Kié a juss?

publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kisgazdapárt körüli újabb botrány minden eddiginél megrendítőbb erejű csapás az FKGP-re és Torgyán József elnök-miniszterre. Noha a kazettaügy - amelynek lényege, hogy egy vállalkozói kör valószínűsíthetően a Torgyán fiának juttatott kenőpénz révén próbált nagy összegű állami támogatáshoz jutni a papa minisztériumától - még nyilván sok érdekes részlettel örvendezteti meg a művelt nagyközönséget, a koalíció jövőjének szempontjából lényegi újdonság már nem várható: a pártelnök bukása immáron bevégzett tény, legfeljebb az agónia időtartama kérdéses.

n A kisgazdapárt körüli újabb botrány minden eddiginél megrendítőbb erejű csapás az FKGP-re és Torgyán József elnök-miniszterre. Noha a kazettaügy - amelynek lényege, hogy egy vállalkozói kör valószínűsíthetően a Torgyán fiának juttatott kenőpénz révén próbált nagy összegű állami támogatáshoz jutni a papa minisztériumától - még nyilván sok érdekes részlettel örvendezteti meg a művelt nagyközönséget, a koalíció jövőjének szempontjából lényegi újdonság már nem várható: a pártelnök bukása immáron bevégzett tény, legfeljebb az agónia időtartama kérdéses.

Orbán Viktor múlt heti kijelentése után, miszerint az esetnek mindenképpen komoly következménye lesz (ha a történet igaz, akkor Torgyánnak mennie kell, ha nem, akkor az ügyet nyilvánosságra hozó Népszavát szántják be), világossá vált, hogy Torgyán számára nincs kiskapu: vagy a hatóság tisztázza, vagy senki. Kövér László hét végi nyilatkozata még egyértelműbb volt: a kormányzáshoz szükséges országgyűlési többség a ciklus végéig biztosított, mondta a Fidesz elnöke, s aligha arra gondolt csupán, hogy az 1998-as koalíciós szerződésben többek között erről is megállapodtak a magas felek. Kövér megjegyzése inkább arra utal, hogy a kisgazdapárti (a volt kisgazdapárti) képviselők döntő többsége Torgyán távozása/menesztése esetén nem fordul a Fidesz-kormány ellen. Kövér a hét végén már tudott arról, hogy a kisgazda kormánytagok Torgyán kifejezett kérése ellenére sem tettek hűségnyilatkozatot elnöküknek, és hogy a megvesztegetési ügy kirobbanását követő karcos Torgyán-reagálások - vélhetően nem függetlenül az újabb és újabb részletek előkerülésétől - egy-két nap után elcsöndesedtek. (Például a pártelnök kezdetben a balliberális erők és bűnöző elemek lejárató kampányáról beszélt, majd kiderült, hogy az általa köztörvényesnek nevezett - és a felvételt készítő - vállalkozó évekig közvetlen munkatársa volt.)

Torgyán az Antall-kormánnyal történt összetűzése után talpra állt - most nem fog. Antall József nem kívánt egy politikai szélhámosra fontos pozíciókat bízni, Torgyán ezért úgymond tisztán kerülhetett ki abból a konfliktusból; Orbán viszont elhalmozta az FKGP-t tisztségekkel, amik persze egyúttal olyan mennyiségű közpénz feletti ellenőrzést (és ebből fakadó hatalmat) is jelentettek a kisgazdáknak, amiben 1990 óta nem volt részük. Ez lett az FKGP veszte: Pepó, Környezetgazdálkodási Intézet, agrártámogatások, "tanulmányok", "dokumentumok", "küldemények" stb. stb. És hogy a demokratikus intézményrendszer iránti bizalom szempontjából mi a következménye akár már rövid távon is a Torgyán-klientúra államigazgatásbeli ámokfutásának (amely klientúrát, ne feledjük, Orbánék szabadították Magyarországra), arról nemegyszer szóltunk már e hasábokon.

Tíz év múltán a jobbára idős korú kisgazda szavazóknak is leesik lassacskán, hogy e pártnak újjászerveződése óta fikarcnyi esélye sincs arra, hogy Nagy Ferenc és Tildy Zoltán pártjának valódi örököse lehessen. Épp ezért Torgyán bukása és az utolsó történelmi párt széthullása után a legfontosabb kérdés: hová vándorolnak 2002-ben az eddig az FKGP-re adott voksok?

A kisgazda szavazóbázis a három demokratikus választás leghomogénabb tömbjének bizonyult: a párt 1990-es, 1994-es és 1998-as listás eredményei között nincsenek drámai különbségek (a legrosszabb és a legjobb között 120 ezer szavazat). Az FKGP például 1994-ben is - pártszakadás, mindenféle belső hirigek, kölcsönös kizárások után - 476 ezer támogatót tudott maga mögött; a számára legsikeresebb, 1998-as választáson pedig csaknem 600 ezer voksot gyűjtött. E relatív állandóságot jól érzékelteti az is, hogy az FKGP mindhárom országgyűlési választáson rendre ugyanazon megyékben szerepelt a saját átlagánál jobban (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Zala).

A Torgyán-projekt befuccsolása után közel félmillió szavazó keres magának pártot.

Pontosabban: újabb félmillió, ha a hovatovább politológiai legendává avanzsált 700 ezer 1994-es volt SZDSZ-támogatóra gondolunk. Ám míg utóbbiakról nem sok biztosat mondhatunk (például hogy valóban liberálispártiak-e, avagy az MSZP-ellenesség-e a fő jellemzőjük, illetve hogy mi e két alcsoport aránya), addig a kisgazda B-közép - jobbára érzelmi alapú - antikommunizmusa és antiliberalizmusa készpénznek vehető.

1998 óta soha nem volt olyan jó a Fidesz esélye a duplázásra, mint most, 2001 elején.

publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk