Gázadás a Bountyn

publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor azzal riogatott a két forduló között, hogy Medgyessy a 13. havi nyugdíjat az emelt gázszámla kompenzációjának szánja.

n

Orbán Viktor - még ha az idei, nagyobb arányú gázáremelést talán meg is úszhatja az igen tisztelt lakosság - ezt szerfölött jól látta. Az pedig legyen a mi bajunk, hogy a normalitás szava Magyarországon leginkább fenyegetésként hangzik, ennélfogva az MSZP az ellenkampányban kísérletet sem tett arra, hogy a fogyasztókat beavassa a gázárképzés és a társadalmi igazságosság - kétségkívül nem könnyen megragadható - összefüggéseibe, hanem minden igyekezete arra irányult, hogy a szükséges gázáremelést pacekba, rezzenéstelen tekintettel letagadja.

Most viszont, miután Medgyessy Péter ilyen szépen belejött, itt az ideje, hogy a D-209 helyett a propán-butánról beszéljen, és bejelentse: a gáz árát fel fogjuk emelni.

Ha ugyanis a nyugdíjasokat akarjuk támogatni, akkor nem biztos, hogy ingyenjegy képében a MÁV-ba kell a pénzt önteni, vagy a Mol gázüzletágát kell államosítani. A részvényesekkel nem lehet lenyeletni azokat a veszteségeket, amelyeket az állam vagy a rövid távra játszó politikusok kényszerítettek rájuk. Ha a Mol egyik termékét az állam rendeleti úton olcsón - a beszerzési árnál olcsóbban - tartja, akkor a vállalat a veszteségeit úgyis leveri a fogyasztókon. Megemeli a benzin árát. Beperli az államot. Hisz nem az ő vagy a gázszolgáltató tulajdonosainak a kötelessége gondoskodni arról, hogy a nyugdíjasok ne fagyjanak meg. Még hülyébb a helyzet, ha az állam - mint a Mol esetében - maga is tulajdonos: a veszteség rá eső részét ilyenkor ő finanszírozza. Az adókból, mi másból. Az autósok vagy valakik, az adózók kiköhögik a gázszámlát, azokét is, akik erre a lehető legkevésbé sem szorulnának rá. A gázzal melegített vizű medencék tulajdonosainak fűtésszámláját is. És a végén az isten sem igazodik el azon, hogy ki melegszik, és ki fizet. Eközben a tőkések azt látják, hogy a befektetett pénzüket az állam egy tollvonással elveszi. Tönkremegy a tőzsde, tönkremegy egy csomó bróker meg részvényes meg rohadt kapitalista is, kifordul a hitéből, alkoholista lesz, Che Guevara-pólóban fog feszt randalírozni Kőbányán meg Csepelen, és molesztálja a didergő nyugdíjasokat.

Mert gáz viszont nem lesz.

Ez így rossz, hatékonytalan, versenyellenes, átláthatatlan, igazságtalan. Miként az ingyenes felsőoktatás, az alanyi jogon járó családi pótlék és a szocialista párt még néhány apróbb választási ígérete is az.

Nincsenek illúzióink: ebből a csapdából, amelybe a két nagy párt felelőtlenül ígérgető politikusai hajszolták bele az országot, csak az EU-csatlakozás menekíthet ki minket.

Az Európai Unió kormányának, a Bizottságnak e havi, energiáról szóló jelentése szerint a belépésre váró országoknak meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a csatlakozást az évtized közepére kialakuló egységes európai energiapiachoz. Az EU nyilvánvalóvá tette: ebben a kérdésben nincs halasztás, nincs sumákolás. "A fennmaradó ártorzításokat meg kell szüntetni" - követeli a tavalyi országjelentés. Az egyesült Európa, ez az eredetileg baloldali kitaláció világosan fogalmaz: ne legyen államosítás, és ne legyen diszkriminatív állami támogatás sem. Az árakat a piacnak kell meghatároznia, és az állami szabályozásnak piacbarátnak kell lennie. Az egyes termékeket nem lehet más termékek, a benzin vagy a vaníliafagylalt árával keresztfinanszírozni. Ha be akarunk lépni, meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az évtized közepére több gázszolgáltató versenyezzen az igen kedves lakosság kegyeiért, és csatlakoznunk kell a nagy közös európai gázpiachoz is. Ahol többé-kevésbé mindenütt ugyanannyi lesz a gáz ára (magas) - de ahol sok gázszolgáltató vállalat fog törekedni arra, hogy megnyerje a 13. havi nyugdíjjal megsegített nyugdíjasok bizalmát. A gázpiac egy piac, ahol mindenki egyenlő feltételekkel versenyez - értünk. A magyar gázipart sem lehet sem árrendeletekkel padlóra küldeni, majd állami támogatásokkal felsegíteni onnét: úgy kell versenyeznie az európai gázszolgáltatókkal, hogy senki nem fogja a kezét.

Lássuk tisztán, mi mennyibe kerül - és utána azt, aki rászorul, támogassuk. Merjünk adóból segélyt adni, ne tologassuk körbe a fél országon a problémát. Ne játsszunk sajátosan magyar piacgazdaságot sem a gáz-, sem más piacokon. Ne próbáljuk egymást átkúrni.

Hisz a végén úgyis csak magunkból csinálunk hülyét.

publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk