Kampányol az MSZP, ahogy csak ő tud. Egyik nap - a múlt pénteken - Balatonszárszón a "népi szárny" a nemzet szétszakadása miatt rémüldözik, s kifejezi reményét a "jobb- és a baloldali nemzeti érzelmek" egymásra találásában. A szervezők szerfölött hasonlítanak Szili Katalin elnökjelöltségének minden józan számítással dacoló támogatóira; egy ősz hajú illető, aki a megtévesztésig Suchman Tamásra emlékeztet, Suchman Tamásként azonosítja magát; egy pécsi tagtárs tangenciálisan felveti, hogy nem kéne-e az SZDSZ-t lecserélni, amiért június elején oly rútul hátbasatöbbi; ugyanő az MSZP szétesését jósolja, ha elvesztik 2006-ot. A tagtársat Nagy Sándor részesíti verbálborogatásban (a fiatalabb olvasók kedvéért: Horn Gyula miniszterelnök korában mindig ővele ijesztegette az SZDSZ-t).
Alig múlik el 48 óra, s a párt a korai kampányhajrá jegyében már az igazságosság, biztonság, bátorság honi letéteményeseként, modern szociáldemokrataként ünnepli magát.
Eltelik megint egy kis idő, és mire ébredünk: a kormány az ún. "magyarkérdés" megoldását forszírozza. Pontosabban a "rendezésre" irányuló lázas tevékenység látszatát igyekszik kelteni: például az alkotmányban próbálja meghatározni a határon túli magyar szervezetek itteni közjogi helyzetét és a nemzeti közösség mibenlétét. Hétfőn a kormányfő előterjeszti ez irányú javaslatkezdeményeit a határon túli magyar szervezeteknek. Ezekből sok nem, de annyi sejthető, hogy a kormány etnikai alapon, a vér jogán osztana különféle, a magyar állampolgársághoz kötődő jogosultságokat más államok polgárainak: ne legyen igazunk, de ez szerintünk nem fog menni. (Képzeljük el például azt a - hipotetikus - magyar állami szervet, amelynek a feladata a határon túli magyar vállalkozások segítése. Már az elején ott állnak hülyén. Mi az, hogy magyar vállalkozás? A tulajdonosai magyarok? A dolgozói? A beszállítói? A vevői? És a hitelkérelemhez tényleg kell majd a nagypapa keresztlevele?) A határon túliak közül az uniós tagok meg a 2007-től uniós tagok elismerik ugyan, hogy ennek az egésznek gyakorlati értelme vajmi kevés van vagy lesz a számukra, de kötik az ebet a karóhoz: kettős állampolgárság KELL! (A kormány meg menjen a francba.)
Az a fura helyzet állt elő, hogy a magyarkérdést december 5. után (amikor is a magyar társadalom demokratikus úton kinyilvánította, hogy az állampolgárság megadásának módján nem kíván változtatni) a szocialisták tartják felszínen állandó ötleteléseikkel. A népszavazási sokkot - hogy tudniillik a decemberi eredmény őket igazolta - még mindig nem heverték ki: erdélyi vigaszkoncertek szervezése után egy kis vigaszjogászkodás jött. Meg a butaság mind aggasztóbb eluralkodása a párt egy részében: hogy az MSZP úgy győzi le a Fideszt, hogy egy kicsit nacionalistább lesz nála (és klerikális is, a jó ízlés határain belül). Persze, itt nem árt egy kis differenciálás. A népben-nemzetben gondolkodó szocialisták hangoskodása közepette sejthető, hogy Gyurcsány nemigen tudná jegelni a magyarkérdést (kérdés, akarja-e egyáltalán). Pedig egy olyan, kalkulálható kudarcokkal teli akciósorozat, mint amilyen a magyarságügyi találkozások, a kampányban nyilván úgy hiányzik neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
(De ne is az legyen az érdekes, hogy az MSZP hogy megy önként házhoz, a Fidesz térfelére a pofonért. Hanem mondaná már ki végre valaki, hogy mi a magyarkérdés rendezése! Ha már rutinszerűen a magyar politika legfőbb értelmének láttatja a jobboldal után a bal is. A "határokon átívelő nemzetegyesítés" meg a többi csak duma. Már rég nem arról van szó, hogy a szabadságjogok részét képező szabad helyváltoztatásban korlátozott szerbiai és ukrajnai magyarok konkrét gondjait megoldjuk; ezen túllépett a nemzetmentő hevület. A "magyarkérdést" "rendezni" úgy, ahogy ezt határon belül és kívül közkeletűen érteni szokás, csak egyetlen módon lehet: területi alapon.Tessék, kezdjenek hozzá: mit akarnak? És hogyan? Hol támadunk? Na?)
