Nagy Imre ismeretlen élete

  • .
  • 2008. október 30.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. október 9., 16., 23. Elképedve és értetlenül olvastam a Nagy Imre múltjáról szóló folytatólagos leleplezésüket, amelynek Önök - igen ízlésesen - Nagy önként vállalt mártírhalálának ötvenedik évében, ezen belül is október havában adtak helyet.
Elképedve, mert a Narancsot eddig azok közé a magyar sajtótermékek közé soroltam, amelynek szerzői és szerkesztői tisztában vannak a polgári erkölcs elemi szabályaival, például azzal, hogy a halottgyalázás még kérdéses múltú személy esetében sem illendő. Értetlenül pedig azért, mert nem látom, hogy mi volt e sorozat közlésével a céljuk, s hogy kinek kívántak hasznára lenni? Azt ugyanis nem feltételeztem, hogy a dolgot öncélú gonoszkodásból tették. Lehet persze, hogy naiv vagyok (ami a szerző céljait illeti), vagy hogy a feltűnési viszketegségből származó gátlástalan beszéd stílusához még nem nőttem fel.

A sorozat szerzőjéről semmit nem tudok, legfeljebb annyit, hogy a történészszakmába vagy a tényfeltáró újságírásba még nem írta be a nevét. Nagy garral előadott állításai azonban nem alkalmasak komoly vitára, sőt még komolytalanra sem, tekintettel arra, hogy semmilyen megvilágító újdonságot nem tartalmaznak, hanem ismert tények becsmérlő (Mink András szavaival: "karaktergyilkos") leminősítésében merülnek ki.

Azt még csak érteném, hogy mit keres egy ilyen írás az antibolsevizmusra szakosodott sajtótermékek valamelyikében, de milyen hivatást teljesít egy szabadelvű hetilapban, amelyet úgy tartanak számon, mint amely a tényfeltárásban igényességre törekszik, az ítéletalkotásban pedig valamiféle tárgyilagos méltányosságra? A "cui prodest" kérdésére nem találok választ, de sajnálom Önöket, hogy ilyen szánalmas vállalkozáshoz adták oda hasábjaikat. Remélem, tisztában vannak azzal, hogy az effajta rossztettet nem lehet jóvátenni.

A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a történelmi tények vagy személyek "demisztifikációjának" nem vagyok ellensége, s hogy "pozícióim" (melyek ötven éve önkéntesek) nemcsak hogy nem akadályoznak ebben, hanem éppenséggel ez iránti nyitottságra köteleznek engem. Természetes, hogy a kommunizmusnak vagy az olyan horderejű eseményeknek, mint amelyek 1956-hoz vezettek, sokféle interpretációja lehetséges, s hogy ez a megállapítás a szereplők motivációjára is érvényes. Azt azonban minden szerzőtől - még a legamatőrebb kezdőtől - is meg lehet követelni, hogy annak, amiről ír, legalább az elemi összefüggéseivel tisztában legyen. Az Önök szerzőjének erről láthatóan fogalma sem volt. Mint ahogy arról sem, hogy a történeti nagyok dolgához csak olyan arányérzékkel szabad nyúlni, amelyben saját kicsiségünk is benne van.

Végezetül néhány szó a forradalmi Magyarország élére került s hatvankét éves korában meggyilkolt Nagy Imréről. Nem mindegy-e, hogy mivel foglalkozott húsz-, harminc- vagy negyvenéves korában, hogy milyen diplomákkal rendelkezett vagy nem rendelkezett, hogy milyen jó vagy rossz szolgálatokat tett ekkor és akkor, ha pályaívét abból a szempontból nézzük, hogy a magyar nép 1956. októberi felkelése csak azért válhatott nemzeti felszabadító forradalommá, egyszersmind világrengető eseménnyé, mert volt az országnak és kommunista pártjának egy Nagy Imréje, aki ott állt, ahol állt. Ez az ember pedig az októberhez vezető időszakban csak azért állhatott ott, ahol állt, azért lehetett gyűjtő szimbóluma a változást akaróknak, mert olyan volt a múltja, amilyen. A cikksorozat szerzőjének, mielőtt magas lóról ítélkezésbe kezd, előbb ezt kellett volna megértenie - a történelmi tényeknek kijáró alázattal.

Kende Péter,

az 1956-os Intézet és a Nagy Imre Alapítvány elnöke

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.