A magyar ~ (mely evés közben nem beszél) legyen tömör (Csí), kifejez› (Prae), lényegretör› (Zsidó vagy?), de ne idegenszerû (Harmonia czlestis). A ~ akkor jó, ha megjegyezhet›-emlegethet›; a könyvnek is rosszul esik, ha - hiába lett bemutatva - nem jut eszünkbe, hogy hívják ("Az ittas zuhanó vagy mi volt a címeÉ - Netán a Részeg es›-re tetszik gondolni?"), lehessen kérni tehát bolti eladótól ("Van Szeretve mind a vérpadig? - Sajnos, nem vagyokÉ - És Túl van már? - Hogy lennék már!, de Másutt Éltem, ott, az alsó polconÉ"). Mindazonáltal a ~ is tanít (Egy az Isten, Nincsen ördög), nevel (Légy jó mindhalálig), szórakoztat (A vezérbika emlékiratai, Pompásan buszozunk!).
A magyar ~ esetében is legf›bb érték az ember (A boldogÉ, A láthatatlanÉ, A k›szívûÉ); továbbá mivel a magyar ~-ben a talán leggyakrabban el›forduló jelz› az arany (-sárkány, -ecset, -hegedû, -koporsó, -ketrec, -kéz utcai szép napok, stb.), a magyar ~ ideáltípusa következésképp Az arany ember-ben ragadható meg. Megjegyezzük, az oknyomozástól eltekintve, hogy a magyar ~ nagyjai - Móricz, Móra, Gárdonyi, Jókai - el›szeretettel szerepeltettek címben rabokat: Rab oroszlán, Rab ember fiai, Isten rabjai s a fentebbi Rab Ráby. Talán e tradíciót is követi majd Spiró következ› regényével: Fogság - további asszociáció: Sorstalanság.
A legkézenfekv›bb az embert a neve által (magában vagy birtokos szerkezetben birtokosként) állítani a regény élére - e célra nem árt jó húzónevet választani (Rózsa Sándor, Kinizsi Pál, Szent Péter eserny›je, Pál apostol levelei, Hahn-Hahn grófn› pillantása) vagy kifundálni (Édes Anna, Kakuk Marci, Éget› Eszter, Fabulya feleségei, Avraham Bogatir hét napja) -, s a nevet követheti definiáló eligazítás is (Nero, a véres költ›, Piszkos Fred, a kapitány).
De lehet címszerepl› állat is: Bogáncs, Vuk, Niki, Pillangó, Az ›z, Csutak és a szürke ló - Heltai Jaguár-ja állat?, nem állat? -, határeset a Hét bagoly Krúdytól, hajánál fogva rángatnánk ide a Vidravas címû Galgóczi-opuszt, s nincsen állathoz köze Kosztolányi Pacsirtá-jának, hogy Lengyel Péter Macskak›-jér›l ne is beszéljünk. Ám ugyanígy el›fordulhat ~-ben növény is (Sárga rózsa, Lila ákác, Napraforgó, Az ég› csipkebokor - helytelen besorolás: Árvácska). Címadáskor a szerz›k gyakran folyamodnak továbbá földrajzi nevekhez - Beszterce ostroma, Egri csillagok, Erdély, A l›csei fehér asszony, Pál utcai fiúk, Hunok Párisban, Buda, Budapesti ›sz, Budapesti skizo, Három test›r Afrikában -, utóbbiról jut eszünkbe, miért ne szortírozhatnánk számok szerepeltetése (Négy apának egy leánya, Negyven prédikátor) avagy színek szerint: Színek és évek - hogy végképp ne vegyük már komolyan tipológiáink gyûjt›fiókjait.
Ám attól mégse kéne eltekintenünk, hogy a ~-választás gyakorta folyamodik öndefinícióhoz, azaz a mû maga nevezi magát könyvnek, történetnek, vallomásnak (Emlékiratok könyve, Napkönyv, Feleségem története, Régimódi történet, Jakob Wunschwitz igaz története, Egy polgár vallomásai) vagy egyenesen regénynek (A jöv› század regénye, Ida regénye, A párizsi regény, Parasztregény, Hamisregény, Vagyonregény, Vadregény, Egy családregény vége). Az akár ide is értend› Termelési-regény (kisssregény) önbesorolását - miként ezt az épp e könyv által is generált új-recepció tanítja - hiba volna kontextuálisan, azaz eredeti jelentés és szó szerint érteni. S innent›l kezdve már nincs megállás - és Nincs alvás! -, hogy mást ne mondjunk: Két kézzel búcsúzik a leopárd Podmaniczky Szilárdtól.
Némely szerz›k értekez› mûvet sejtetve vezetik félre az olvasót tudóskodó ~-ükkel (Erdély aranykora, El›adók, társszerz›k, Bevezetés a szépirodalomba, Rom. A szovjetónió története). Mások eltökélten egyszavas ~-eket adnak - mint a fentebbi könyvesboltban megidézett Pályi András, kinek legutóbbi regénye a Megérkezés címet viseli, valamint Spiró (Kereng›, Az ikszek, A jövevény, A Jégmadár) -, de az "egyszavak" lehetnek mély és széles értelmezési tartománnyal bíró fogalmak is, miként Németh László könyvborítóin: Bûn, Gyász, Irgalom, Iszony.
Noha kényelmesebb volna elhárítanunk, mégsem kerülhetjük ki azt az osztályozó szempontot, hogy végül is mely cím és miért jó vagy rossz (jobb vagy rosszabb). Ám a terep ingoványos - homlokegyenest eltérnek a vélemények pl. abban, hogy az és-sel kapcsolt kéttagú cím szerencsés-e vagy sem, avagy hogy a többesszámúak hármas halmozása kamaszkorunk Dékány Andrásánál - Matrózok, hajók, kapitányok, ill. Csempészek, h›sök, kiköt›k - frappáns vagy modoros megoldás-e. Miközben azon kapjuk rajta csendesen magunkat, hogy szeretnénk a címet is annál jobbnak tartani, minél jobb a regény maga. Így fog szebben hangzani a fülnek az Özvegy és leánya (Kemény Zsigmond), mint a Pisztrángok és nagyhalak (Berkesi András), a "micsoda-hol?" kérdésre pedig szívesebben feleljük: Iskola a határon - semmint hogy Albérlet a Síp utcában vagy Sell› a pecsétgyûrûn. Akkor már inkább a Vesztegzár a Grand hotelben.
Remélhetünk-e jó regényt, ha efféle címet ütünk fel: A banya-sziklája, így, köt›jellel? Hát nemigen, s a legjelesebb rosszregény-kedvel›, Márton László által újrafelfedezett Ormós Sándor munkája valóban csüggeszt›. Ám ha ezzel szemben már-már kultikussá nemesedett címet visel egy mû, mint a Halálos tavasz (amely f›leg persze a filmnek, illetve Karádynak köszönheti legendáját) - segít-e vajon ez Zilahy regényén? S megfordítva: Ront-e Gárdonyién a megítélésünk szerint nemcsak szerencsétlen, de némi n›-komplexusról is árulkodó Hosszúhajú veszedelem formula? Hát igen, valamelyest ront, kivált, hogy a címben jelzett balítélet a történetekre is rányomja bélyegét. Áru és védjegye kompatibilisnek látszik ellenben az olyan giccs-~-ek esetében, mint a Valamit visz a víz (úgy is mint a viccbéli Zilahy-leves receptje) vagy A nagy sikoly Erd›s Renée-t›l.
Találós kérdés - gonosz, ezért ide tolakszik: "Mi a különbség Shakespeare Hamlet-je és Karinthy Ferenc Budapesti tavasz-a között? Az el›bbiben benne van az atyja szelleme."
Mivelhogy a bölcsek kövét sem a jó-rossz kérdésében, sem egyebekben meg nem leltük, annyit tehetünk végezetül, hogy csokorba kötjük legkedvesebb ~-einket: Álmok álmodója, Ködképek a kedély láthatárán, Zord id›k, Egetvívó asszonyszív, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Boldogult úrfikoromban, Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, Sárarany, Utazás a koponyám körül, Befejezetlen mondat, Legenda a nyúlpaprikásról, Emberszag, Pontos történetek, útközben, K› hull apadó kútba, A szív segédigéi, Sinistra körzet, Márton partjelz› fázik, A könnymutatványosok legendája, H›söm tere.
De kár megvénülni!, tanár úr kérem, mondják meg Zsófikának, a halál kilovagol Perzsiából, de Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy ›szinte sajnálatára.
Závada Pál
P. S.
1. E jegyzet írója temérdek id›t tékozolt el jó ~-ek kifundálására, ám eddig mindösszesen hármat sikerült kiötölnie (nem is segítség nélkül), s még azokkal sem maradéktalanul boldog - merészelhet-e ezek után e tárgyban értekezni. 2. Hírek szerint a Fancsikó és Pinta szerz›je a Béke-díj feletti örömében titkon új regénnyel b›vítette az oeuvre-t. Betûhív részlet a néhai Magyar Hírlap 2004. okt. 11-i tudósításából: "Az író életútját elemezve külön megjegyezi az indoklás, hogy /É/ 1979-es Termelési regényével vált az ellenállás irodalomkritikájának ünnepeltjévé, és kiemeli a Kis Magyar Pornográfia, A Hrabal könyve, az Opus magnum és a Harmonia Czlestis jelent›ségét."
A cikkben szerepl› címek és szerz›k az említés sorrendjében:
Jókai Mór: Rab Ráby
Móricz Zsigmond: Úri muri
Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig
Katona József: Bánk bán
Flaubert: Bovaryné
Fekete István: Csí
Szentkuthy Milós: Prae
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Esterházy Péter: Harmonia czlestis
Darvas József: Részeg es›
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
Pályi András: Túl
Pályi András: Másutt
Pályi András: Éltem
Jókai Mór: Egy az Isten
Jókai Mór: Nincsen ördög
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Tersánszky Józsi Jen›: A vezérbika emlékiratai
Garaczi László: Pompásan buszozunk!
Móricz Zsigmond: A boldog ember
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Jókai Mór: A k›szívû ember fiai
Kosztolányi Dezs›: Aranysárkány
Dallos Sándor: Aranyecset
Herczeg Ferenc: Az aranyhegedû
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Benedek István: Aranyketrec
Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok
Móricz Zsigmond: Rab oroszlán
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Jókai Mór: Rab Ráby
Spiró György: Fogság
Kertész Imre: Sorstalanság
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Mikszáth Kálmán: Szent Péter eserny›je
Krúdy Gyula: Pál apostol levelei
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófn› pillantása
Kosztolányi Dezs›: Édes Anna
Tersánszky Józsi Jen›: Kakuk Marci
Németh László: Éget› Eszter
Mándy Iván: Fabulya feleségei
Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja
Kosztolányi Dezs›: Nero, a véres költ›
Rejt› Jen›: Piszkos Fred, a kapitány
Fekete István: Bogáncs
Fekete István: Vuk
Déry Tibor: Niki
Móricz Zsigmond: Pillangó
Szabó Magda: Az ›z
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Krúdy Gyula: Hét bagoly
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Kosztolányi Dezs›: Pacsirta
Lengyel Péter: Macskak›
Jókai Mór: Sárga rózsa
Szép Ern›: Lila ákác
Krúdy Gyula: Napraforgó
Kodolányi János: Az ég› csipkebokor
Móricz Zsigmond: Árvácska
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Móricz Zsigmond: Erdély
Jókai Mór: A l›csei fehér asszony
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Illyés Gyula: Hunok Párisban
Ottlik Géza: Buda
Karinthy Ferenc: Budapesti ›sz
Hazai Attila: Budapesti skizo
Rejt› Jen›: Három test›r Afrikában
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya
Moldova György: Negyven prédikátor
Kaffka Margit: Színek és évek
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Kornis Mihály: Napkönyv
Füst Milán: Feleségem története
Szabó Magda: Régimódi történet
Márton László: Jakob Wunschwitz igaz története
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Jókai Mór: A jöv› század regénye
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Szomory Dezs›: A párizsi regény
Csalog Zsolt: Parasztregény
Mészöly Miklós: Hamisregény
Kerékgyártó István: Vagyonregény
Csaplár Vilmos: Vadregény
Nádas Péter: Egy családregény vége
Esterházy Péter: Termelési-regény (kisssregény)
Garaczi László: Nincs alvás!
Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd
Jókai Mór: Erdély aranykora
Mándy Iván: El›adók, társszerz›k
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Kukorelly Endre: Rom. A szovjetónió története
Pályi András: Megérkezés
Spiró György: Kereng›
Spiró György: Az ikszek
Spiró György: A jövevény
Spiró György: A Jégmadár
Németh László: Bûn
Németh László: Gyász
Németh László: Irgalom
Németh László: Iszony
Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok
Dékány András: Csempészek, h›sök, kiköt›k
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Berkesi András: Pisztrángok és nagyhalak
Ottlik Géza: Iskola a határon
Szilvási Lajos: Albérlet a Síp utcában
Berkesi András: Sell› a pecsétgyûrûn
Rejt› Jen›: Vesztegzár a Grand hotelben
Ormós Sándor: A banya-sziklája
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Zilahy Lajos: Valamit visz a víz
Erd›s Renée: A nagy sikoly
Shakespeare: Hamlet
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Asbóth János: Álmok álmodója
Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán
Kemény Zsigmond: Zord id›k
Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krúdy Gyula: Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban
Móricz Zsigmond: Sárarany
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Tersánszky Józsi Jen›: Legenda a nyúlpaprikásról
Szép Ern›: Emberszag
Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben
Szilágyi István: K› hull apadó kútba
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Hamvai Kornél: Márton partjelz› fázik
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Parti Nagy Lajos: H›söm tere
Jókai Mór: De kár megvénülni!
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából
Rejt› Jen›: Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy ›szinte sajnálatára
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Esterházy Péter: Hrabal könyve
Esterházy Péter: Opus magnum (?!)
