Janisch Attila: Diskurzus a gyűlöletről

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. máj. 16., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csak az ország lesz egyre élhetetlenebb, az élet lesz egyre elviselhetetlenebb…

Nagy várakozás, médiaérdeklődés, facebookos kommentháború előzte meg a tegnapi, Bayer Zsolt és Gulyás Márton nevével fémjelzett vitát a végletesen eldurvult közbeszédről. Az eseményt valójában a TASZ hozta össze, amikor Bayernek az elmúlt napokban elhíresült és szélsőségesen provokatív megnyilatkozására („szanaszét kell verni a pofájukat és a vérükön, taknyukon vonszolni” azokat a civil aktivistákat, akik még egyszer be merik tenni a lábukat Parlament épületébe és ott akár csak a jelenlétükkel is megzavarják egy országgyűlési bizottság munkáját) a jogvédők érintettjei videóüzenetben reagáltak.

Az előzetes vita arról szólt, vajon van-e, lesz-e értelme ennek a beszélgetésnek (vitának)? Érdemes-e, lehet-e, szabad-e leülnie egy magára valamit is adó civil aktivistának, demokratikus és/vagy liberális ellenzékinek egy rendszeresen a fent idézetthez hasonló módon nyilatkozó, a megnyilatkozásaiban a jelenlegi kormányzat védelmét és támogatását élvező alakkal? Elindíthat-e egy ilyen vita valamilyen pozitív folyamatot a valóban szélsőségesen eldurvult magyar (nem csupán politikai) közbeszédben?

Az egymondatos válaszom: nem, semmi értelme nem volt ennek az álságos show-műsornak.

A résztvevők (politikusok, civil aktivisták, ellenzéki újságírók és Bayer) a másfél órás műsoridő (mínusz Gulyásék húszperces késése) teljes egészében (és Bayer nagyon ügyelt rá, folytonosan az óráját nézve, hogy ne legyen egy perccel se hosszabb) elbeszéltek egymás mellett. Bayer hazudozott, csúsztatott, Szél Bernadett ideges volt, ha azonnal nem kapta meg a szót (ahogy egy politikushoz illik), az egészet összehívó TASZ a háttérben maradt, Stumpf András pedig (az úgynevezett pártatlan moderátor, akit Bayer hívott) igyekezett mindent tompítani, amit Bayer iránti támadásként érzékelt, és felerősíteni mindent, amivel Bayer támadott és/vagy védekezett. Jurák Kata (Pesti Srácok) csak azt nem ismerte el, hogy amit ő csinál akkor, amikor bemegy a kormány ellen tüntetők közé és szándékosan kötözködő, provokáló kérdéseket tesz fel, az nem újságírói tevékenység, hanem nyílt provokáció (ha úgy tetszik: agresszió), amelyet éppen azért tesz, hogy ezzel kierőszakolja az ellene irányuló esetleges atrocitásokat, amiket aztán a tiltakozók megbélyegzésére lehet használni. Amikor pedig Bayer arról beszélt, hogy a mostani kormányellenes tüntetések rendre erőszakos megmozdulásokká alakulnak át, amelyek félelemmel és felháborodással töltik el a Fidesz szavazótáborát (szerinte is jogos tehát a viszkető tenyér), akkor egyetlen jelenlévő sem kérdezett vissza, hogy ugyan miféle erőszakról beszél? Vagy hogy Bayer szerint 2006-ban vajon milyen érzés volt a nem a Fidesz oldalán álló szavazóknak azokat a valódi és ténylegesen súlyos atrocitásokba torkolló, puccsgyanús tüntetéseket nézni, amelyek során a felhergelt tömegek felgyújtották a tévészékházat és megrongáltak más épületeket, amikor álarcos randalírozók felszedték az utcaköveket, törtek-zúztak és harminc-negyven kilós betontömböket dobáltak az őket megfékezni próbáló rendőrökre, amikor az állami ünnepségeket nemcsak füttyel zavarták, hanem tojással és zöldséggel dobálták a beszédet mondókat. Ezekhez a valóban megtörtént és valóban agresszív cselekményekhez képest jelentette ki Bayer, hogy a mostani tüntetések erőszakba torkollanak. És mit tudott bizonyítékként felhozni? Azt, hogy a tüntetések után néhány százan megszállják (éjfél körül) az Oktogont, ahol – Jurák Kata háromdiplomás újságíró kiegészítése – goapartit tartanak a fiatalok.

Mindezek okán (is) csak megismételni tudom az iménti véleményemet: nem, ennek a beszélgetésnek – ahogyan azt előre sejteni lehetett – az égvilágon semmi értelme nem volt. Ugyanis az egész alapja az a félreértés, miszerint, mint néhányan vélik, előbb  a közbeszédet manipulálóknak és az azt erőszakkal (vagy anélkül) dominálóknak kellene egymással békésebben szót érteni.

Csakhogy ez egy halva született gondolat.

Mert a legfontosabb az lenne, hogy a hatalmuk megőrzése és a személyes gazdagodásuk érdekében bármilyen aljasságra kész, korrupt politikusok által megosztott és egymás ellenségévé tett társadalmi rétegek, a különböző politikai nézetek elvakult hitére fanatizált egyes emberek között teremtődjék meg a tisztább és békésebb kommunikáció lehetősége és igénye. Velük kellene (újra) megértetni, hogy a vita a vélemények ütköztetésének, a kompromisszum keresésének és megtalálásának egyedül lehetséges módja. Ezt éppen hogy nem a politikusok vagy a politika körüli közszereplők összebékítésével kellene kezdeni, mert az, így vagy úgy, a maihoz hasonló értelmetlen médiahappeninghez vezet csak.

Márpedig az ilyen művitáknak semmi értelmük.

Teljesen mindegy ugyanis, hogy mi hangzott el ebben a rosszul szervezett és még rosszabbul lebonyolított posztszocreál médiashow-ban (büdös, légkondicionálatlan helyiség, nevetségesen kis asztal körül szorongó résztvevők, a közvetítések élvezhetetlen kép- és hangminősége), ez ugyanis nem vita volt, hanem kinyilatkoztatások sorozata – s mint ilyen, a legkevésbé sem buzdított értelmes, tartalmas, a másik fél érvelését is átgondolni kész vitára, hanem éppen ellenkezőleg. Bayer testbeszéde leleplezőn árulkodott az egész kényszerességéről; amikor éppen nem ő beszélt, inkább a vizeskancsó újratöltetésével volt elfoglalva, semhogy az éppen hozzá beszélőre figyelt volna. De egyébként is, mindenki csak a saját nézőpontját, a saját sérelmeit mantrázta.

S habár mindannyian valamiféle közmegegyezésről (is) beszéltek, eközben egészen nyilvánvaló volt, hogy senki nem fog semmilyen lépést tenni ezért a (szavak és lózungok szintjén annyira vágyott) közmegegyezésért, a legkevésbé maga Bayer Zsolt, aki természetesen egy jottányit sem fog változtatni az eddigi gyűlöletstratégiáján, sem az eddig használatos és jól bevált gyűlöletbeszédén. Mért is tenné? Semmilyen érdeke nem fűződik ehhez, sem neki, sem azoknak, akik a politikai hatalom jelenlegi gyakorlóiként még ki is tüntették őt mint a gyűlöletük legfőbb szóvivőjét.

Minden marad tehát a régiben. A gyűlölet is, a beszéd is.

Csak az ország lesz egyre élhetetlenebb, az élet lesz egyre elviselhetetlenebb, az aljasság és a cinizmus egyre mértéktelenebb.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. máj. 16., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 28 ja
    ja
    2017. május 19., péntek 05:37
    Kedves Rworse (27)! Bayer Erdélyt, az erdélyi városokat és torténetüket bemutató, és egyéb honismereti televíziós munkáihoz írott szövegek a tömény giccs maga. Amíg Helyei László mondta fel azokat a filmek alá még úgyahogy, de később, Helyei tehetsége nélkül csak a gyomorforgatóan ömlengő és szépelgő genny maradt. Bayer úgynevezett tehetsége a gyűlölet és a szépelgő genny két végletében fellelhető. Ezekből a gyűlöletét legalább nem álcazza művészetnek, hanem pőrén az, ami. Üdv, JA
  2. 27 rworse
    rworse
    2017. május 18., csütörtök 14:22
    Valaha volt valamennyi íráskészség Bayerben, de az fiatalon is már túlérett, elérett volt (értelemszerűen a videós munkáira is érvényes ez). Amióta pedig belehülyült a politikába, a löttyös indulat erélye mindent elborít az irályában. A beszélgetőfejes tévéműsorai meg hát...
  3. 26 yoyo
    yoyo
    2017. május 18., csütörtök 12:31
    Bayer írói indulását nem nagyon hasonlítanám mondjuk egy Gelléri Andor Endrééhez, semmi olyasmi nem volt benne, amitől valami eredeti hangot, komolyabb tehetség ígéretét lehetett volna sejteni.
    Viszont iszonyú tenyérbemászó, ahogy azóta is redőzött homlokkal, nagyokat sóhajtva krúdyzik és adyzik, játssza a nagy szellemi örököst, mintha annak az égvilágon bármi jogos alapja lehetne.


  4. 25 talalom
    talalom
    2017. május 18., csütörtök 10:41
    Ebben az ügyben sem értem a nyilvánosan szólókat. Szinte kényszeresen emlegetik, hogy "pedig milyen tehetséges volt!" Lehet, hogy ebben a BZS nevű alakban bujkált valaha némi íráskészség, de az mára kiveszett. Aki képtelen szatírát írni, kizárólag trágárkodással képes magára vonni a figyelmet, az egy ostoba bunkó.
    Persze van más lehetőség is. Profi rablóbandák módszere, hogy a kirámolni szánt üzlet közelébe pofozkodó rendbontókat állítanak. A rendőrség persze odarohan, a banda így zavartalanul kifosztja a boltot, és csöndben elviszi a szajrét a hátsóajtón. A pofozkodók később megkapják a fájdalomdíjat a zsákmányból.
  5. 24 Kovacs
    Kovacs
    2017. május 17., szerda 18:56
    Yoyo, nem ezt mondtam. A németországi pegidásokkal sem bírtak. Persze, persze valakinek beszélni kell velük. Minden diskurzus szétfolyt a semmibe. Az egyetlen ötlet a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban egy maroknyi újságíró hate poetry címen országot járt. A gyűlölködő emaileket és kommenteket olvasták fel.(Az egyik felolvasó például jelenleg Erdogán börtönében) Nem bírsz velük "szépszóval" és saját "rosszszavaikkal" sem!
    Ennyi. Az a kesztyűt, amit fel lehetne venni ellenük, még nem varrták meg. Ennyi lett volna.
  6. 23 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 18:22
    kovacs, nem szeretném magamat unásig ismételgetni a "vita" "sikerességéről".
    Valahogy nagyon rosszul fogalmazhatok, mert mindig olyanokat kapok a fejemre, amiket soha nem mondtam.
    Nagyon szomorvicces, hogy úgy nézek ki, mint a nácikkal való párbeszéd lelkes híve.
  7. 22 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 17:44
    Cyrano, a rasszista, náci szubkultúra fantasztikus módszertant dolgozott ki arra, hogyan lehessen önkényuralmi jelképek használata nélkül önkényuralmi jelképeket használni, gyűlöletbeszéd nélkül gyülöletbeszélni. A tiltás mindig nagy inspiráció és egyben vonzerő is.

    Van a dolognak egy másik oldala is, de az már betegesen idealista, azt hagyom.

    De a legfőbb gond itt mégis, ahogy te is írod, ettől a kormánytól hiába várhat az ember bármit. És ilyesmiket kikényszeríteni csak hatalmi pozícióból lehet, hatalmi pozícióba pedig a többség jóvoltából kerül, aki.

    Elég hosszú ideje nem történik semmi ebben az országban, mint a nagy passzív várakozás, hogy változzon valami. Talán némi aktivitás kellene.

    Aminek része, nem, nem a nácikkal való párbeszéd, hanem felvenni végre azt a kesztyűt.
  8. 21 Kovacs
    Kovacs
    2017. május 17., szerda 17:34
    Yoyokám, és te honnan veszed a nagy beszélgetések, kávézgatások sikeres eredményeit? Most láttál egyet éppen.
  9. 20 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 17:15
    Kovacsom, aranyom, egyetlen kérdés, te hol látod a feltétel nélküli kapitulációt kikényszeríteni képes túlerőt?

  10. 19 Cyrano
    Cyrano
    2017. május 17., szerda 17:12
    yoyo, ugyanazt mondod, amit én: nincs (de szerintem ezügyben nem is kell) társadalmi konszenzus.
    Vannak tolerálhatatlan eszmék. Igen, igény van rá. Vélem a kannibalizmusra is. Egyszerűen büntethetővé kell tenni. Zéró tolerancia és kész. Azok az eszmék, amiket Bayer is képvisel, terjeszt, észérvekkel nem legyőzhetők. Indulatokkal, érzelmekkel nem lehet vitázni.
    Ha nem tiltod be a gyűlöletbeszédet a Bayer félék mindig megtalálják a módját, hogy híveket szerezzenek.
    Tudom, ettől a kormánytól hiába várom.
    Nem azt írtam, hogy egyszerű volt Németországban (ellenkezőleg, erről is szóltam), azt írtam: ez volt az első és legfontosabb lépés.
    Igen, az értelmiség felelőssége ebben az, hogy nem állhat le a Bayer félékkel vitázni, mert ezzel teszi elfogadhatóvá őket.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ember alatti állapotok
Állatkínzás Magyarországon
Interjúk
Ennio Morricone, Mathieu Kassovitz, Vajda Gergely
Természetjáró melléklet
Teljesítménytúrák, Zemplén
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk