Janisch Attila: Diskurzus a gyűlöletről

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. máj. 16., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csak az ország lesz egyre élhetetlenebb, az élet lesz egyre elviselhetetlenebb…

Nagy várakozás, médiaérdeklődés, facebookos kommentháború előzte meg a tegnapi, Bayer Zsolt és Gulyás Márton nevével fémjelzett vitát a végletesen eldurvult közbeszédről. Az eseményt valójában a TASZ hozta össze, amikor Bayernek az elmúlt napokban elhíresült és szélsőségesen provokatív megnyilatkozására („szanaszét kell verni a pofájukat és a vérükön, taknyukon vonszolni” azokat a civil aktivistákat, akik még egyszer be merik tenni a lábukat Parlament épületébe és ott akár csak a jelenlétükkel is megzavarják egy országgyűlési bizottság munkáját) a jogvédők érintettjei videóüzenetben reagáltak.

Az előzetes vita arról szólt, vajon van-e, lesz-e értelme ennek a beszélgetésnek (vitának)? Érdemes-e, lehet-e, szabad-e leülnie egy magára valamit is adó civil aktivistának, demokratikus és/vagy liberális ellenzékinek egy rendszeresen a fent idézetthez hasonló módon nyilatkozó, a megnyilatkozásaiban a jelenlegi kormányzat védelmét és támogatását élvező alakkal? Elindíthat-e egy ilyen vita valamilyen pozitív folyamatot a valóban szélsőségesen eldurvult magyar (nem csupán politikai) közbeszédben?

Az egymondatos válaszom: nem, semmi értelme nem volt ennek az álságos show-műsornak.

A résztvevők (politikusok, civil aktivisták, ellenzéki újságírók és Bayer) a másfél órás műsoridő (mínusz Gulyásék húszperces késése) teljes egészében (és Bayer nagyon ügyelt rá, folytonosan az óráját nézve, hogy ne legyen egy perccel se hosszabb) elbeszéltek egymás mellett. Bayer hazudozott, csúsztatott, Szél Bernadett ideges volt, ha azonnal nem kapta meg a szót (ahogy egy politikushoz illik), az egészet összehívó TASZ a háttérben maradt, Stumpf András pedig (az úgynevezett pártatlan moderátor, akit Bayer hívott) igyekezett mindent tompítani, amit Bayer iránti támadásként érzékelt, és felerősíteni mindent, amivel Bayer támadott és/vagy védekezett. Jurák Kata (Pesti Srácok) csak azt nem ismerte el, hogy amit ő csinál akkor, amikor bemegy a kormány ellen tüntetők közé és szándékosan kötözködő, provokáló kérdéseket tesz fel, az nem újságírói tevékenység, hanem nyílt provokáció (ha úgy tetszik: agresszió), amelyet éppen azért tesz, hogy ezzel kierőszakolja az ellene irányuló esetleges atrocitásokat, amiket aztán a tiltakozók megbélyegzésére lehet használni. Amikor pedig Bayer arról beszélt, hogy a mostani kormányellenes tüntetések rendre erőszakos megmozdulásokká alakulnak át, amelyek félelemmel és felháborodással töltik el a Fidesz szavazótáborát (szerinte is jogos tehát a viszkető tenyér), akkor egyetlen jelenlévő sem kérdezett vissza, hogy ugyan miféle erőszakról beszél? Vagy hogy Bayer szerint 2006-ban vajon milyen érzés volt a nem a Fidesz oldalán álló szavazóknak azokat a valódi és ténylegesen súlyos atrocitásokba torkolló, puccsgyanús tüntetéseket nézni, amelyek során a felhergelt tömegek felgyújtották a tévészékházat és megrongáltak más épületeket, amikor álarcos randalírozók felszedték az utcaköveket, törtek-zúztak és harminc-negyven kilós betontömböket dobáltak az őket megfékezni próbáló rendőrökre, amikor az állami ünnepségeket nemcsak füttyel zavarták, hanem tojással és zöldséggel dobálták a beszédet mondókat. Ezekhez a valóban megtörtént és valóban agresszív cselekményekhez képest jelentette ki Bayer, hogy a mostani tüntetések erőszakba torkollanak. És mit tudott bizonyítékként felhozni? Azt, hogy a tüntetések után néhány százan megszállják (éjfél körül) az Oktogont, ahol – Jurák Kata háromdiplomás újságíró kiegészítése – goapartit tartanak a fiatalok.

Mindezek okán (is) csak megismételni tudom az iménti véleményemet: nem, ennek a beszélgetésnek – ahogyan azt előre sejteni lehetett – az égvilágon semmi értelme nem volt. Ugyanis az egész alapja az a félreértés, miszerint, mint néhányan vélik, előbb  a közbeszédet manipulálóknak és az azt erőszakkal (vagy anélkül) dominálóknak kellene egymással békésebben szót érteni.

Csakhogy ez egy halva született gondolat.

Mert a legfontosabb az lenne, hogy a hatalmuk megőrzése és a személyes gazdagodásuk érdekében bármilyen aljasságra kész, korrupt politikusok által megosztott és egymás ellenségévé tett társadalmi rétegek, a különböző politikai nézetek elvakult hitére fanatizált egyes emberek között teremtődjék meg a tisztább és békésebb kommunikáció lehetősége és igénye. Velük kellene (újra) megértetni, hogy a vita a vélemények ütköztetésének, a kompromisszum keresésének és megtalálásának egyedül lehetséges módja. Ezt éppen hogy nem a politikusok vagy a politika körüli közszereplők összebékítésével kellene kezdeni, mert az, így vagy úgy, a maihoz hasonló értelmetlen médiahappeninghez vezet csak.

Márpedig az ilyen művitáknak semmi értelmük.

Teljesen mindegy ugyanis, hogy mi hangzott el ebben a rosszul szervezett és még rosszabbul lebonyolított posztszocreál médiashow-ban (büdös, légkondicionálatlan helyiség, nevetségesen kis asztal körül szorongó résztvevők, a közvetítések élvezhetetlen kép- és hangminősége), ez ugyanis nem vita volt, hanem kinyilatkoztatások sorozata – s mint ilyen, a legkevésbé sem buzdított értelmes, tartalmas, a másik fél érvelését is átgondolni kész vitára, hanem éppen ellenkezőleg. Bayer testbeszéde leleplezőn árulkodott az egész kényszerességéről; amikor éppen nem ő beszélt, inkább a vizeskancsó újratöltetésével volt elfoglalva, semhogy az éppen hozzá beszélőre figyelt volna. De egyébként is, mindenki csak a saját nézőpontját, a saját sérelmeit mantrázta.

S habár mindannyian valamiféle közmegegyezésről (is) beszéltek, eközben egészen nyilvánvaló volt, hogy senki nem fog semmilyen lépést tenni ezért a (szavak és lózungok szintjén annyira vágyott) közmegegyezésért, a legkevésbé maga Bayer Zsolt, aki természetesen egy jottányit sem fog változtatni az eddigi gyűlöletstratégiáján, sem az eddig használatos és jól bevált gyűlöletbeszédén. Mért is tenné? Semmilyen érdeke nem fűződik ehhez, sem neki, sem azoknak, akik a politikai hatalom jelenlegi gyakorlóiként még ki is tüntették őt mint a gyűlöletük legfőbb szóvivőjét.

Minden marad tehát a régiben. A gyűlölet is, a beszéd is.

Csak az ország lesz egyre élhetetlenebb, az élet lesz egyre elviselhetetlenebb, az aljasság és a cinizmus egyre mértéktelenebb.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. máj. 16., 10:34
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 18 Kovacs
    Kovacs
    2017. május 17., szerda 16:59
    Még egyszer: Feltétel nélküli kapituláció!
  2. 17 Kovacs
    Kovacs
    2017. május 17., szerda 16:56
    Valamelyikőtök bevetette a német példát. Igen ez jó ötlet. Azt úgy hívták, hogy feltétet nélküli kapituláció. Kávézgatás nélkül.
  3. 16 Kovacs
    Kovacs
    2017. május 17., szerda 16:51
    Igen. "Nácikkal miről is lehetne vitánk". Ez nem megy, hogy diskurálunk, debattálunk, kávézgatunk, hátha magunkba szállunk. Miről szólna a diskurzus a nácizmus "lehetséges" formáiról?
    Aki az autópályán ámokvezet, vele se kezdünk el diskurálni, hogy hm, érdekes az irány, bemegyünk a pihenőbe és elkávézgatunk. Diskurálunk, beszélgetünk...az ámokvezetés lehetőségeiről.
  4. 15 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 11:06
    és egy szóval se mondtam, hogy a "nincs párbeszéd" ellentéte a "van párbeszéd".

    De a "nincs párbeszéd" jelenleg magyarországon azt jelenti, azt csináltok, amit akartok. Mert a nácikról mi nem veszünk tudomást, viszont semmi hatalmunk, beleszólásunk a dolgokba.

    Nem párbeszéd: konfrontáció.
  5. 14 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 11:01
    Cyrano:

    nem "nem kell társadalmi konszenzus", hanem nincs.
    A társadalmi konszenzus, ahogy írtam, a stabil demokráciák velejárója. Itt ilyen - se stabil demokrácia, se konszenzus nincs.

    klassz lenne betiltani a nácizmust, kérdés, hogy kinek. Van tipped?

    Amúgy elég szdsz-es tempó lehet ez a részemről, de a gyűlöletbeszéd betiltásában, annak gyógyhatásában nem nagyon hiszek.

    (A német történelmi szembenézés nagyon nem ilyen egyszerű história, és minden, csak nem egy rendeleti úton kötelezővé tett izé. Az a jópár évtized, ami pedig ráment szintén nem valami instant cuccot feltételez. Van benne állhatatos politika, irodalom, film, oktatás stb. stb.)

  6. 13 rworse
    rworse
    2017. május 17., szerda 10:31
    Amúgy továbbra is mondom, a fő téma nem az kellene legyen, hogy például Bayer néha elenged egy taknyavérét (netán beásottorgoványt), hanem hogy ezek mindennap reggel, éjjel meg este aktívan, hajmeresztő módon hazudva uszítanak, rémhírterjesztenek, napi koholt rémhírterjesztéssel végzik a napi karaktergyilkolást. Elsősorban erről kéne beszélni Bayer kapcsán is, meg arról, hogy ebben vannak Bayernél sokkal nagyobb spílerek - igaz, jobbára névtelenségbe burkolózva, lásd pl. az origós "Kovács András". Ugye, mint mondtam, nem csak a bérriportoknál, de még a hírtévék "vita"műsoraiban is az megy, hogy a balik fél próbál érvelni, a jobbik fél meg ott is ordítja az uszító koholmányait, parányi önkontroll nélkül.
    Most, hogy a Simicska érvényesítette az opcióját az Indexre - aztán alapítványnak adta - a koholmánymédiában mást se olvasunk, mint hogy az Index három év óta Jobbik-simogató cikkeket jelentet meg szakmányban?! És semmi közéleti visszhang, hogy mutassanak akár egyetlen ilyen cikket?! A Jobbiktól mint bűzlő szartól "testületileg" irtózó Indexben?! Satöbbi.
  7. 12 Cyrano
    Cyrano
    2017. május 17., szerda 10:18
    yoyo, bocs, de nincs igazad.
    Nem kell társadalmi konszenzus, úgy főleg nem, hogy az ordas eszmékre elég nagy a kereslet és ezáltal a kínálat is. És mindig is az lesz, amíg az érzelmi politizálás lesz a trend.:(
    Németországban a háború után is sokkal elfogadottabbak voltak az ordas eszmék.
    Senki sem próbált "társadalmi párbeszédet" kezdeményezni. Egyszerűen betiltották. (No meg jött az átnevelés.)
    A kimúlt szdsz örök bűne a gyűlöletbeszéd elleni törvény megfúrása.
    Nem orrfelhúzás, hanem alapállás: náci eszmék hirdetőivel nincs párbeszéd. Hogyan magyarázod meg azoknak, akik romaellenesek, hogy nem a romák bűne, ahogy élnek? grrr-nek sikerült bebizonyítanod?
    Addig amíg a nyomorultaknak nem kiutat mutatsz a nyomorból, hanem megnevezed azt, aki felelős a nyomorukért (most a civilek - pont azok, akik enyhíthetnének az ő kiszolgáltatottságukon!), addig ez így is marad. Az ország harmada nyomorog, minden remény nélkül. Illetve nekik csak egy reményük van: a migráncsok, a cigányok, a civilek a Soros miatt élnek így, majd ha azok eltakarodnak, jobb lesz. Ezért minden uszító mondatra vevők. Ezért meg kell tiltani az ilyen uszító mondatokat.
    Egy demokratikus kormány első intézkedései között kell ennek lennie.
  8. 11 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 09:45
    a "nácikkal nincs beszédünk" szólam egy stabil demokrácia keretein belül jól megállja a helyét. Amikor van egy masszív társadalmi konszenzus arról, hogy a szélsőségesség, a rasszizmus, a militiáns nacionalizmus elfogadhatatlan, hogy bár az ilyen eszmék híveivel egy országban élünk, a szólás- és gondolatszabadság jegyében nem korlátozzuk őket létezésükben, de emelt fővel nem veszünk róluk tudomást - mivel a társadalom döntő hányada része ennek a konszenzusnak, a rendszer működőképességét az aljasság nem tudja kikezdeni.

    Ahol azonban erről nincs széleskörű egyetértés, ahol nagy hagyományai vannak a szélsőséges eszméknek, sőt, ahol ezek a szélsőséges eszmék éppen hatalomban vannak, ott nemcsak groteszk, kissé nevetséges felhúzott orral elfordulni, de szerintem egyenesen bűnös álláspont.

    A mostani helyzetben ráadásul gyakorlatilag alkalom és mód sincs arra, hogy nyíltan vitatkozni lehessen, cáfolni, a bűnöket felsorolni, mivel ezek a lehetőségek minden hagyományos felületről eltüntek.

  9. 10 yoyo
    yoyo
    2017. május 17., szerda 07:37
    Szerintem van egy általános tévedés, és ezen tévedés alapján születik újra és újra az a következtetés, hogy "nincs értelme a vitának", "lehetetlen közös nevezőt találni", '"nácikkal nem állunk szóba", meg hasonlók.

    Az igaz, hogy nevetséges remény volna egy ilyen vagy hasonló szituációtól "megoldást" várni, hogy a vita végén megszületik egy konszenzus arról, hogy ezentúl a politikai ellenfeleket nem gyalázzuk, nem uszítunk, ezentúl se te nem akarsz engem a lámpavasra felhúzni, se én nem akarlak téged a taknyodnál fogva kirángatni.

    Nyilván nem arról van szó, hogy "valahol elrontottuk", mint egy házasságot, de most "rendbe hozzuk", és mostantól ismét egymás szemébe tudunk majd nézni.

    Ellenfelek állnak szemben egymással ebben az országban, és ebből a szembenállásból nem lesz "kézfogás".

    Bayerből soha a büdös életben nem lesz polgár, embertárs, nincs orvosság, ami meggyógyítja.

    Szél Bernadett - talán szerencsétlen megfogalmazással - kimozdult a komfortzónájából, azaz odaállt (ült) szemtől szembe, hogy belemondja az arcába ennek az embernek: ebből elég, ezt nem tűröm tovább.

    Lehetettek volna sokkal felkészültebbek, (pl. világossá lehetett volna tenni a 2006 és 2017 tüntetői közti különbséget, hogy nem mosható egybe a kormánypárti uszítás, illetve a kormányellenes indulat, nem hasonló a kormányközeli hangadó, és a no name kommentelő felelőssége, stb), azaz szerintem egy igazi vita is bőven kijöhetett volna, de mondom, szerintem a konfortzónában való háborgás, hüledezés, szörnyülködés helyett a konfrontáció igenis helyes.

  10. 9 ja
    ja
    2017. május 17., szerda 06:44
    Egy kis kiegészítés a fenti szövegemhez:

    Bayer vagy Stumpf maga mondja az élőközvetítések felvételén, hogy Bayer kérte fel moderátornak Stumpf-ot. A moderáció eleve életszerűtlenné tette a vitát. Bayer ravasz húzása volt, hogy több résztvevőt hívott, ugyanakkor másfélórában szabta meg a szókaraté hosszát. Az további hiba volt, hogy Gulyáson kivül más is odament. Politikusoknak ennél az asztalnál semmi keresnivalójuk nem volt (ők ezeket a dumáikat naponta nyomják az Országgyűlésben, ide csak szerepelni jottek). Ez a politika körüli közszereplők vitája lett volna eredetileg. Az idő rövidsége - Gulyásék késése egyszerűen pofátlanság volt, ilyet, ebben a helyzetben, magára valamit is adó ember nem tesz - szemben a résztvevők nagy számával szükségessé tette a moderálást, ami vita helyett egy értekezlet-szerű még nagyobb baromsággá alakította az egészet. Mondjuk annak sem lett volna értelme, ha csak Bayer és Gulyás ülnek le egy nyilvános vitára, de életszerűbb lett volna a vita maga (ugyanazzal a tökmindegy eredménnyel).

    Az ország és a fideszhívők mentális állapotát jól jellemezte az a leírhatatlan kinézetű hölgyemény, aki egy piros-zöld táblácskát tartva állt a székek mögött rajta piros betűkkel "ZSOLT ISTEN ÓVJON!" felirattal és a szöveg alatt egy kis piros-fehér-zöld szalaggal, és a mimikájával teljes egészében lekövette az egész beszélgetést, Bayaer szövegeit, néhány hangnyi késéssel maga is mormolta.
    Üdv, JA

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs

Blog

még több cikk