Komáromi csali

  • 2001. április 5.

Publicisztika

A szlovákiai területi reform sorsa korántsem dőlt el azzal, hogy a kormány jóváhagyta az úgynevezett 12-es modellt. A Dzurinda-kabinet vasárnapi rendkívüli ülésén megerősítették az egyszer már elfogadott elképzelést, ám most sem volt teljes egyetértés. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) három miniszterén múlott minden, a kilenc jobboldali tárcavezér mellett ők támogatták a tizenkettest, míg a nyolc balos a még 1996-ban Meciarék által kreált nyolcmegyés változatot nyomta. E szavazást megelőzte egy másik: egy nappal korábban az MKP Országos Tanácsa arányaiban még ennél is szorosabb eredményt produkált, amikor kötelezte minisztereit a 12 megyés koncepció támogatására, és ezzel lemondott a magyar többségű Komárom megyéről.

A szlovákiai területi reform sorsa korántsem dőlt el azzal, hogy a kormány jóváhagyta az úgynevezett 12-es modellt. A Dzurinda-kabinet vasárnapi rendkívüli ülésén megerősítették az egyszer már elfogadott elképzelést, ám most sem volt teljes egyetértés. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) három miniszterén múlott minden, a kilenc jobboldali tárcavezér mellett ők támogatták a tizenkettest, míg a nyolc balos a még 1996-ban Meciarék által kreált nyolcmegyés változatot nyomta. E szavazást megelőzte egy másik: egy nappal korábban az MKP Országos Tanácsa arányaiban még ennél is szorosabb eredményt produkált, amikor kötelezte minisztereit a 12 megyés koncepció támogatására, és ezzel lemondott a magyar többségű Komárom megyéről.

Amiről azóta kiderült: csali volt csupán. Az MKP bizonyos engedmények reményében dobta be a magyar többségű megye ötletét. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a tévében kimondta: sosem gondolták komolyan, hogy Komárom megye megalakulásának reális esélye van a jelenlegi szlovákiai közhangulat és a partnerek ismeretében. Az Országos Tanács ülése azonban ismét világossá tette: az MKP-nak vannak radikálisai és mérsékeltjei. A radikálisok (Duray, Kvarda József és újabban, érthetetlen okokból, Csáky Pál) pedig úgy képzelik a politizálást, hogy vagy az oroszlán is, vagy semmi. Jöjjön inkább a nyolc megye (valamennyi szlovák többségű), hogy legyen mi ellen ágálni a következő 10-15 évben; a kompromisszum nem fér bele politikai ízlésvilágukba. A mérsékeltek (Bugár, A. Nagy László, Farkas Pál) viszont megegyezési képességüket bizonygatják, hiszen a kormány elé került javaslatot sikerült módosíttatni: bár nem lesz magyar többségű megye, de a magyarok aránya négyben eléri a 30 százalékot, ami a megyei önkormányzatok megválasztásánál komoly erő lehet - ha tud élni vele az MKP. Sikerült azt is elérni, hogy listás szavazással válasszák meg a majdani megyei képviselőket, ami megintcsak előnyösebb a magyaroknak.

A törvény végső formájáról két hónap múlva dönt a parlament. Ennyi ideje van a kormány jobbik oldalának arra, hogy meggyőzze csalfa partnereit a 12-es modell ésszerűségéről, mert a baloldali kormánypártok akár az ördöggel - a nacionalista ellenzékkel - is szövetkeznének, hogy a nyolcas rendszer megmaradjon. Baloldali honatyák már jelezték: módosító javaslatokat nyújtanak be a parlamenti vita során - ezt az MKP sem zárja ki -, és akkor a pillanatnyi parlamenti hangulattól függ a reform sorsa. Persze Mikulás Dzurinda miniszterelnök megmutathatja, hogy karakán gyerek, és mondjuk összekötheti a reformot egy bizalmi szavazással. A baloldali kormánypártok faramuci helyzetbe kerülhetnének így, hiszen egy évvel megrövidítenék saját regnálásukat. Márpedig a Szlovák Gázműveket várhatóan ősszel külföldi vevőnek adják el, és ebbe a baloldal szívesen beleszólna.

A kormánypártoknak eddig mindig sikerült elfogadható kompromisszumként eladniuk az egyezségeket a közvélemény előtt. Talán most is ez fog történni. Ha nem, ősszel nem megyei önkormányzati, hanem parlamenti képviselőket választanak Szlovákiában.

Figyelmébe ajánljuk