A Fidesz elnöke által vizionált mély gazdasági válság amúgy 2004. augusztus 16-án kezdõdött, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 0,5 százalékkal csökkentette a jegybanki alapkamatot, többek között a nemzetközi környezet megváltozására, ezen belül pedig a kockázatvállalási hajlandóság növekedésére és a még mindig magasnak számító, a magyar állampapírokon realizálható kamatprémiumra hivatkozva. Járai Zsigmond, az MNB elnöke a köztévé aznap esti mûsorának vendégeként minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül beszélt arról, amit Orbán csak néhány nappal késõbb vett szájára. Járai, másra hagyva a cizellált elemzés felelõsségét, megpendítette a gazdaság válságát. Valószínûleg úgy gondolta: a nézõk többsége nem tud különbséget tenni a magyar gazdaság állapota és a költségvetési töketlenkedések következtében kialakult egyensúlyi hiány között, akkor meg minek fölöslegesen szövegelni.
Jól gondolta. Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a magyarok többsége nem makroközgazdász, mint ahogy nyilvánvalóan nem atomfizikus, ha a paksi problémákat hozzuk fel példaként. Ám nem mindenki hülye, és nem mindenki vesz Baumag-papírt olyan hozammal, amelyrõl a kibocsátásakor látszik, hogy átverés. A magyar azonban már csak ilyen, de rémületre semmi ok, mert nem a pénzügyi kultúra és tájékozottság az egyetlen terület, ahol le vagyunk maradva a mûvelt Nyugattól.
Hogy a fenti tétel mennyire igaz, azt a kamatcsökkentés utáni napok szépen igazolták. Medgyessy augusztus 19-én, csütörtökön meglebegteti lemondását és ultimátumot intéz az SZDSZ-hez. Ettõl a pénz- és tõkepiacok egy pillanatra, egészen pontosan egyetlen órára visszahõkölnek, majd a részvényszekció rekordmagasan zárja a napot. A tõzsdeindex 12 ezer pont közelébe ér, ami úgy 30 százalékkal magasabb, mint a "polgári" kormány legfényesebb esztendejében. A forint 248,26-on zár az euróval szemben. A jobboldal televíziója, a Hír Tv esti gazdasági mûsorában a nap eseményeit ezen adatok ismeretében aztán a következõképpen kommentálja: zuhant a forint (?). A szerkesztõk korrekt módon összefoglalták a BUX-szal kapcsolatos tudnivalókat, elismerték, hogy a napközbeni 200 pontos esést követõen a zárásban rekord született, majd a forint záró árfolyamát, az elõzõ napokhoz mérve kb. 0,6 százalékos (!) gyengülését zuhanásnak minõsítik. Tönkretesznek minket a piszkos komenisták - gondolhatta akkor a tévézõ polgári körös. A Hír Tv ugyanis lazán átsiklott ama kevéssé ismert tény felett, hogy a forint a középárfolyamhoz képest +/- 15 százalékkal térhet el anélkül, hogy a jegybanknak be kellene avatkoznia. Lássuk be, egy 30 százalék szélességû sávban 1-2 vagy akár 3 százalékos elmozdulás sem nagy kunszt, hát még a 0,6! Arról se feledkezzünk meg, hogy jó néhány honfitársunk abból él, hogy a tõzsde napközben ingadozik 1-2 százalékot. (A gyengébbek és a Hír Tv-n nevelkedettek kedvéért: ez azt jelenti, hogy 100 millió tõkén egyetlen nap alatt 1-2 millát lehet szakítani.)
A fentieket csak azért taglaltam viszonylag részletesen, hogy érthetõ legyen az Orbán-féle gazdasági válság demagógiája. Látható és a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelöltté választásáig eltelt idõ tõzsdei adatai is azt igazolják: a magyar gazdaság kellõen erõs ahhoz, hogy különösebb megrázkódtatások nélkül elviseljen egy kormányválságot. A gyengülés a részvénypiacon csak azért következhetett volna be, mert a spekulánsok így szerettek volna relatíve olcsó papírhoz jutni. Eddig ez sem jött be.
Jó, de miért kellene egy átlagpolgárnak kormányválság idején a BUX-szal foglalkoznia?! Például azért, mert - leegyszerûsítve - a tõzsdeindex számára azt jelzi, hogy az állását nem fenyegeti veszély, legalábbis gazdasági okból nem. Az megint más kérdés, hogy a költségvetés hiánya hogyan áll. Ez az a pont, ahol - tekintettel az ünnepre - a búza elválik az ocsútól.
H
Augusztus 20-án, Orbán Viktor példaképét és szûkebb pátriája egykori látogatóját, Szent Istvánt ünnepelte Lendván, ahol is néhány keresetlen szóval meghirdette a magyar gazdaság válságát, összekeverve a szezont a fazonnal: "Éhogy megtörténhessen a Kárpát-medence gazdasági újraegyesítése is, ahhoz nekünk egy erõs magyarországi gazdaságra van szükségünk, amely munkahelyet, kenyérkereseti lehetõséget ad mindenkinek, aki dolgozni akar, amely biztonságot nyújt a családoknak, és amely lehetõséget nyit a magyar vállalkozók elõtt, hogy gyarapíthassák hazánkat" - mondta, majd kimelte, hogy "a magyar gazdaság ma válsággal küszködik. Nõ a munkanélküliség, emelkednek és újra emelkednek az árak. A közvagyont széthordják. Az államadósság lassan megfojt bennünket, elszívja minden erõnket. A költségvetés hónapokkal ezelõtt megbukott, és nem iránytûje a gazdaságnak, hanem a bajok egyik forrása." Szavai önmagukért beszélnek. A tények azonban ezúttal is makacs dolgok. A tõzsde mennybemenetele erõs gazdaságot jelez, tehát válságról nincs szó. Nem is lehet, amikor a GDP 4,2 százalékkal, az ipari termelés 10 százalékkal nõ. Némi aggodalomra a költségvetés hiánya adhat okot, ami kis híján elérte az egész évre tervezettet. A munkanélküliség alig (0,2 százalékkal) nõtt, a foglalkoztatottak száma stagnál. Az árak emelkednek, de emelkedtek a polgárok éveiben is, az infláció túl van idei csúcsán és újra csökken. Ha a szoclib kormánynak még ráadásul disznó mázlija is lesz, és a GDP a vártnál jobban nõ, akár tartható is a GDP-arányos tervezett hiány, a 4,6 százalék.
"Az igazság az, hogy ma Magyarországon mély gazdasági válság van, ezért tört ki, ebbõl fakadt a kormányzati zûrzavar" - hantázott Orbán a folytatásban. Azóta is ezt rágja minden híve, csak a gazdaság szereplõi nem akarnak tudomást venni róla. A forint/euró árfolyam 249 körül mozgott az elmúlt héten, a BUX mindennap kicsit történelmibben állt. Ki a réten, ki meg a tõzsdén kaszált. A piac láthatóan már rég beárazta a kormányzat töketlenkedéseit és a kormányváltást hiányostul, mindenestül. A hét zárásaként, augusztus 27-én, pénteken a Portfolio.hu internetes gazdasági portál az Inter-Európa Bank üzletkötõjét idézve azt írta: a forgalom és a forint volatilitása (ingadozása) igen alacsony, ami nem kis részben annak is tulajdonítható, hogy az üzletkötõket jelen pillanatban jobban érdeklik az olimpiai közvetítések, mint a válság. (Mármint a kormányé, mert gazdaságiról nem tudnak.)
Valakinek szólnia kellene tehát, hogy a jobboldal olvasson Hankiss Elemért, hátha megússza a depressziót, és még tanul is, mert hogy "a válság nem egyértelmûen negatív jelenség. A válságok egy része, valószínûsíthetõen a többsége ugyanis nem az adott rendszer pusztulásához, hanem megújulásához vezet. Az >>optimizmusa fejlõdés lehetõsége, amely akkor következik be, ha a szervezet a korábbinál magasabb szinten képes feladatait ellátni." Hankiss Proletár reneszánsz címû mûve a változásokról szól. A mai állapotokra konvertálva többek között arról, hogy széles körben elérhetõvé vált a hatalom. Még a szerényebb képességûeknek is.
