet. Ez a szabály bár vitatható – hiszen kisebb segítséget jelent a művészileg értékes, de kisebb közönséget vonzó produkcióknak, és az amúgy is nagyobb bevétellel kecsegtető, kommersz produkciók felé tereli a társulatokat –, de normatív, hiszen szándéka szerint a közönség fizetési hajlandóságának mértékéhez köti az elérhető kedvezményt. A művészeti produkciók taoképességét tehát a törvényhozó kitette a piac ítéletének. A Magyarországon a szórakoztatóiparhoz sorolt ún. látványsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatását lehetővé tevő 2011-es törvény megszavazói viszont semmiféle feltételt nem szabtak az egy-egy támogatható sportszervezet (egyesület, alapítvány) által megszerezhető pénznek. Ez a jogszabály tehát nem véletlenül nem tartalmaz még nyomokban sem normativitást, hiszen eleve az volt a cél, hogy az elvihető pénz nagysága ne függjön sem a kedvezményezett népszerűségétől, sem a teljesítményétől. Másképp hogyan lehetett volna a támogatási rendszer legnagyobb nyertese Felcsút?
„A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos” – mutatott rá a jogi konstrukció lényegére egy interjúban Orbán Viktor. És valóban: a miniszterelnök oly meggyőzően érvelhet, hogy minden évben toronymagasan a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta a vállalkozásoktól a legtöbb támogatást, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Az mfor.hu tavalyi összegzése szerint 2011 és 2013 között a falu alapítványának jutott a kiemelt projekten belül a taopénzek 35 százaléka, több, mint amennyit a Ferencváros, az Újpest, a Debrecen, a Diósgyőr, a Vasas és a Győr összesen kapott. A miniszterelnök érvelési képessége mit sem kopott az elmúlt években, hiszen idén további 3,6 milliárd forint kerül a költségvetés helyett Felcsútra, miáltal többek között két fűtött edzőpályával gazdagodik a falu. Az alapítvány lélegzetelállító tempójú gyarapodását az sem hátráltatja, hogy a szervezet közhasznúsági jelentéseiben az „alapítótól (ti. Orbán Viktortól) kapott befizetés” sor időtlen idők óta üresen tátong.
A látványcsapatsportokra adható társaságiadó-támogatások jelenlegi szabályozása eredményeként egy lényegében korlátozatlan hatalommal rendelkező ember a jórészt tőle függővé tett gazdasági szervezetekkel tudja finanszíroztatni hóbortját. Ezt azért teheti meg, mert a taopénzek áramlásának legfőbb szabályozója a legbefolyásosabb és önkorlátozást nem ismerő ember, szemben a kulturális intézményekkel, ahol a közönség érdeklődése. Orbán Viktor a személyére szabott jogalkotás e mintapéldánya eredményeként tudta a megzsarolt vagy ellentételezést remélő vállalatok adófelajánlásából a kertje végibe felhúzatni a degenerált magyar társadalomfejlődés szörnyű szimbólumát, a Pancho Arénára keresztelt stadiont, miközben egy fitying sem jut például a legelmaradottabb térségekben élő cigány gyerekek futball-tehetséggondozását támogató alapítványra (ezt a fontos és áldozatos munkát a Polgár Alapítvány végzi évek óta).
A népszavazási kezdeményezés aláírói a társaságiadó-támogatások közötti jogegyenlőség elérésével az önkényt akarják megfosztani jogaitól.
A szerző a népszavazási kezdeményezés egyik aláírója.
janos_focuspoint_70x70.jpg?key=f8254c2b7ba6a1b994d3fa622ef08bac)
