De sajnálatos módon ez csak akkor érdekes számára, ha Alföldi Róbert és Mohácsi János éppen nem tehetik mások figyelembevétele nélkül azt, amit kitaláltak... Ekkor érdekli csak a "nemzeti nagyoperett" ügye, és ekkor is csak a gyalázkodás erejéig. Kizárólag az izgatja a témában, ha a nemzetközi és hazai jognak, sőt szokásjognak megfelelően egy színház nem mutathatja be ugyanabban a városban azt a nagyoperettet - amit már az arra szakosodott zenés színház évek óta játszik!
Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, egy etikus, nem klikkesedett, a másikat tisztelő és nem kirekesztő színházi szakmában ilyen ötlet fel sem merült volna... Magától értetődő ugyanis, hogy színházak úgy alakítják repertoárjukat, hogy tekintettel vannak a pár utcával odébb működő színházak programjára!
Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, Csáki Judit azt is felvállalja cikkében, hogy nem is nézné meg azt az operettelőadást, aminek kapcsán a Budapesti Operettszínházról és rólam "publicisztikát" ír... Hogy kétszer egy órás emberinek tűnő telefonbeszélgetés után csupán elferdített gondolatfoszlányokat közöl tőlem...
Hiszi nem hiszi a Kedves Olvasó, Csáki Judit most publicisztika címén tényeket elhallgató és kiforgató, személyeskedő, tárgyi tévedésektől hemzsegő és félinformációkra alapozó bulvárújságírást folytat. Megvádolja a színházi darabok jogkezelésével foglalkozókat - általában és név szerint! Összeesküvés-elméleteket gyárt színházigazgató és külföldi jogkezelő között, a becsületsértés határát átlépve. Gúnyolódik. Vicceskedik az Operettszínház közönségével, rendezéseimmel, művésznevemmel, Hartai Adrienn tevékenységével.
Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, de Csáki Judit anarchiát szeretne a jelenlegi, valóban az örökösök által néha kellemetlenül és művészietlenül ellenőrzött, de nemzetközileg elfogadott és sok éve jól működő rendszer helyett. "Egy kétmilliós város bőven elbírna két Csárdáskirálynőt." Ugyan!! Kedves Csáki Judit, miért pont kettőt? Miért nem hármat, vagy négyet?
Hiszi, nem hiszi kedves Csáki Judit, a nézők döntő többsége ma Magyarországon elsősorban darabokra és színészekre vesz jegyet, nem pedig koncepciókra és rendezőkre! Ha két nagyobb színház egy időben játszaná Pesten a III. Richárdot, nyilvánvalóan mindkettőnek jelentősen csökkenne a nézőszáma! A nézők többsége nem néz meg pár éven belül kétszer egy darabot! (Persze vannak ilyen rajongók és színházmániások - nem teszik ki a 10 százalékot sem...) És ez valószínűleg igaz minden nagyobb színházban bemutatott darabra!
Ha pedig valaki azt mondja, hogy jó, létezhetnek kivételek is, akkor azt kell kérdezni: hol, mikor és kinek a véleménye (és érdeke!) dönt - itt eltérünk a jogtól - itt meg nem!! Vermes Melinda magántársulata nem játszhatja a külterületi művelődési házakban a darabot, de a Happy Színházi Közösség igen a Belvárosi Színházat kibérelve???
A törvényesség a jogállamiság része, Kedves Csáki Judit, és ezt nem csak akkor kell hirdetni, amikor az az Ön véleményével és érdekeivel egybeesik.
Ráadásul az Operettszínháznak nem egy ilyen története van az elmúlt évekből, amikor a "mindenki mindent megtehet" gondolkodás következményeként jogtalanul létrejött produkciók próbáltak lehasítani valamit az Operettszínház sikeres működéséből. Vajon a Rómeó és Júliát eljátszhattuk volna 450-szer közel 500 000 néző előtt, ha a nagy sikerre való tekintettel ezt a musicalt még három budapesti színház is gyorsan előkapná?
Egyébként érdekes módon ez fordítva igaz az azonos műfajú művek esetében! A Shakespeare-darabok éppen segítik egymás népszerűségét, és csakúgy előnyös az Operettszínháznak, ha a Nemzeti például operettet játszik... Csak ne azt, ami a másik színház repertoárján szerepel!!
Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, mindezek átgondolása helyett Csáki Judit sokunk évtizedes szakmai kompetenciáját és tisztességét megkérdőjelezve, tipikus pletykalapi fordulatokkal él, mint például: "Kálmán Yvonne jogörökös is felbukkant..., talicskán tolja a pénzt informátorunk szerint..."
Ezúton szeretném Csáki Judit színikritikusnak figyelmébe ajánlani Alföldi Róbert legutóbbi sajtótájékoztatójának szlogenjét: "Tényeket fogok mondani" - ugyanis az alábbiakban én ezt teszem.
A játszási jogot mindig csak egy adott területre lehet engedélyeztetni.
Nem igaz, hogy az egy városra adott kizárólagos játszási jog ne lenne teljesen általános dolog. Nem igaz, hogy ezért az Operettszínház külön pénzt fizet. Ez ugyanúgy jog az Én és a kisöcsémmel kapcsolatosan, mint a Macskák esetében - nem beszélve Anouilh darabjairól! Az Operettszínház nem játszhatta el Bécsben a Víg özvegyet, mert a játszási jog a Volksopernél volt! Nem igaz, hogy a Weinberger-cég központja Bécsben van (Londonban található). Nem igaz, hogy az előadási jogok ára teljesen szabadpiaci, és nem igaz, hogy az örökösöket általában csak a pénztárgép érdekli - igenis többségüknek fontos az a szellemi hagyaték, amit szüleiktől-testvéreiktől kaptak!
Hiszi, nem hiszi Kedves Csáki Judit, az "informátora" feltehetően arra gondolt, hogy - a teljesen általános 12 százalékos jogdíj mellett - a budapesti előadásokon kívül, az én és munkatársaim szakmai tevékenységének köszönhetően Kálmán Imre két legnépszerűbb műve, a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő rendezésemben, helyi szereplőkkel repertoárra került Bécs, Salzburg, Szentpétervár és Jekatyerinburg zenés színházaiban, valamint Prágában és Bukarestben, ahol is a nagykövetségek kultúrpolitikailag is kiemelkedően jelentősnek minősítették azt az ünneplést, amivel a magyar alkotók színházi teljesítményét a cseh és román közönség és kritika fogadta - és fogadja évek óta!
Egyébként vendégjátékként a Budapesti Operettszínház ezen előadásait láthatták Tokióban, Oszakában, Rómában, Londonban, Amszterdamban, Helsinkiben, Szentpéterváron, Münchenben, Frankfurtban, Baden-Badenben. A Csárdáskirálynő előadásomból tévéfilmet készítettek közreműködésünkkel Németországban és Magyarországon is, melyből DVD-t adtunk ki. Átalakítottuk és nemzetközi sikerre vittük egy kevésbé ismert Kálmán-mű, a Bajadér új változatát. Kálmán Imre Nemzetközi Karmesterversenyt és Gálaestet szerveztünk.
És igen, mindezen túl a szerző születésének 125. évfordulóján felavattuk Kálmán Imre szobrát a Nagymező utcában.
Hiszi, nem hiszi, Kálmán Yvonne nem "felbukkant" ezeken az eseményeken, hanem a szerző lányaként díszvendég volt itt éppen úgy, mint számos külföldi és hazai ünnepségen, és bemutatómon! És mindezek következményeként nagyon jó viszonyt ápolhatok Vele! Tisztelem, becsülöm, és igen, Kálmán Yvonne többször írásban is kifejezte elismerését.
Hiszi, nem hiszi, ő is, és még nagyon sok külföldi szakember úgy gondolja Európában, hogy nagyon sokat tettem a Kálmán-életmű, és ezen belül a Magyar Operett hazánkban és szerte a világon való népszerűsítéséért! Azért, hogy ma egyre nyilvánvalóbb, hogy az operett és a magyar operettjátszás Hungarikum! Tettem ezt, egyébként most éppen a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny szervezésével éppen úgy, mint a Nemzetközi Zenés-színházi Szövetség létrehozásával.
Ám, hiszi, nem hiszi, ez szerintem beosztásom szerint tulajdonképpen természetes.
Az izgalmas kérdés inkább az, hogy Ön publikáló szakújságíróként, akit most hirtelen annyira foglalkoztat a "nemzeti nagyoperettek" sorsa, mindezen események alatt HOL VOLT, és miről tudósított?
Kerényi Miklós Gábor
KERO
Kossuth-díjas Kiváló művész
Rendező, a Budapesti Operettszínház főigazgatója
