Jár a szép szemünkért

Mit tett eddig és mit nem a kormány azért, hogy az ország hozzáférjen az uniós forrásokhoz?

Határozottan nem – mondta a miniszterelnök nemrég, egy zárt körű sajtóbeszélgetésen arra a kérdésre, hogy szeretné-e, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. És határozott nem a válasz arra is, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok által tavaly decemberben, az uniós pénzek lehívásának feltételéül szabott feladatokat a kormány eddig bejelentett intézkedései teljesítik-e. Az előttünk álló hetek és hónapok nagy kérdése, hogy a két állítás között van-e oksági összefüggés.

Emlékeztetőül: az EU karácsony előtt harminc tételben írta meg az Orbán-kormánynak, mit kell tennie, ha hozzá akar férni a 2021–2027-es uniós költségvetési időszak 15 ezer milliárd forintnyi támogatásához. A lista négy fő területet érint: a korrupcióellenes intézményrendszert, a közbeszerzéseket, az egyetemek és a tudományos élet szabadságát, illetve az igazságszolgáltatást. A brüsszeli döntés óta eltelt két hónap alatt két területen történt elmozdulás. Egyrészt a kormány – tőle merőben szokatlan módon, kétségkívül az EU nyomására – nyilvános egyeztetésre bocsátotta igazságügyi reformjavaslatait. Másrészt, a kormány nyolc (!) minisztere február 15-étől kivonult a vagyonkezelő alapítványok alá rendelt egyetemek kuratóriumaiból. A korrupcióellenes intézkedések és a közbeszerzések ügyében egyelőre teljes a csönd. Igaz, itt a kormánynak vélhetően nem lesz olyan nehéz dolga, mert az EU elvárásai könnyebben – talán túlságosan is könnyen – teljesíthetők.

Az egyetemek ügye

Az igazságügy és az egyetemek kérdésében van egy fontos közös pont. Jelesül az, hogy az Európai Unió elvárásai itt nem az EU-pénzek iparszerű lenyúlásáról szólnak elsősorban. Tény: egy „engedelmes” bírói kar mindig nagyban megkönnyíti a korrupt politikusok, hivatalnokok és oligarchák dolgát. Ahogy az is biztos, hogy az állami egyetemek privatizációja mögött is egyértelműen tetten érhetők a hatalomhoz közel állók személyes anyagi érdekei. Ennek ellenére a tét itt sokkal inkább az alkotmányos alapelvek védelme – a hatalmi ágak szétválasztása és a tudományos élet, a gondolkodás szabadsága. Ha úgy tetszik, a hajdan volt magyar jogállam és demokrácia utolsó maradékai.