Még négy fűcsomó

Publicisztika

A médiatanács az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló jogi személyiségű, autonóm szerve - mindezt csak úgy mondjuk, hiszen e közlésnek semmi értelme. Ha azt állítottuk volna, hogy a médiatanács egy nagy testű, zöld vadszamár, aki épp olyan jól zongorázik, mint amilyen ördög az ágyban - akkor ugyanúgy valahol a kimondott szó és a valóság közti szürkületi zónában találjuk magunkat, mint az imént.

A médiatanács az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló jogi személyiségű, autonóm szerve - mindezt csak úgy mondjuk, hiszen e közlésnek semmi értelme. Ha azt állítottuk volna, hogy a médiatanács egy nagy testű, zöld vadszamár, aki épp olyan jól zongorázik, mint amilyen ördög az ágyban - akkor ugyanúgy valahol a kimondott szó és a valóság közti szürkületi zónában találjuk magunkat, mint az imént.

S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a médiatanács a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók piacra lépésének és függetlenségének elősegítésével védi és biztosítja a szólásszabadságot..., nos, akkor már kétségkívül egy rossz burleszk, tahófalvi Monty Python az egész.

Azt mondja, sajtószabadságot. Hogy meri?

Hétfőn a magyar törvényhozás megválasztotta e médiatanács négy tagját (az ötödiket a miniszterelnöknek köszönhetjük: Szalai Annamária ő), négy fideszes jelöltet. A jelölőbizottság elnöke, Cser-Palkovics András közölte, hogy szigorúan szakmai döntés született - amit egyébként a törvény is előír, a hároméves szakmai gyakorlat kötelezővé tételével. Mégis teljesen fölösleges avval jönni, hogy de az egyik tag a kishajó-forgalom és a szocialista relációjú személygépkocsi-kereskedelem közt pendlizve szerezte szigorúan szakmai gyakorlatát, s a négy közül egy egyfilmes dokurendező áll legközelebb a szakmához? Számít? Nem számít.

Mondhatnánk esetleg, hogy az számít, menynyire jó elvtársak a kiválasztottak, de valójában az sem számít. Hisz alkalmasint egy fűcsomót is megválaszthattak volna őrködni a sajtószabadság felett - nos, ez számít, e tudat, hogy megválaszthatunk nyugodtan egy fűcsomót is.

A delírium számít, mely szerint még azokat a törvényeket sem kell komolyan vennem, amiket én hoztam. S azért ez számít csak, mert ez néz ki az előttünk álló három és fél évre.

Mert mi a fene történt volna, ha van ennek a médiatanácsnak 1, azaz egy szem ellenzéki tagja? Tán befolyásolni tudja a szigorúan szakmai döntéseket? Dehogy. Vagy idegesítően belepofázik a nagyok dolgába? Meglehet, de ennek sincs különösebb jelentősége, csak rontotta volna kicsit a komfortérzetet.

Ne legyenek illúzióink, azért nem lehetett egy ellenzéki tagja sem e magas testületnek, mert a személye demonstrált volna valamit. Valamit, ami nincs is. Pontosabban a Fidesz álláspontja szerint nincsen. Még pontosabban: nem lehet. Olyan, aki mást gondolna ebben az országban, mint ők - például a demokráciáról, a sajtószabadságról, a magántulajdonról, a parlamentarizmusról, az önkormányzatiságról. Most a nemzeti egyetértés kormányoz, s ha nemzeti egyetértés van, akkor más nincsen. Ha mégis van, akkor pedig nem része a nemzetnek.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.