László Géza

Ki szavazott itt a Fideszre?

szerző
László Géza
publikálva
2018/16. (04. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rendben van, az ellenzék elszúrta: de hogyan jöhetett össze harmadszor is a kétharmad a Fidesznek? Hogy a fenébe kaphatott több szavazatot a győztes pártszövetség, mint 2014-ben? – kérdezik ma sokan.

Széttárják a karjukat: nem értik, kik és miért szavaztak a nyertesekre. Nem látják az emberek a korrupciót, az oktatás és az egészségügy állapotát, ilyen könnyen bedőlnek a kormánynak? – hitetlenkednek. Valamiféle hit, érzület, a kormánypropaganda vagy a félelem legyűrte a személyes érdekeket is?

Vagy mégsem ez történt – és éppen hogy a személyes érdekek léptek működésbe?

*

A következőkben, ha mégoly elnagyolt adatok és számok alapján is, de abból indulok ki, hogy az emberek jelentős része komolyan vette az egyfordulós választást: végiggondolták, mit adott nekik ez a kormány és mit remélhetnének az ellenzéktől, meghallgatták a számukra fontos emberek véleményét – s végül az érdekeik alapján ikszeltek.

A magyar társadalom gyengén szervezett – kevés az olyan alulról jövő kezdeményezés, amely megfogan, s valamilyen önkéntes szervezet formájában folytatódik. Kisszámú érdekképviselet él, gyenge a civil mozgalom, néhány klub, önképzőkör, helyi kultúraőrző egyesület működik csupán. A rendszerváltás után ezek a közösségek nem fejlődtek fel: sem pénz, sem lelkesedés, sem idő nem jutott rájuk elég. Egyházaink is panaszkodtak: fogy a hívő és a pap is.

A Fidesz viszont 2010 után komoly erőfeszítéseket tett ezeknek a helyi közösségeknek és a működő egyházaknak a megnyerésére. Megvették őket? Ez egyoldalú és félrevezető válasz lenne. De a nagy, majd (némi spéttel) a kisebb egyházak támogatása az elmúlt nyolc évben jelentősen nőtt, infrastruktúrájuk fejlesztése szemmel látható – s akinek ez kevés lett volna, annak a hódmezővásárhelyi plébános két hónapja precízen be is számolt a rég nem látott pénzbőségről. Az oktatás átalakítása és egy sor egyéb intézkedés bevonta őket a közügyekbe és újraértelmezte a feladataikat. Ebben a bizonytalan, nagy társadalmi és gazdasági átalakulás utáni korban az egyháznak fontos szerepe lett a helyi társadalom életében, különösen vidéken. Ma Magyarországon durván egymillió ember jár havonta legalább egyszer templomba, s ebből – ha korát, szavazási hajlandóságát és az utolsó napok mozgósítását is figyelembe vesszük – vélhetően 620–700 ezer elment szavazni is. Márpedig ők valószínűleg nagy arányban a kormánypártok közülük való jelöltjeire szavaztak. A fideszesek szinte kivétel nélkül aktívak a helyi egyházi közösségekben. Az egyházak jelentős foglalkoztatókká is váltak, hiszen az egyházi fenntartású iskolák száma megháromszorozódott nyolc év alatt. Itt már erős egzisztenciális kitettség is munkálhatott a pártválasztásnál.

Továbbá. Magyarországon a közalkalmazottak és köztisztviselők száma 840 ezer. So­kaknak közülük egyáltalán nem volt mindegy, mi következik a választások után, s erősen tarthattak a kormányváltástól. E csoportba sorolhatjuk a mintegy húszezer vezető beosztású kormány- és köztisztviselőt, valamint a közvetlen beosztottaikat, aztán az életpálya-modellek kiemelt kedvezményezettjeit – szavazó korú családtagjaikkal együtt 100–200 ezer emberről beszélünk, akiknek a körében szintén jóval magasabb lehet a Fidesz támogatóinak aránya, mint az országos átlag. És ne feledkezzünk meg az állami és önkormányzati cégek felső- és középvezetőiről és családtagjaikról sem!

Ma legalább 300–400 ezer szavazásra jogosult honfitársunk napi megélhetése függ a közmunkától. A rendszer működését többször bírálták az ellenzéki pártok, így senkinek sem lehetett kétsége, hogy ha ők győznek, változás lesz. Pedig a közmunka a szegregátumokban, a hátrányos helyzetűek körében ma már karriercél. Az érintettek kiszolgáltatottsága nem is kérdéses. Mozgósításuk nem lehetett egyszerű, de láthatóan kiválóan sikerült: a kelet-magyarországi körzetekben – ahol sok a közmunkás – jelentősen erősödtek a kormánypártok 2014-hez képest.

A határon túli levélszavazókról is érdemes szólni: ők a 2010 előtti kormánypártokban azokat látják, akik cserbenhagyták őket. Most dől arrafelé a pénz. A Fidesz sokat foglalkozik velük, néha túl sokat, viszont egyetlen ellenzéki pártnak sem volt épkézláb üzenete a számukra. Ezeknek a szavazóknak a száma közel megduplázódott 2014-hez képest – a mozgósítás működött –, és mind a Fideszre szavazott. Háromszázezer ember. Ők valószínűleg keveset tudnak a NER árnyoldalairól, s ha el is jutnak hozzájuk a hírek, akit zavar a rendszer, valószínűleg inkább nem szavaz. A frissen betelepült magyarok és külföldiek túlnyomó többsége előtt sem volt kérdés, kinek köszönhetik az állampolgárságot: ha elmentek szavazni, tudták, hova kell az ikszet húzni. Néhány körzetben, úgy tűnik, ennek is volt jelentősége.

Vannak olyan ágazatok, ahol a miniszterelnök személyes elkötelezettsége mindent visz. Csak néhány példa: futball, turizmus, mezőgazdaság. Ezek ugyan a GDP csekély részét adják, de annál több ember személyes egzisztenciáját biztosítják. Az életjáradékot élvező sportolóktól a tao-rendszer haszonélvezőin át a borászokkal, vendéglátókkal ápolt politikusi barátságokig erős kormánypárti elkötelezettségek születtek. Ez a szavazói réteg is százezres nagyságrendű.

Számos jól tájékozott vállalkozó – és a családja – is választhatta végül a Fideszt. A NER-lovagok, beszállítóik, tanácsadóik körében ez természetesen egy percig nem lehetett kérdés. De az e körön kívüli, egykor szocialista kötődésű vagy pártokon kívül álló vállalkozó is megtalálhatta a számítását a mostani konjunktúrában: az építőiparban, az élelmiszer­iparban vagy más, most éppen jól futó területen aktív cégek tulajdonosai, vezetői is szavazhattak a folytatásra – ha némi habozás után is.

S ha a pőre érdekek felől közelítjük ezt a szavazást, nem szabad megfeledkeznünk az egykulcsos személyi jövedelemadó nyerteseiről sem. A legfelső jövedelmi decilisbe tartozó keresők családi kasszájából több millió forintot is kivehetne a második kulcs bevezetése – és máris félmillió olyan szavazóról beszélünk, akinek személyes érdeke a kormányváltás ellen szólt. Aki közülük rendszeresen hordja a vécépapírt az iskolába, esetleg eltöltött egy hetet a János-kórház kettes belosztályán, talán elbizonytalanodott; de nem vitás, hogy e csoport számára legalább egy erős anyagi érv létezett a kormánypártok támogatására.

A munkajövedelemmel rendelkező családosok támogatása még a középosztály pozitív megszólításánál is világosabb kormányprioritás volt az elmúlt nyolc évben, és az lesz a jövőben is. Amikor 2010 után lefaragták a szociális juttatásokat, e csoport helyzete nemhogy nem romlott, de a családi adókedvezmények révén egyértelműen javult. Több mint 200 ezer családban nevelődik kettőnél több gyermek – ez pedig már újabb több százezer szavazópolgár, akiknek egzisztenciálisan egyáltalán nem volt mindegy, mi történik április 8-án.

Az átfedések kiszűrésével is bátran mondhatjuk: éppenséggel akadna több mint kétmillió ember, akik esetében a voksolásnál a család vagy a közösség erős érdeke volt a kormánypártok támogatása. Márpedig a polgártársaikkal és az intézményekkel szemben egyaránt bizalomhiányos, a korrupciót az élet részének tekintő és erősen állampárti magyarok számára ez a szempont döntő lehetett a jelenlegi egyfordulós és torz választási rendszerben. És jól tudom: pusztán az ilyen érdekek számbavételével bajosan kaphatunk kimerítő magyarázatot a választások eredményére. De ahogy e szándékosan egyoldalú írás végére érek, óhatatlanul új kérdés fogalmazódik meg bennem: hol volt lukas a kormánypárti érdekek rendszere annyira, hogy Budapesten nyerni tudott az ellenzék?

szerző
László Géza
publikálva
2018/16. (04. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 10
    Jozanesz
    2018. június 07., csütörtök 10:08
    Ez a cikk merő rágalom, és csúsztatás.
  2. 9
    rworse
    2018. május 13., 23:12
    Szerintem nem azzal kéne foglalkozni, hogy mivel kéne foglalkozni, hanem mindennel foglalkozni kéne.
  3. 8
    Kovacs
    2018. május 13., 20:58
    Inkább azzal foglalkoznánk, hogy ki nem szavazott a Fideszre és a Jobbikra és miért. Ezzel, rendszerbe szedve, többre menne mindenki. Az "ellenzék" is.
  4. 7
    tiszapolgári
    2018. május 13., 20:35
    Mi itt csak tippelni tudunk, de azt, hogy ki szavazott a Fideszre, nem tudjuk megmondani. A legjobb lenne őket megkérdezni, de az én ismerősi körömben egyetlen ember van, akiről tudom, hogy a Fideszre szavazott, és ő nem mérvadó, mert egy barom.
    Őt leszámítva, egyetlen egy Fidesz-szavazó ismerősöm sincs. Vagy titkolják.
  5. 6
    zabrazabra
    2018. május 13., 18:49
    Úgy, hogy az ellenzéki pártok (kivétel Jobbik) csak a Nagykörúton belül léteznek. Budapestről nem lehet választást nyerni. Akárhány helyen lép vissza akárki, az csak 18 körzet. Választást csak vidéken lehet nyerni, de a roncsbaloldal eleve megmondta a vidéki aktivistáinak, dolgozzanak a töredékszavazatokért, megállapodást kizárólag Pesten kötnek.
  6. 5
    hóvarjú
    2018. május 13., 14:27
    yoyo
    Igen, erről van szó.
  7. 4
    yoyo
    2018. május 13., 12:54
    pót:

    És nem a tanulatlan falusi emberek megvezetésével
  8. 3
    yoyo
    2018. május 13., 12:53
    Még mindig semmi jel nem mutat arra, hogy az ellenzéki oldalon pedzegetnék, mi történik ebben az országban, na nem az utóbbi hónapokban, hanem legalább a rendszerváltás óta.
    A fidesz nem az lmp aknamunkája miatt nyert, nem az ukrajnából ideautóztatott bérszavazókkal, szavazólaptrükkökkel, áramszünet alatt eltüntetett elenzéki szavazatokkal.
    És nem a tanulatlan falusi emberek

    Ha a megyei párttitkár lánya elindul a kimittud vidéki selejtezőjén, a továbbjutása nem azon a csemegekosáron múlik, amit a zsűri tagjai kapnak, az a továbbjutás egyszerű evidencia. A többi induló nem vereséget fog elszenvedni, hanem pusztán asszisztál az egyedüli induló formális versenyéhez.

    Ha ezt nem fogják fel a nagy elemzők és mindazok, akik a nagy elemzésekre próbálják alapozni az elkövetkező évek politizálását, akkor ez örökre reménytelen küzdelem marad.
  9. 2
    Világos
    2018. május 13., 11:57
    Egyszóval a hatalomnál lévő PÉNZ döntött. Miért nem járta az ellenzék vidéket ? Próbálja
    ki mindenki mennyibe kerülne. Ezért nem vállaltak választási bizottságot is. Saját pénzből?
    Mint kiderült Simicska-Jobbikos felhajtás is csel volt, Simicska ismét szárnyal az állami
    megrendeléseken. Az ügy lezárúlt jól beszopták, felejtsék el.,
  10. 1
    Pedro27
    2018. május 13., 10:01
    Egy aprósággal kiegészíteném a felsoroltakat: alacsony jegybanki alapkamat, vagyis elérhető kamatozású forintos (!) lakáshitel.

    "Aki közülük rendszeresen hordja a vécépapírt az iskolába, esetleg eltöltött egy hetet a János-kórház kettes belosztályán, talán elbizonytalanodott;"

    De csak kicsit. Az egykulcsos nyereség kicsit több, mint havonta néhány tisztasági csomag és a hálapénzt is meg lehet tolni egy picit.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Veszélyes precedens”
Interjú Sarkadi Balázs akadémikussal
Hol tart a vizsgálat?
Trump és Oroszország
Interjúk
Wim Wenders, Rutkai Bori, Ziggy Marley
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk