Lajos, a hun

publikálva
2001/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Postabankról szóló hírekre egy ideje már senki nem kapja fel a fejét. A "milliárd forint" szóösszetételről, ha a hányatott sorsú pénzintézettel egy mondatban találja magát, mintegy automatikusan leoldódik minden kötelék, amely a valóságos gazdaság, a "reálszféra" elemeivel - egy valóságos bank veszteségével vagy nyereségével, valós hitelekkel, vállalati mérlegekkel, egy létező ország létező parlamentje által jóváhagyott költségvetéssel - akár távoli összefüggésbe is hozhatná. A Postabank milliárdjai legendává váltak: a 153 milliárd, amennyi veszteséget a mostani kormány által a tárgyban tett első, 1998-as közlések szerint a bank felhalmozott; aztán a 191 milliárd, amennyibe a Postabank konszolidációja a kormány egy későbbi közlése szerint került; aztán az a 34 milliárd forint értékű Postabank-portfólió, aminek a Reorg Rt. környékén veszett nyoma. Ezeket a pénzeket, miként a Szent Grált vagy a Csodaszarvast, beavatatlan soha nem látta, útjukat soha nem követhette senki; de azt, hogy a bankot - mint Lehel kürtjét - megfújták, sokan hallani vélték. Miként végül senki nem látta azt a 25 milliárd forintot sem, amit a már talpra állított pénzintézetért az OTP fizetni hajlandó lett volna, még akkor is, ha jobbára csak OTP-részvényekben, és ha egyetlen ajánlattevőként, mindenfajta verseny szabályainak fittyet hányva is. Nagy üzlet ez sem lett volna, de mégiscsak több, mint a semmi: pont 25 milliárddal, a költségvetés bevételi oldalán. De a kormány végül úgy döntött, hogy a Postabank ne legyen Csányi Sándoré. A Postabank a Magyar Postáé lesz, aminek következtében nemhogy egy vas sem térül meg a konszolidációra fordított összegből (és mindegy, hogy a Posta fizet-e majd a részvényekért, vagy sem: hisz a Posta is állami tulajdonú cég), de a bank működéséhez szükséges újabb befektetések is csak állami forrásból lesznek finanszírozhatók.

n A Postabankról szóló hírekre egy ideje már senki nem kapja fel a fejét. A "milliárd forint" szóösszetételről, ha a hányatott sorsú pénzintézettel egy mondatban találja magát, mintegy automatikusan leoldódik minden kötelék, amely a valóságos gazdaság, a "reálszféra" elemeivel - egy valóságos bank veszteségével vagy nyereségével, valós hitelekkel, vállalati mérlegekkel, egy létező ország létező parlamentje által jóváhagyott költségvetéssel - akár távoli összefüggésbe is hozhatná. A Postabank milliárdjai legendává váltak: a 153 milliárd, amennyi veszteséget a mostani kormány által a tárgyban tett első, 1998-as közlések szerint a bank felhalmozott; aztán a 191 milliárd, amennyibe a Postabank konszolidációja a kormány egy későbbi közlése szerint került; aztán az a 34 milliárd forint értékű Postabank-portfólió, aminek a Reorg Rt. környékén veszett nyoma. Ezeket a pénzeket, miként a Szent Grált vagy a Csodaszarvast, beavatatlan soha nem látta, útjukat soha nem követhette senki; de azt, hogy a bankot - mint Lehel kürtjét - megfújták, sokan hallani vélték. Miként végül senki nem látta azt a 25 milliárd forintot sem, amit a már talpra állított pénzintézetért az OTP fizetni hajlandó lett volna, még akkor is, ha jobbára csak OTP-részvényekben, és ha egyetlen ajánlattevőként, mindenfajta verseny szabályainak fittyet hányva is. Nagy üzlet ez sem lett volna, de mégiscsak több, mint a semmi: pont 25 milliárddal, a költségvetés bevételi oldalán. De a kormány végül úgy döntött, hogy a Postabank ne legyen Csányi Sándoré. A Postabank a Magyar Postáé lesz, aminek következtében nemhogy egy vas sem térül meg a konszolidációra fordított összegből (és mindegy, hogy a Posta fizet-e majd a részvényekért, vagy sem: hisz a Posta is állami tulajdonú cég), de a bank működéséhez szükséges újabb befektetések is csak állami forrásból lesznek finanszírozhatók.

De ez az adófizetők pénzével való kockázás meg a banki piac szereplőivel való kukoricázás csak az egyik része a dolognak.

Hogy a Magyar Postának minek egy bank, amikor az általános lakossági tapasztalat szerint az ajánlott küldemények kézbesítése is úgyszólván megoldhatatlan nehézségeket okoz a számára, csak sejtéseink lehetnek. Miért, minek neki a nemrégiben megvásárolt Defend Kft. vagy a Tetra-rendszer, az a szupertitkos és szupergyors adatátvitelre alkalmas mobiltelefon-hálózat, amelyen a kormányzat, illetve a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság és egyéb készenléti szervek fognak kommunikálni? A posta, ami normális országokban levélkihordással foglalkozik, minálunk pénzt, fegyvert és titkos kommunikációs rendszereket pörget majd.

Az pedig, hogy eme jövendő óriáscég nem is olyan rég kinevezett első embere, Kalmár István egykor az APEH informatikai igazgatója volt, mit ád isten, pont akkortájt, amikor az adóhivatal elnökét Simicska Lajosnak hívták, nyilván csak a mi túlfűtött fantáziánkban bír jelentőséggel. Hisz, miként a Postabank milliárdjai, Simicska sem a való világ része. Emberi szem nem láthatja, cselekedeteit halandó nem firtathatja. Legenda ő is. Mint Attila, a hun.

publikálva
2001/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk