Gyűlölet, kampány

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. június 17.

Publicisztika

Ami ma Magyarországon zajlik, az az unió keretein belül megfogant minden aljasság és embertelenség prototípusa.

Múlt vasárnap csendben lezajlott egy fontos népszavazás Európában. Ha lehet mondani, egy egyedülállóan fontos döntés,a mely egyébként az európai gondolat vereségét hozta. Luxemburgban a szavazáson résztvevők 78 százaléka elutasította, hogy az ország területén, tartósan, életvitelszerűen, az integráció szándékával élő külföldiek részt vehessenek a tényleges (parlamenti, stb.) választásokon, azaz hogy szavazataikkal megjeleníthessék elvárásaikat a luxemburgi közéletben.

Fontos kísérlet bukott meg, melynek egyértelmű célja az volt, hogy tudomásul vegye az ország multikulturalitását. A Luxemburgban letelepedettek messze túlnyomó többsége nem Európán – vagyis a kontinens hagyományos és sok szempontból homogén kultúráján – kívüli, hanem főként az unió polgára, így nagyobb kockázatot egy „igennel” végződő népszavazás még azoknak sem jelentett volna, akik igen konzervatívan szemlélik e kérdést.

A kísérlet mégis előremutató, hiszen kormányzati szinten is felmerült annak kifejezett szándéka, hogy az új, globális hatások okán változtassunk a régi sémán. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy olyan lépés, melynek ötlete Luxemburgban felmerült, kifejezetten az uniós integráció elmélyítését szolgálná, az elutasítás pedig az integrációval szembemegy.

Mindemellett aligha meglepő, hogy a cseh és a szlovák sajtó – és kultúrélet – azon háborog, hogy államaik azok között vannak, amelyek a leginkább ellenzik azt a menekültkvótát, melynek elfogadását az Európai Bizottság elfogadni javasol a készülő menekültügyi reform részeként. A Dennik N szerint „politikusaink különös jelzőket aggatnak a menekültekre: terroristáknak, muszlimoknak nevezik őket, s már annak is örülhetünk, ha csak annyit mondanak rájuk: primitív, műveletlen lúzerek”.

A jelek szerint tehát a magyar kormányzati idegenellenesség messze nincs egyedül a kontinensen, számosan vélekednek hasonlóan, és még többen illesztik be napi populista politikai gyakorlatukba a témát. Ám a tény, hogy a világ szinte elsiklik a cseh, szlovák és egyéb elrettentő példák fölött, Orbán Viktor szitkozódásait viszont mindenki megjegyzi és szóvá is teszi, fontos jelzés. A világ alighanem rájött: ami ma Magyarországon zajlik, az minden, az unió keretein belül megfogant aljasság és embertelenség prototípusa. Magyarországon az idegengyűlölet rendszerszerűen működik, vagyis kormánypolitikai szintre emelkedett. Ráadásul a kormány nem magyarázni próbálja, hanem hivalkodni igyekszik vele.

Diplomáciai körökben néhány hete beszédtéma az, ahogyan a magyar kormány kezeli az utóbbi időben ide menekült koszovóiak és közel-keletiek, afrikaiak helyzetét: mintegy rászabadítotja nagyobb csoportjaikat a magyar városokra, főként a fővárosra. Ha az ember megfordul az állomások környékén vagy a Nagykörúton, elgyötört emberek tucatjaival találkozik, akikről már messziről látszik, hogy földönfutók. Számos vélemény fogalmazódott meg az utóbbi időben, hogy a velük kapcsolatos cinikus kormányzati magatartás nem véletlen, hanem egyenes következménye mindannak, ami az óriásplakátok üzeneteiben is megfogalmazódik: a gyűlöletkeltés. Orbán Viktor véleménye szerint a magyarokban inkább kelt undort egy elcsigázott ember látványa, mint szolidaritást. Ha pedig így van, hasznosabb erre az undorra alapozni a napi kormánypolitikát.

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk