Janisch Attila: Lakat a magyar szinkronra, feliratozott Foxi Maxikat és Frédi–Béniket a mozikba!

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. júl. 17., 08:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Máté Gábor Tim Robbins-szinkronja több mint zseniális, és bőven van olyan jó, mint az eredeti.

Napok óta folyik a vita: szinkronizáltak legyenek a külföldi filmek, vagy magyar nyelvű feliratok készüljenek hozzájuk?

A vitát valamilyen Nemzeti Versenyképesség... blablablabla-magyarnemzetimagyar... Tanács alig vitathatóan ostoba javaslata generálta, miszerint törvényjavaslattal (???!!!) kell megszüntetni a filmek szinkronját, mert így (eredeti nyelven hallgatva, nézve) többen tanulnak, tudnak majd külföldiül e szkíta honban is.

Baromság!

Miért?

Mert: alig hihető, hogy a szinkron lététől vagy nemlététől függ, lesz-e több külföldiül beszélő ember Magyarországon – nem elvitatva, hogy bizonyos esetekben egy-egy (kult)film szövegének eredeti nyelvű megértése, tanulmányozása komoly inspirációt és segítséget is nyújthat az adott nyelv elsajátításához.

Valójában a szinkronnak ugyanúgy van (lehet) létjogosultsága, mint a feliratnak, hiszen mindkettő másutt hibázik.

A szinkron miatt nem hallani a színészek eredeti hangját, vagyis a néző nem látja (hallja) a színész munkájának csak mintegy a felét.

A feliratok pedig (kivételek persze vannak) a negyedét sem adják vissza az eredeti tartalomnak. Például a szlenget, a káromkodást egyfajta prüdériaautomatizmus miatt nem szeretik leírni a fordítók (még az amatőr fordítók sem), és rendre finomítgatják a szöveget. De a felirattal már csak azért sem jobb a helyzet, hiszen amíg a feliratot olvasod, nem látod a képet, vagyis megint csak sérül a műegész. Olvasod a feliratot, és persze közben hallod a színész eredeti hangját, de nem látod az arcát, nem látod a mimikáját, így nem látod az alakításának teljes egészét.

Pláne, ha amatőr feliratozók szövegét olvassák a nézők. Pláne akkor, ha egy az egyben fordítják az angol feliratokat, anélkül, hogy néznék hozzá a filmet is. Ez pedig (az angol és magyar nyelv szavainak eltérő hosszúságából, a mondatszerkezetek különbözőségéből fakadóan a magyar feliratban szövegtorlódáshoz vezet, aminek következménye, hogy a néző nem tudja elolvasni a feliratot, holott szinte már csak azt nézi és a filmképet alig. (Képzeljetek el egy így fordított korai Woody Allen-filmet!)

A klasszikus feliratozás nem szimpla fordítást jelentett, valamikor profi szikrondramaturgok készítettek olyan tömörített, sűrített tartalmú feliratokat, amelyek megfeleltek olyan szakmai paramétereknek is, hogy egy sorban nem lehet több 32 karakternél, maximum két sor lehetséges, és már az egysoros felirat esetén is öt vagy hat másodperc a minimális megjelenési, olvasási idő.

Ennek nyoma sincs az interneten található feliratokban. Kétsoros, negyven-negyven karakteres feliratok vannak beillesztve a kép alá olykor 2,5–3 másodperc hosszban, aztán próbáld meg elolvasni őket, és még a filmet is nézni, látni!

Oké, a mozis forgalmazásban ez másképp is lehet, ha profik készítik a feliratokat. De ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy – amiként a szinkronban –, a feliratkészítésben is az olcsóság lesz a legfontosabb üzleti szempont, vagyis a feliratok minősége is igen hamar a béka segge alá kerül, ha majd minden filmet feliratozni kell.

Jó megoldás valszeg nincs.

A szinkron régi minőségének visszaállításáért kellene inkább harcolni, azért, hogy ne a sarki fűszeressel (bocs, sarki fűszeresek) vagy a szomszéd nővel szinkronizáltassanak komolyabb színészi alakításokat (kevésbé komolyakat se!). Woody Allent csak Kern Andrással nézem, és például a Nagy ugrást sem nézem eredetiben (bocs, Coen testvérek, amúgy imádlak benneteket), mert Máté Gábor Tim Robbins-szinkronja több mint zseniális, és bőven van olyan jó, mint az eredeti (szerintem jobb).

Ez az egész (ál)vita kb. olyan bornírt, mintha arról vitáznánk, kell-e lefordítani az idegen nyelven írott irodalmi műveket, vagy sem.

Miért ne kellene? Aztán persze van rossz fordítás, rossz fordító és vannak az eredetivel egyenértékű fordítások.

És milyen szintű nyelvtudás kell ahhoz, hogy valaki még egy viszonylag egyszerű angol nyelvű dialógust is az eredetiben élvezhessen? (És miért az angol nyelvről esik szó, vagy miért csak arról leginkább?)

És a gyerekek?! A gyerekekre ki gondol? (!!!!) A hagyományosan sokat dumáló és sok szlenget használó animációs filmeket felirattal a tizenéves gyerekek milyen tempóban tudják majd olvasni? És azok a kicsik, akik még olvasni sem tudnak?

Lehet, hogy néhány százalékkal jobban beszélne az én generációm is angolul, ha a Hanna és Barbera-animációkat – Foxi Maxi, Frédi–Béni – eredeti nyelven, felirattal néztük volna a tévében, de biztosan nem jelentettek volna meghatározó élményt annak idején.

Csörögi István saját fordítású magyar dalszövegei és a saját rendezésű szinkronjai sok esetben az eredetivel egyenértékűek voltak, nemcsak a gyerekfilmek és animációk esetén, de azokban mindenképpen. Lásd: A kis hableány, Oroszlánkirály stb.

Ezekben a kérdésekben nincs kizárólagos nézőpont.

Az pedig, hogy olykor (gyakran) ebbe a is belekeveredik, hogy „bezzeg, amikor az Alföldit basztatták, nem szólaltatok meg...”, hát hogy is mondjam csak.... egészen vicces. Pláne, amikor ez a sértett düh abban csúcsosodik ki, hogy „akkor most én mért álljak a pártotokra, dehogy állok, vesszen a szinkron”.

Én úgy gondolom, a szinkronnak, a feliratnak és az eredeti hangnak egyformán lehetőséget kell adni. A néző válasszon, legyen választási lehetősége, ne kisebb vagy nagyobb nézői és/vagy szakmai csoportok terrorizálják a nézőt és egymást ebben a kérdésben, és pláne ne a kormány (és no pláne ne ez a bunkó kormány) mondja meg, hogy szerinte mi a jó.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. júl. 17., 08:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    rworse
    2018. július 17., kedd 09:03
    Csinovnyik barmok csinovnyik barom ötlete olyasmiben, amihez végképp semmi közük a csinovnyikoknak. Tipikusan az a terület, amin nincs szabályoznivaló, hanem hagyni kell a kereslet-kínálat törvényét érvényesülni - illetve a praktikus megfontolásokat.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk