Janisch Attila: Lakat a magyar szinkronra, feliratozott Foxi Maxikat és Frédi–Béniket a mozikba!

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. júl. 17., 08:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Máté Gábor Tim Robbins-szinkronja több mint zseniális, és bőven van olyan jó, mint az eredeti.

Napok óta folyik a vita: szinkronizáltak legyenek a külföldi filmek, vagy magyar nyelvű feliratok készüljenek hozzájuk?

A vitát valamilyen Nemzeti Versenyképesség... blablablabla-magyarnemzetimagyar... Tanács alig vitathatóan ostoba javaslata generálta, miszerint törvényjavaslattal (???!!!) kell megszüntetni a filmek szinkronját, mert így (eredeti nyelven hallgatva, nézve) többen tanulnak, tudnak majd külföldiül e szkíta honban is.

Baromság!

Miért?

Mert: alig hihető, hogy a szinkron lététől vagy nemlététől függ, lesz-e több külföldiül beszélő ember Magyarországon – nem elvitatva, hogy bizonyos esetekben egy-egy (kult)film szövegének eredeti nyelvű megértése, tanulmányozása komoly inspirációt és segítséget is nyújthat az adott nyelv elsajátításához.

Valójában a szinkronnak ugyanúgy van (lehet) létjogosultsága, mint a feliratnak, hiszen mindkettő másutt hibázik.

A szinkron miatt nem hallani a színészek eredeti hangját, vagyis a néző nem látja (hallja) a színész munkájának csak mintegy a felét.

A feliratok pedig (kivételek persze vannak) a negyedét sem adják vissza az eredeti tartalomnak. Például a szlenget, a káromkodást egyfajta prüdériaautomatizmus miatt nem szeretik leírni a fordítók (még az amatőr fordítók sem), és rendre finomítgatják a szöveget. De a felirattal már csak azért sem jobb a helyzet, hiszen amíg a feliratot olvasod, nem látod a képet, vagyis megint csak sérül a műegész. Olvasod a feliratot, és persze közben hallod a színész eredeti hangját, de nem látod az arcát, nem látod a mimikáját, így nem látod az alakításának teljes egészét.

Pláne, ha amatőr feliratozók szövegét olvassák a nézők. Pláne akkor, ha egy az egyben fordítják az angol feliratokat, anélkül, hogy néznék hozzá a filmet is. Ez pedig (az angol és magyar nyelv szavainak eltérő hosszúságából, a mondatszerkezetek különbözőségéből fakadóan a magyar feliratban szövegtorlódáshoz vezet, aminek következménye, hogy a néző nem tudja elolvasni a feliratot, holott szinte már csak azt nézi és a filmképet alig. (Képzeljetek el egy így fordított korai Woody Allen-filmet!)

A klasszikus feliratozás nem szimpla fordítást jelentett, valamikor profi szikrondramaturgok készítettek olyan tömörített, sűrített tartalmú feliratokat, amelyek megfeleltek olyan szakmai paramétereknek is, hogy egy sorban nem lehet több 32 karakternél, maximum két sor lehetséges, és már az egysoros felirat esetén is öt vagy hat másodperc a minimális megjelenési, olvasási idő.

Ennek nyoma sincs az interneten található feliratokban. Kétsoros, negyven-negyven karakteres feliratok vannak beillesztve a kép alá olykor 2,5–3 másodperc hosszban, aztán próbáld meg elolvasni őket, és még a filmet is nézni, látni!

Oké, a mozis forgalmazásban ez másképp is lehet, ha profik készítik a feliratokat. De ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy – amiként a szinkronban –, a feliratkészítésben is az olcsóság lesz a legfontosabb üzleti szempont, vagyis a feliratok minősége is igen hamar a béka segge alá kerül, ha majd minden filmet feliratozni kell.

Jó megoldás valszeg nincs.

A szinkron régi minőségének visszaállításáért kellene inkább harcolni, azért, hogy ne a sarki fűszeressel (bocs, sarki fűszeresek) vagy a szomszéd nővel szinkronizáltassanak komolyabb színészi alakításokat (kevésbé komolyakat se!). Woody Allent csak Kern Andrással nézem, és például a Nagy ugrást sem nézem eredetiben (bocs, Coen testvérek, amúgy imádlak benneteket), mert Máté Gábor Tim Robbins-szinkronja több mint zseniális, és bőven van olyan jó, mint az eredeti (szerintem jobb).

Ez az egész (ál)vita kb. olyan bornírt, mintha arról vitáznánk, kell-e lefordítani az idegen nyelven írott irodalmi műveket, vagy sem.

Miért ne kellene? Aztán persze van rossz fordítás, rossz fordító és vannak az eredetivel egyenértékű fordítások.

És milyen szintű nyelvtudás kell ahhoz, hogy valaki még egy viszonylag egyszerű angol nyelvű dialógust is az eredetiben élvezhessen? (És miért az angol nyelvről esik szó, vagy miért csak arról leginkább?)

És a gyerekek?! A gyerekekre ki gondol? (!!!!) A hagyományosan sokat dumáló és sok szlenget használó animációs filmeket felirattal a tizenéves gyerekek milyen tempóban tudják majd olvasni? És azok a kicsik, akik még olvasni sem tudnak?

Lehet, hogy néhány százalékkal jobban beszélne az én generációm is angolul, ha a Hanna és Barbera-animációkat – Foxi Maxi, Frédi–Béni – eredeti nyelven, felirattal néztük volna a tévében, de biztosan nem jelentettek volna meghatározó élményt annak idején.

Csörögi István saját fordítású magyar dalszövegei és a saját rendezésű szinkronjai sok esetben az eredetivel egyenértékűek voltak, nemcsak a gyerekfilmek és animációk esetén, de azokban mindenképpen. Lásd: A kis hableány, Oroszlánkirály stb.

Ezekben a kérdésekben nincs kizárólagos nézőpont.

Az pedig, hogy olykor (gyakran) ebbe a is belekeveredik, hogy „bezzeg, amikor az Alföldit basztatták, nem szólaltatok meg...”, hát hogy is mondjam csak.... egészen vicces. Pláne, amikor ez a sértett düh abban csúcsosodik ki, hogy „akkor most én mért álljak a pártotokra, dehogy állok, vesszen a szinkron”.

Én úgy gondolom, a szinkronnak, a feliratnak és az eredeti hangnak egyformán lehetőséget kell adni. A néző válasszon, legyen választási lehetősége, ne kisebb vagy nagyobb nézői és/vagy szakmai csoportok terrorizálják a nézőt és egymást ebben a kérdésben, és pláne ne a kormány (és no pláne ne ez a bunkó kormány) mondja meg, hogy szerinte mi a jó.

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. júl. 17., 08:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    rworse
    2018. július 17., kedd 09:03
    Csinovnyik barmok csinovnyik barom ötlete olyasmiben, amihez végképp semmi közük a csinovnyikoknak. Tipikusan az a terület, amin nincs szabályoznivaló, hanem hagyni kell a kereslet-kínálat törvényét érvényesülni - illetve a praktikus megfontolásokat.
  2. 2
    hóvarjú
    2018. július 17., kedd 09:27
    Bassza meg, elvileg a 21. században vagyunk, mi magyarok persze nem, mert okos televíziók meg mindenféle digitalizáció, interaktív televíziózás már vannak, ellenben választási lehetőség a szinkron meg a felirat között alig. A Netflixen például alig van magyar felirat, az Epic Drama-n pedig találtam szlovén, horvát, szerb, görög, román, észt, lett feliratot, magyart nem, még a világ felirat térképén sem vagyunk rajta. A lényeg, rengeteg az új tartalom a tévékben például, alapvetően semmi bajom a magyar szinkronnal, sőt, de gyakran az eredeti verziót is szívesen nézném, sőt a legjobb filmeket duplán, igaza van ugyanis J. A.-nak, elvesznek, hozzáadnak, kiegészíthetik egymást, duplán értelmezhetőek.
    (Ja, és két kedvenc csatornám a UPC-n azért szűnt meg, mert eleve feliratosak voltak, és alig volt nézettségük, mert "a magyar emberek" nem szeretik a feliratokat, mondta el kérdésemre az ügyfélszolgálatos hölgy.)
  3. 3
    2018. július 17., kedd 09:36
    Az összes TV szolgáltatónál lehetőség van, digitális átvitel esetén a távvezérlővel kiválasztani, hogy feliratos, szinkronizált, vagy a kettő együtt jelenjen meg. Nem tudom akkor miről beszélünk.
    Rá kell hagyni a nézőre, és nem piszkálgatni...
  4. 4
    rworse
    2018. július 17., kedd 11:09
    3

    Már hogy lehetne a nézőre hagyni? Hogy a NER-telen nézők a sorosista szinkronnal nézzék?
  5. 5
    tiszapolgári
    2018. július 17., kedd 11:10
    Gyerekkoromban gyakran a vezető színészek szinkronizáltak, például Latinovits Az édes életet, Kálmán György, Várady Hédi és Avar István a Casablancát, Gábor Miklós a Manderley-ház asszonyát. És jellemzően olyanok, például Kútvölgyi Erzsébet, Képessy József, Pathó István stb., Sztankay István, akiknek jellegzetes, egyéni, jól ismert hangjuk volt. Ha a moziban a szovjet háborús filmet olvasni kellett (és ráadásul fekete-fehér volt), már el volt rontva a nap.
    A mai szinkronok többnyire idegesítenek, túljátszottaknak érzem az „alakításokat”, a legtöbb hangtól a falra mászok, ezért DVD-n kivétel nélkül az angol nyelvet választom.
    A Sundance-t és a Cinemaxot – a reklámszünetek kiiktatása mellett – szintén az eredeti hangon megszólaló filmek miatt szerettem/kedvelem.
    Emellett nagyon zavar, hogy míg az eredeti sound tiszta, a színészek érthetően beszélnek, addig ugyanannak a filmnek a magyar hangkeverése szar, a zörejek, hangeffektek és a háttérzenék elnyomják a beszédet.

    A lengyelek csinálják jól, náluk egyetlen férfihang olvassa fel a szöveget, mindegy, hogy férfinek, nőnek, transzneműnek, öregnek, gyereknek, elefántnak vagy hangyának mozog-e a szája. Akinek nem tetszik, fulladjon a Visztulába.

  6. 6
    tiszapolgári
    2018. július 17., kedd 11:11
    jav. Pathó István, Sztankay István stb.
  7. 7
    tiszapolgári
    2018. július 17., kedd 11:12
    jav. az angol hangot választom
  8. 8
    2018. július 17., kedd 11:57
    picsába a szinkronnal, én nem kérem, mégse tudom eredeti nyelven nézni a filmeket, basszus minden filmben ugyanaz a három hang van - kurvára idegesítőőőőőő!!!!!!! Legyen választási lehetőség! Ezt persze mondhatjátok az állampártnak - ezt nem értik, mit jelent...
  9. 9
    2018. július 17., kedd 11:59
    ja és hülyeséget beszélsz, nem lehet kiválasztani se a tréhómnál se a román diginél basszus, csak nagyon ritkán - konkrétan havi egyszer
  10. 10
    ZorróAszter
    2018. július 17., kedd 15:25
    Már hogyhogy ne ez a barmok gyülekezete kormány mondja meg, hogy mit tehetek otthon a lakásomban vagy mit nem?

    Hogy én mondhassam meg, szinkronizált vagy feliratozott filmet akarok nézni?

    Hová vezetne ez?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk