Janisch Attila: Kérdés egykori barátokhoz

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. márc. 08., 07:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Dér Andráshoz, Eperjes Károlyhoz, Vidnyánszky Attilához.

Ti, akik hívő katolikusok vagytok, akik emberként és alkotóként oly gyakran a humánumról, a megértésről és az erkölcsökről szóltok, Ti, akik nem is olyan rég a barátaim, osztálytársaim és / vagy alkotótársaim voltatok, akiket mind szerettem és becsültem, és akiket még most is szeretnék szeretni és becsülni!

Barátaim!

Ezekkel a dolgokkal mi lesz?!

- Ne lopj!

- Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!

- Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát – se semmit, ami a te társadé!

És azt is kérdezem, hogy mit gondoltok a kevélységről, az irigységről, a haragról és a jóra való restségről? Ezekről mit gondoltok most?

Szívből és barátsággal kérdezem ezeket, (és nem hívőként, hanem „csak” emberként) azt kérve, vizsgáljátok meg a lelkiismereteteket!

Dér András!

Te filmrendező vagy és operatőr, van saját szakmád hivatásod, amiben gyakorolhatod és bizonyíthatod a tehetségedet. Miért nem a saját szakmádban mutatod meg a kiválóságodat? Persze, miért ne lehetnél kiváló más szakmákban is? – ez igaz. És természetesen jogod van kipróbálni magadat más szakmákban – ez is igaz.

De – csak hogy kipróbáld magad – miért kívánod elvenni bárki mástól azt, ami nélküle nem lenne, ami előtte nem volt, ami az ő munkájának és szorgalmának, hitének gyümölcse?

Jordán Tamás nem csupán színházcsináló (színész és rendező), hanem színházat álmodó színházteremtő, ahogy az ő mestere – sokunk mestere –, Ruszt József is az volt. A szombathelyi színházat Tamás teremtette, gondozta, ápolta, a társulata hozzá csatlakozott, az ő hívására, miatta ment Szombathelyre.

Az ami van, és amit most magatoknak akartok – ott –, az miatta van.

Az pedig, ahogyan a társulat és a szombathelyiek egyként kiállnak mellette, érte, azt bizonyítja, hogy Tamás rászolgált a bizalomra és a társulat, a közönség még mindig a bizalmában tartja őt.

Mi lehet, mi kellhet több, hogy tiszteletet parancsoljon, hogy megállítsa, visszafordítsa azokat az irigyeit, akikben talán ott még becsület, a tisztesség?!

Van számos színház, amelyek vezetői posztját meg lehet pályázni, mért pont az kell, amely bár állami pénzből, de egyetlen ember ambíciójából, szeretetének, elszántságának, kitartásának erejéből és erejével teremtődött, és ezáltal létezik?

És még Te állítod, András, hogy sérelem ért, hogy a Te tisztességeden esett csorba, pusztán azzal, hogy a pályázatod nyilvánossá lett? Ezek súlyos rágalmak, amelyeket bizonyítani kell. De Te nem bizonyítasz, csak kijelentesz.

Ki és mi ebben az egész ügyben a tisztességtelen, meg tudod ezt magyarázni? De nem másnak, hanem csak magadnak!

Nagy szükséged lenne erre, ha a tisztesség nem csupán egy bármikor használható fogalom a számodra, hanem mérték és mérce valóban.

Tudod mi lesz, András?!

Most megkívántátok, odamentek, elveszitek, próbálkoztok, aztán, ha nem megy, majd eldobjátok és nem lesz.

Mindennapos történet ez – itt és ma – ebben az országban.

Tényleg ezt akarod?

Tényleg ilyen vagy?

Tényleg ilyen lettél?

Bízom benne, hogy mégsem!

 

Némiképpen megrendült barátsággal,

Janisch Attila

szerző
Janisch Attila
publikálva
2017. márc. 08., 07:03
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 rworse
    rworse
    2017. március 08., szerda 12:21
    Érdekes (és fontos) megközelítés Attiláé, de talán nem elsősorban a lényeget fogja meg.

    Én nem azt vetném Dér (és támogatói) szemére, hogy lop(nak), hogy megkívánt(ak) valamit, amit másvalaki felépített, és jól épített fel, és kiválóan működtet. Pályázati rendszer van, tehát az legalábbis elvileg szép és helyes dolog, ha valaki versenybe, ringbe száll, és talán nem csak elvileg, hanem a konkrét esetben is, gyakorlatilag is helyes és szép lehetne a versenytársi pályázat, annak ellenére is, hogy Jordán kisebb csodát tett Szombathelyen, tehát érdemei dúsak, az általa gründolt és vezetett színház kiváló, a színháznak és közönségének nyilván érdeke, hogy Jordán vezesse további öt évig.
    Én alapvetően a kurzuslovagságot vetném, részben Dér, de nagyobbrészt az őt trójai falóként használó támogatói (Eperjes, Vidnyánszky, Kiss...), és méginkább, a szombathelyi közgyűlés kurzuslovag képviselői szemére. 2012-ben is volt két ellenjelöltje Jordánnak, de nem volt ügy, mert valóban pályázat volt, és az illetékes tanácsnokok és döntőbírák akkor nem kurzuslovagoltak, hanem - nagyon helyesen - egyöntetűen kiálltak Jordán pályázata mellett, megtestesítve a közvélemény szándékát, a művészi alkotói és a közönségi közakaratot. Jordán megnyerte a pályázatot, közkívánatra, ergo nem arról szóltak a hírek, hogy a másik két pályázó holmi másét megkívánós tolvaj lenne, hanem arról, hogy a versenytársak közül a legjobb nyert, tehát a versenytársak versenytársak voltak, nem tolvajok (egyikük egyébként visszalépett még a döntés előtt). Jordán érdemei dúsak, de a pályázati rendszer arról szól, hogy több pályázó versenyezzen, ez helyes, szép. Szálljon ringbe, pályázzon Dér, ettől nem tolvaj, sőt.
    A művészi és közönségi közakarat öt év elteltével mostanra még egységesebb lett, hiszen az utóbbi öt évben is tovább kiteljesedett a színház, amit mindenki lát, de nem az a lényeg, hogy Jordán kiváló munkáját és elkötelezettségét honorálni kell az újabb öt évvel, hanem az a lényeg, hogy a pályázók közül a következő öt évben várhatóan kivel teljesedhetne ki még tovább a már így is az ország egyik legrangosabb színháza. 2012-ben sem az addig dús érdemeiérti "járandóságból", hanem az akkori következő öt év színvonala végett döntöttek a bírák Jordán mellett, most is ezt tette, aki mellette döntött. Ellenben, aki nem mellette döntött, az nem azért nem döntött mellette, mert nem vette figyelembe, hogy valakik itt megkívántak valamit, amit Jordán felépített, és amit Jordán megérdemelne a következő öt évben még tovább építeni, és persze nem is azért nem döntöttek Jordán mellett, mert ne találnák a lehető legjobbnak a színház élére, hanem a NER miatt döntöttek ellene, miszerint a lényeg az, hogy a NER akarja bekebelezni az összes színházat IS Magyarországon. A színház is a NER része, lásd még anno Nemzeti Gödör...
    Nem az a lényeg itt, hogy X.Y. megkívánta a másét, mert nem másé, a másik érdemeire való tekintettel se másé, hanem az a baj, hogy a kurzus megszáll. Az a baj, hogy Dér nem pályázó (volt), az a baj, hogy nem pályázás volt, hanem Dér a kurzus embere a pályázati színjátékban. Az a baj, hogy Vidnyánszky, Eperjes exSzamóca, Kiss... nem valamely pályázót támogató személyek, hanem a kurzus komisszárjai, ázsanprovokatőrök, hasonlóképpen a közgyűlésben pártsillabusz szerint szavazó Fideszes képviselők. Nem arról van szó, hogy Dér mint pályázó beleelefántkodott a porcelánboltba, ez csak akkor lenne érvényes, ha itt most valóban színházigazgatói pályázat zajlana. De itt most értelemszerűen nem színházigazgatói pályázat zajlik, hanem a minden nemkurzuslovagot mindenhonnan kitakarító kurzus akarja a szombathelyi színházból is kitakarítani a nemkurzuslovagokat - és itt a kitakarítás ugyebár nem a tisztába tevést jelzi, hanem éppen ellenkezőleg, a bemocskolást. Ugyebár a Nemzetiben (és számos más színházban, lásd Új Színház... satöbbi) sem arról volt szó, hogy Vidnyánszky megkívánta, amit Alföldi olyan jól felépített, és joggal építhette volna tovább, hanem arról, hogy a kurzus megszáll.
    Itt most alapvetően nem színházigazgatói pályázat zajlik, hanem kurzus és civilizáció/kultúra összecsapása. Tehát Dérékkel az a fő baj, hogy kurzuslovagok, nem pedig az, hogy tolvajok, hogy megkívánták a "felebarátjuk feleségét" - merthogy nem ők kívánták meg felebarátjukét, hanem a kurzus akarja megszerezni mindenki "feleségét", de nem megkívánásból, hanem elrekkentésből, azért, hogy kizárólagosan csakis a kurzus "feleségei" "kívánatoskodhassanak".

    El tudom képzelni, hogy Dér szembenézett ezzel, azaz szembenézett azzal, hogy kurzuslovaggá válik éppen, és ezért volt jó alkalom a pályázata kiszivárgása a lelkiismerete megnyugtatása végetti visszalépéshez - de nem a "megkívánástól, lopástól" való visszalépéshez, hanem a kurzuslovaggá válástól. A pályázati ügy egyelőre nem jutott olyan szakaszba, ahol pályázatról, ahol Jordán és Dér pályázókról lehetne beszélni, egyelőre csak ott tart az ügy, hogy a kurzus megszáll. Nincs mit beszélnünk pályázatról, pályázókról, mert nem tart ott az ügy. Egyelőre a kurzus általi einstand van, pályázati díszletbe helyezve. A pályázatidíszletbe-helyezésre ugyebár azért van szüksége a kurzusnak, mert elvileg pályázati rendszer van. Ha nem lenne elvileg pályázati rendszer, a kurzus a pályázati színjáték nélkül einstandolta volna a színházat, egyszerűen odaültetve Dért - vagy valaki megbízhatóbbat. A Nemzetit sikerült einstandolni, sok másik színházat sikerült einstandolni, a Víget még nem, a Weörest most próbálják. Nincs pályázat, nincs Dér András, nincs pályázatokról szóló szakbírálat, nincs pályázatokról szóló önkormányzati közgyűlési bírálat, nincs megkívánás, nincs dérandrási tolvajlás, NER einstand van - ha hagyjuk, ha hagyja a helyi közgyűlés, ha hagyják a szombathelyiek, Vas megyeiek, nemzetközi színházi közvélemény. Einstand van. Szerencsére erős ellenállás is van, ami annyi minden, ennél akár sokkal súlyosabb einstandoknál sajnos nem volt.
  2. 2 rworse
    rworse
    2017. március 08., szerda 12:38
    Vagyis azt fejtegetem hosszasan, hogy Attila inkább azért kérdőjelezhetné meg levele címzettjeit, hogy miért vállalnak kurzuslovagságot, élő-sakkfigura szerepet. Hogy miért kiszolgálói a rendszernek.
  3. 3 Valakicske
    Valakicske
    2017. március 08., szerda 14:43
    Attilának köszönöm ezt az írást - ahogy köszönöm Gáti Oszkárét is, aki hasonló módon próbált hatni azokra, akik önként és dalolva vettek részt ebben az aljasságban.
    Tegnap este Jordán Tamás az atv-ben beszélt, ha úgy tetszik „nyilatkozott” az ügyről és számomra felfoghatatlanul kedvesen beszélt még mindig azokról, akik éppen páros lábbal ugrálnak a mellén. Az Eperjes nevű valahai - régen volt már, nagyon régen! - színészről, akinek van képe a döntés előtt és után is ölelgetni Jordánt a nyílt színen - és közben a fülébe súgva cseszegetni, meg úgy beszélni vele, mintha egy sz@ros, pelenkás kisgyerek lenne ...miközben - de szívesen a szemébe mondanám! - ha ezer évig élne, akkor sem léphetne Jordán lába porába sem. rworse írja több helyen: KURZUSLOVAGOK ezek, semmi mások. Így igaz, de annak is a rosszabbik fajtából.
    Emlékezzünk meg Laklóth Aladárról is, aki harmatoska "színészi "karriert otthagyva beült seggnyalónak a minisztériumba és ebbéli minőségében ítélkezik olyan emberek felett - jelesül Jordán Tamás - akinek a színházában ő még nyolcadik alabárdosságig sem vihetné, mert még erre a szerepre is volna nála ezerszer tehetségesebb.)

    Jordán életművét nem vehetik el ezek a senkik, ha most próbálkoznak is ezerrel, hiszen majd. valamikor mind meg lesznek ítélve: kinek oldalak jutnak egy színháztörténeti könyvben, kinek meg maximum lábjegyzet, vagy az sem.

    Még annyit, hogy nyilvánvalóan aljasság volt Alfölditől is megtagadni a lehetőséget, hogy kiteljesíthesse, amit elkezdett a valaha volt Nemzetiben (jelenleg a Vidnyánszky nevű KURZUSLOVAG éppen gyomosodó hűbérbirtoka), de Alföldi még viszonylag fiatal, szemmel láthatóan jól is érzi magát és sokfelé jön-megy a világban, foglalkoztatják. Ám ettől függetlenül a múltkor Krizsónál arra a kérdésre, hogy gondol-e a Nemzetire, azt mondta: már elengedte – de közben mégis úgy beszélt, hogy benne van ő ebben mind a mai napig, tehát fáj …meg is értem.
    Jordán Tamás nem ez a kategória, nem hiszem, hogy vágyik is akár még újabb projektre. A tegnap esti beszélgetésen amúgy egy megrendült embert láttam és úgy tűnt, nem csak az emberek rázúduló szeretetétől rendült meg, hanem az eperjes-félék aljasságától, gonoszságától is.
    Janisch Attilának még egyszer respect az írásért!
    Köszönöm.
  4. 4 veuss
    veuss
    2017. március 08., szerda 16:23
    Lehet, hogy Jordán Tamás majd újra összeölelkezhet Eperjessel a legközelebbi bizottsági találkozón, csak Eperjes nem mint tag, hanem mint pályázó lesz jelen. Ha a hatalom nem hagyja annyiban, akkor nagyvadat küld majd Jordánra, talán épp az fogja kiütni, akiről azt nyilatkozta, hogy az "eszét elvette a politika". Nem kell hozzá más, csak 10 + egy jobbikos szavazat (a jobbikos képviselő lelkébe az ellenzék igen csak belegázolt legutóbb).
  5. 5
    Böjte József
    2017. március 08., szerda 16:51
    Csak kis szakmai finomság: amikor a szakma Vidnyánszky Attila segítségére sietett a Beregszászi Színház megmentése érdekében, akkor a Nemzeti Színházban Jordán Tamás rendezésében hoztunk létre egy jótékonysági estet. Ebben sok művész lépett fel, színészek, zenészek, énekesek. Szinte az összes színház is befogadta előadásaikat, és pénzzel támogatta őket. Nagyszerű összefogás volt!
    Attila hálája azóta pusztít a magyar színházi életben, a hála nem erkölcsi kategória, nála.
    Befolyását gonoszul használja fel, sajnos. Már szégyelnem, kell hogy akkor mellé álltunk?
  6. 6
    Rafael Balázs
    2017. március 08., szerda 18:08
    Én leginkább azt nem értem, hogy mi történik azokkal, akik a Fidesz bűvkörébe kerülnek. Mint valami kifordított Dáriusz, amihez hozzáérnek szaharrá változik - hogy Übüvel idézzek. (Szinte örülök, hogy ezt Sinkó nem élhette meg...) Sok minden elhangzott itt már ezen NER-lovagokról, kevesebb az önkormányzat megfélemlített fidesznyikjeiről. Az egy szem hülyébbikről nem szólok, náci, buta, ostoba, mint mindegyik párttársa. De ezek kinek és miért és tán még mennyiért akarnak ennyire megfelelni? Mint a megfogott majom az oduban lévő sót, szorongatják markukban szaharos - már bocsánat - hatalmukat, és senki, semmi nem számít. Hogy szemenköpi az utca, megveti a felesége, hogy kitagadják maguk közül jobbérzésű emberek? Semmi nem számít. Megfelelni egy kurzusnak. Kérem Eperjest, nevezze meg mindazokat, akikről azt tudja, hogy Jordán és bandája - mi mása? - megkörnyékezte őket. Kíváncsiak vagyunk, kik ők és mit válaszolnak. Rómába pappal utazik. Hát majdan Szent Péter elé is vigyen valakit... Vidnyánszky? Orbáni értelemben nem migráns? Zseniális rendezőként indult, mára ennyi maradt: hatalom, szaharkeverés. Szégyellem, hogy ilyen egy külországi magyar. Az én rokonságom java felvidéki. Az ilyet ők sem tartják nemhogy magyar embernek, hanem az utóbbinak sem.
  7. 7 Valakicske
    Valakicske
    2017. március 08., szerda 19:16
    Verebes István mesélte el egyszer, nem olyan régen ezt a Beregszászi Színházért meg, konkrétan Vidnyánszkyért anno folytatott "küzdelmet", hogy mi mindent vittek ajándékba, hogyan segítettek (a nyíregyházi színház konkrétan) a sokszor éhező, fűtetlen színházban dolgozó valahai rendezőnek ... aki aztán mikor áttelepedett, rögvest meg is hálálta: létrehozta az "ellentársaságot" - megtéve magát elnöknek -, betelepedett mindenhova és kitúrta onnan a kollégákat és végül: beült a Nemzetibe (apropó: tudna valaki onnan most, fejből éppen játszott darabot idézni? Vagy az aktuális repertoárt?Tudna mondani legalább öt ott játszó színészt? Hány perc alatt lehetne jegyet venni bármely előadásukra? És hány hónap alatt mondjuk a .....Centrálba? A Vígbe?).
    De a legszebb az volt, mikor behívták őket, közösen valami tévéadásba (Verebest és Vidnyánszkyt) és az addigra szépen, testileg is, meg anyagilag is felgyarapodott rendező keresztülnézett egykori megmentőjén. Köszönés nélkül...

    Milyen igaz a mondás: engedd be a tótot és kiver a házadból!
    Mi meg nézünk, mint a moziban.
  8. 8 rworse
    rworse
    2017. március 08., szerda 20:05
    Rafael Balázs

    Erről van szó.



    Böjte József

    Bár kérdésed persze költői volt, "válaszolok": Dehogy, dehogy kell szégyellni, fontos és szép ügy volt az a beregszászi színház. Az a színház ma is fontos és szép ügy. Hogy az akkori prófétai messiása azóta a mi kulturális nyakunkon basáskodó kiskirály lett, azt nyilván kevesen sejthették előre, talán a Vidnyánszkyt közvetlenül ismerők sem. Hogy a korábbi színházi és formanyelvi forradalmár a Nemzetiben kurzusszínházat fog csinálni, hogy a szürkék hegedőse lesz, hogy az elkövéredő valagával egyre szélesebben rátelepszik az egész magyar színházi élet arcára, azt a Nemzeti "pályázata" idején már a többség sejtette - főleg, akiknek ez volt vele a céljuk.
  9. 9 ja
    ja
    2017. március 09., csütörtök 07:14
    Kedves Rworse! A Dér Andrást megszólító rész a szövegemben csak annyira szubjektív a részemről, amennyire Te is szubjektív vagy, amikor Dért kurzuslovagnak nevezed. Alig hiszem ugyanis, hogy Dér kurzuslovagnak gondolná magát. Vagyis kurzuslovagságság, mint vád nem objektív jogi fogalom, hanem személyes magyarázat, szubjektív vélemény. És persze nem tagadom, hogy az meg az én tészemről szubjektív vélemény, hogy én morálisan is vitathatónak tartom Dér részéről, hogy a pályázata beadásakor nem vette figyelembe azokat a körülményeket, amelyek sem a társulat részéről, sem a város színházat szerető részéről, sem Jordán Tamás oldaláról nem teszik valóban szükségessé a váltást.
    Természetesen Dér jogilag nem kötelezhető arra, hogy ezeket figyelembe vegye, ahogyan az sem tiltható meg neki, hogy kurzuslovag legyen, értsd: használja a neki kedvező politikai hátszelet.
    Ám ebben a történetben éppen az a trükkös, hogy lényegében minden a szubjektív megítélésen múlik, kivéve azt a bizonyítatlan (!!!) vádat, miszerint azért kellett Dérnek visszavonnia a pályázatát, mert az ő állítása szerint méltatlan támadások érték őt.
    És ez a lényeges fordulat, hiszen erre a tényekkel nem bizonyított vádra hivatkozva döntött a politikai testület a pályázat újbóli kiírása mellett és erre hivatkozva nevezi Vidnyánszky is bölcsnek a döntést az új pályázat kiírásáról, stb. - Egyszóval ez lett a fordulópont, amellyel a folyamat továbbra is mozgásban tartható, s egyúttal ez az a hazugság, amely leleplezi a korábban is csak a pályáztatás jogszerűségének látszatába csomagolt eltulajdonítási szándékot.
    Mert a bizonyítatlan vád rágalom, a rágalmazás pedig bűn, az ekként elvett tulajdon - a törvényesnek látszó forma ellenére is - lopás. És mindaddig az is marad, amíg Dér nem bizonyítja az ellenkezőjét, vagyis nem támasztja alá tényekkel is a Jordánt vádló kijelentéseit, ami persze akkor is a kötelessége lenne, ha a követekező pályázaton már mást indítanak helyette.
    A bizonyítatlan vád, vagyis a rágalmazás már nem a szubjektív megítélés kérdése, hanem jogi fogalom, és az ezzel történő előnyszerzés akkor is elfogadhatatlan és akkor jogszerűtlenné teszi az egész cselekményt, ha Dér nem kurzuslovag.
    Nem véletlen, hogy én Dér András Jordánt vádló, de bizonyítatlanul hagyott kijelentéseit követően írtam a fenti szövegemet, és hogy ezt a mozzanatot hangsúlyossá is teszem abban.
    Üdv, JA
  10. 10 pasas
    pasas
    2017. március 09., csütörtök 07:27
    Nem önmagában a pályázati rendszerrel van a baj, hanem az elbírálás gátlástalan módjával. Azzal, hogy meghatározottá teszik: ki nem nyerhet! (Lásd egy más szegmensből származó példát: Simicska esete az autópályával, ahol egy milliárd árkülönbség kevés volt ahhoz, hogy számítson...)

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Blog

még több cikk