Orbán lelkesen szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat

  • Haskó László
  • 2018. augusztus 2.

Publicisztika

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia.

Semmiképpen sem szeretném folytatni Orbán és (roham)csapatai „politikájának” elemzését, állításaik és érveik porrá zúzását. Egyrészt túl könnyű, másrészt viszont teljesen haszontalan. Az természetes, hogy a tisztességes szándékú emberek pontosan tudják, hogy a miniszterelnök minden szava és minden cselekedete porhintés. Sokaknak meglepő lehet viszont, ha azt állítom, hogy ők is pontosan tudják, hogy port hintenek. És persze azt is pontosan tudják, hogy minimális tisztesség és józan ész megléte esetén hiába a drága hintőpor. Illetve egyáltalán nem hiába: mert fütyülnek ők a tisztességgel és józan ésszel megvert többségi magyarokra.

Nekik csak a NER-es magyarok kellenek

Egyelőre: amíg formálisan kénytelenek választásokat rendezni. Ugyanis a világ – és az EU – eléggé nem kárhoztatható konzervatív módon még ad a látszatra. De tudjuk, hisz Orbán Tusnádfürdőn már sokadszorra is elmondta, hogy „a Bizottság napjai meg vannak számlálva”. Addig viszont még arrafelé is kell hinteni a port. És ez így igazi miniszterelnököt próbáló feladat. Mert a honi porhintés alapja az ellenségfölmutatás, a nemzetközié pedig a fordítottja: szeretjük mi azokat is, akik (tudjuk, kik) gyűlölnek minket.

Néhány téveteg ellenségkép kipróbálása után világossá vált, hogy hosszú távon nincs jobb a hagyományosnál: elő a zsidókkal!  A legolcsóbban lehet elhitetni a „jó néppel”, hogy ők állnak minden rossz mögött, vagy legalábbis részesek minden bűnben.

A székely himnuszban is ők a balsors

Figyelem! Szót se róla, hogy Orbán és körei antiszemiták-e, avagy sem! Ennek semmi értelme, semmi jelentősége. Csak az a fontos, mi kell ahhoz, hogy az elvakultak szavazatukkal (is) éltessék a vezért. Márpedig azoknak a Fidesz-szavazóknak, akiknek egyetlen szellemi vagyona a sovinizmus, nincs kézenfekvőbb ellenségkép „a zsidónál”. „Közöttünk rejtőznek, a nyelvünket bitorolják, verset meg prózát faragnak, zenélnek, tudóskodnak, újságot írnak. Pénzt gyűjtenek, tőlünk veszik el. Rohadt liberálisok, rothadt urbánusok, rothadt kapitalisták, rothadt bolsevikok.” Az egyetlen jó bennük, hogy annyira hasonlítanak az emberekre, hogy szükség esetén bárkit bevághatunk közéjük. Így járt Esterházy Péter, mert annyira kiemelkedően jó volt. Nem számít, hogy az Esterházyak fél évezrede igazi buzgó katolikusok, nem számít, hogy EP-nél igazabb, jobb magyart nem hordott hátán az anyaföld.

Egy baj azért van ezzel az ártatlan antiszemitizmussal. Amortizálódott (természetesen a zsidóbérenc liberális demokraták által és igaztalanul). Ezért sajnos szégyellni illik. Hívószavak kellenek, amit minden közénk való ért: bankárkormány, Soros, liberális, urbánus, kozmopolita, kereskedő és így tovább.

Sokan nem tudják, mit jelent az illiberális demokrácia. Pedig világos: zsidók nélküli demokrácia

Az EU nyugati tagállamaiban az antiszemitizmus főleg Izrael állam (többnyire, de nem mindig hamis) bírálatának álarcában jelenik meg. Ezt a jelenlegi izraeli miniszterelnök nagyon nem szereti. Viszont nagyobb botrány nélkül kebelére ölelheti Orbánt, akinek a magyar viszonyokat nem ismerő izraeliek szemében nincs priusza. Orbán még lelkesebben szoríthatja magához a zsidó állam miniszterelnökét: nála jobb alibit nem találhat.

Kanadában élő unokabátyámtól két nagyon fontos alapigazságot tanultam:

1. Aki azzal dicsekszik, hogy a legjobb barátja zsidó, az biztosan antiszemita.

2. Aki képes csokornyakkendőt viselni, az minden más aljasságra is kapható.

Hamarosan jön a nemzeti színű csokornyakkendő.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.