Vészkapus

publikálva
2002/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Még előttünk az özönvíz, a tűzijáték és az anyaföld, mely befogad, de máris nyakunkon az önkormányzati választás, s az isten sem mentheti meg településeinket attól, hogy pár hónapra ismét Lutra-albummá változzanak. A pártok - legalábbis így vélné naivan az ember - mélyen magukba néztek az alig pár hónapja lezajlott országos voksolás után, s végre racionális személyzeti döntések következnek majd. Különösen attól a párttól várná az ember mindezt, amelyik tavasszal a saját előzetes várakozásaihoz képest bukott akkorát, mint az ólajtó, s most nyilván levon tanulságot, fizetést, rovást, kinek mi jár.

n Még előttünk az özönvíz, a tűzijáték és az anyaföld, mely befogad, de máris nyakunkon az önkormányzati választás, s az isten sem mentheti meg településeinket attól, hogy pár hónapra ismét Lutra-albummá változzanak. A pártok - legalábbis így vélné naivan az ember - mélyen magukba néztek az alig pár hónapja lezajlott országos voksolás után, s végre racionális személyzeti döntések következnek majd. Különösen attól a párttól várná az ember mindezt, amelyik tavasszal a saját előzetes várakozásaihoz képest bukott akkorát, mint az ólajtó, s most nyilván levon tanulságot, fizetést, rovást, kinek mi jár.

A várt káderpolitikai döntések bejelentése nem is késett sokáig: Schmitt Pál MOB-elnök után itt az újabb homo novus: Katzirz Béla, az egykori válogatott kapus, aki szűkebb hazájában, Pécsett próbálja megszorítani a négy éve hivatalban lévő polgármestert, a helyi erős embert, a szocialista Toller Lászlót. Kérdés persze, hogy a már egyszer (sőt többször) lemoszkovitázott pécsi polgárok (s akkor még nem is szóltunk a prolikról) mennyiben érzik majd ajándéknak az egykori csodakapust, akinek városbéli sportpályafutását (különösen az utolsó éveket) korántsem övezte akkora rokonszenv, mint ahogyan azt a gyerekkorukban alighanem egyéb futballcsapatokért szorító fideszes személyzetisek tudni vélik. Ez persze ennyi idő elteltével tulajdonképpen már mindegy is, s nem érdekes az sem, hogy mit éreztek egykoron a pécsiek, amikor azt olvasták a Népsportban, hogy a Béla megint páncélkesztyűt, páncélmellényt öltött; elvégre a kapus is emberből van, ő is hibázhat, egyáltalán nem biztos, hogy eladta az aktuális meccset, a szurkoló/választó meg ne legyen már annyira biztos abban, hogy mindig az az igazság, amit a vaksi szemével lát, vagy amire a csökött agyával következtetni bír. Legyen elég annyi, hogy egy újabb egykori élsportolóval bővült a Fidesz saját válogatott kerete, s ez mindenesetre arra ösztönzi az embert, hogy elgondolkodjon, milyen is az a preferált mentális típus, melyet az egykori kormánypárt mintegy példaképül állítana a választók elé. Netalán a hetvenes-nyolcvanas évek focistája, aki tessék-lássék hajt, azután ha virítanak, menten lefekszik? Ugye nem? És miért pont a kapusok? Emlékezhetünk, a honi jobboldal már felemésztett két egykori klasszis hálóőrt, de hát ha egyszer az óvatlanul rossz pályára tévedő Mészáros Bubu és a legendás Fekete Párduc is kevés volt a kannibál bolsevikik elleni harcban, miért gondolják, hogy Béla majd jobb lesz? Meg aztán honnan kerül mindenhová megfelelő számú és mennyiségű focista vagy egyéb élsportoló? Hozzon magával mindenki egy újabb balbekket, pardon, jobbszélsőt? Bizonyára tényleg kevés a rendelkezésre álló s ráadásul még megfelelő minőségű (nem teljesen agyatlan és legfeljebb csak egy icipicit korrupt) pártkáder, de azért ennyire nem kéne lemenni kutyába, ha úgy is mindegy. Vannak ugyanis olyan zónák, ahol egyik vagy másik fél számára tuti a vereség, s akkor kishitűen már csak annyi a szempont, hogy meg ne égjenek a jövő emberei (megnyugodhatnak: úgyis meg fognak égni).

S persze ez nem csak a Fidesz problémája: Gy. Németh szoci lordmajorjelölt bénázását látva az ember biztos benne, hogy akkor se nyerhet, ha a hétvégén elöntené a zöldár a Blaha Lujza teret. Ennek megfelelően nyugodtan kuncoghat Toller a Medgyessy-bizottságban, vezetheti Demszky a nyugdíjasokat Krisna-hardcore koncertre pogózni, alternatíva híján nem kell izgulniuk, ahogyan például Kósa debreceni fideszes polgármesternek sem. Egyszer talán eljön az az idő, amikor a Fidesz-vezetők önmaguk s az ország szempontjából racionális döntéseket hoznak, akár még káderügyekben is - félő azonban, hogy addig, jobb híján, kipróbálják az összes többi lehetőséget is.

publikálva
2002/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk