Leterített Tibet

publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mára elég nyilvánvaló lett, hogy sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem fog arcoskodni a világ legnagyobb piacával és termelőjével, hogy ugyan vonuljon már ki Tibetből, mert különben visszafordítják a tornacipő-szállítmányokat, és direkt magyar éttermekbe fognak járni Thaiföldön, amíg a dalai lámát vissza nem helyezik hivatalába.

n Mára elég nyilvánvaló lett, hogy sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem fog arcoskodni a világ legnagyobb piacával és termelőjével, hogy ugyan vonuljon már ki Tibetből, mert különben visszafordítják a tornacipő-szállítmányokat, és direkt magyar éttermekbe fognak járni Thaiföldön, amíg a dalai lámát vissza nem helyezik hivatalába.

Gesztusokat azonban lehet tenni, még akkor is, ha valószínűtlen, hogy a kínai kormányzat összeszarja magát a budapesti kínai követség előtt doboló elszántaktól, akik ilyentájt, március közepén mindig összegyűlnek, hogy Tibet kínai megszállására emlékezzenek. A Tibetet Segítő Társaság idén is összetrombitálta a kemény magot, megmozgatott minden követ, hogy a polgármesterek kitűzzék a tibeti lobogót az önkormányzatokra, és négy helyszínen elöl is járt a jó példával: a szombatra virradó hajnalon a szemfülesebbek még láthatták, amint a Szabadság-szoborról, a Lánchídról és még két frekventált helyről a szorgalmas tűzoltók eltávolítják a szabad Tibet zászlaját.

Apró gesztusok ezek, melyek ereje tökéletes hatástalanságukban rejtezik: egy apró nép megmutatja, hogy mennyire tehetetlen egy másik apró nép ügyében. Don Quijote, de halandzsa.

Hu Csin-tao, legfőbb várományos (bővebben lásd 17. oldal), Tibet egykori párttitkára (azért ezt ízlelgessék egy kicsit) mindeközben vastagon és rutinosan mellébeszél az ország egységéről, a hazafias nevelés fontosságáról és a térség kiemelt gazdasági fejlesztéséről, ami nem jelent mást, mint további nukleáris hulladéklerakókat, erdőirtásokat, kolostorrombolásokat.

A dalai láma pedig megállapítja, hogy a kapcsolatok megint lefagytak Pekinggel, és ennek azért súlya van, hiszen pont ő volt az mindeddig, aki a legreménytelenebb helyzetekben is a párbeszéd fontosságáról, a tárgyalásos megoldás, kompromisszumos közeledés elsődlegességéről próbálta meggyőzni a kínai vezetést és saját népét is. Ha ő azt mondja, hogy ezek a lehetőségek elfogytak, akkor lezárult a kompromisszumkeresés időszaka, és jöhet megint a totális passziv rezisztencia vagy a reménytelenül kudarcra kódolt fegyveres próbálkozás, anélkül, hogy akár egyetlen nagyhatalom is felemelné a mutatóujját.

publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk