Tescós tüntetés és közéleti közöny

  • Mikecz Dániel
  • 2017. június 28.

Liberális szemmel – Republikon

Az Orbán-kormány alatt egyre jobban visszaszorul a munkavállalói érdekvédelem.

Demonstrációra készülnek a Tesco dolgozói, jelentette be kedden két kereskedelmi dolgozói szakszervezet. Nagyszabású munkavállalói tüntetésekre utoljára 2016 elején került sor, amikor a pedagógus szakszervezetek, a Tanítanék mozgalom (és Sándor Mária) tartottak megmozdulásokat. Hasonló kezdeményezés volt a második Orbán-kormány alatt a rendvédelmi dolgozók tüntetéseiből, a talán már sokak által elfeledett Bohócforradalomból kinövő Szolidaritás és vezetői, Árok Kornél, valamint a jelenleg is országgyűlési képviselő Kónya Péter akciósorozata. Mind a Tanítanék, mind a Szolidaritás a szűkebb szakmai kérdéseken túlmutató követeléseket fogalmaztak meg, utóbbi alapítója lett az Együtt pártnak is. Mindezeket egybevéve a második és a harmadik Orbán-kormány alatt ritkábbak voltak a munkaügyi, szakszervezetei megmozdulások, mint a korábbi ciklusok alatt. A szakszervezetek és munkavállalói érdekvédők különösen a rendszerváltás gazdasági átalakulása során, a Bokros-csomag, valamint a második Gyurcsány-kormány szociális megszorításai miatt tiltakoztak aktívan.

A munkavállalói érdekvédelem visszaszorulásának csak egyik oka a sztrájktörvény szigorítása, hiszen az elégséges szolgáltatásról szóló előzetes megegyezés előírása a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkavállalók esetében előírás. Így a kiskereskedelemben elvileg nem okozhat problémát a korlátozás. A versenyszférában fontosabb, hogy kisebb az érdekvédők nyomásgyakorlási, zsarolási potenciálja és alacsonyabb a szervezett munkásság aránya is. A rendszerváltás óta fokozatosan veszítenek jelentőségükből a szakszervezetek. Az OECD adatai szerint míg 1999-ben Magyarországon a dolgozók 24,5 százaléka volt szakszervezeti tag, addig ez az arány 2013-ban már csak 10,5 százalék. Mindez összefügg a foglalkoztatás általános szerkezetének átalakulásával. Elterjedtek az ún. atipikus foglalkoztatási formák, mint a távmunka, több a szabadúszó, a kényszervállalkozó. Még a határozatlan időre, teljes munkaidőben bejelentett munkavállalók is 2-3 évente változtatnak munkahelyet. Az említett tendenciák a hagyományos iparágak visszaszorulásával együtt nem kedveznek a szakszervezeti elköteleződésnek. A munkavállalói érdekképviselet országos relevanciájának csökkenésében a szakszervezeteknek és vezetőiknek is lehet szerepe. Bár vannak aktív, elsősorban a munkavállalók helyi ügyeiben megszólaló vezetők – például a most aktivizálódó kereskedelmi szakszervezetek tisztviselői, vagy a VDSZ elnöke, Székely Tamás – sok szakszervezeti vezető inkább országos politikai ügyekben, pártkérdésekben szólal meg inkább, Sajnos, a legtöbb konföderációs vezető ide tartozik.

Az írországi Bellyfarmot Tesco dolgozói sztrájkolnak

Az írországi Bellyfarmot Tesco dolgozói sztrájkolnak

 

A foglalkoztatási, nemzetgazdasági fejlemények mellett politikai okok is gyengítik a munkavállalói érdekérvényesítést. Miközben a baloldali kormányok 1994-től kezdve hangsúlyozták az érdekegyeztetés fontosságát, a Bokros-csomag óta gyakran jobboldali, liberális, megszorító gazdaságpolitikát követtek. Így csökkent a lehetősége annak, hogy bennük szövetségesre találjanak a munkavállalói érdekképviseletek. A Fidesz épp ellenkezőleg, ellenzékben támogatta a munkavállalói és szociális követeléseket (vö. 2008-as szociális népszavazás), a 2010-ben hatalomra lépő Orbán-kormány azonban fokozatosan eljelentéktelenítette a szociális és társadalmi pártbeszéd fórumait. Következésképpen a munkavállalók nem látják, hogy melyik az a politikai erő, amelyik lendületet adhat követeléseiknek. A szakszervezetek így a közvélemény támogatására számíthatnának, azonban a bizalomhiányos társadalmi környezetben nehezen alakul ki szolidaritás. Nem kedvez az sem, hogy a sajtóban ritkán jelennek meg a szakszervezeteket, munkavállalókat érintő kérdések, mint például a munkahelyi balesetek 42 százalékos növekedése négy év alatt. Ennek oka nem feltétlenül a szerkesztőségek hanyagsága, hanem az olvasók érdektelensége. Megkockáztatható, hogy a Tesco-dolgozók tüntetése is a lehetséges vásárlói kényelmetlenségek miatt kapott médiavisszhangot. Nem véletlen, hogy a politikai jelentőséggel is rendelkező munkavállalói kezdeményezések, mint a már említett Szolidaritás és a Tanítanék kapott nagyobb visszhangot.

false

 

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Legkésőbb a netadós tüntetések óta jól látható, hogyan csökkent a hagyományos érdekérvényesítők, így a szakszervezetek szerepe. Az egyének gyakran egyedül vagy szűkebb személyes hálózatuk részeként és nem egy szélesebb, példáué munkavállalói kollektíva tagjaként elkötelezettek. A 2010 utáni időszakban ráadásul csökkent az elosztási konfliktusok jelentősége, az utcán szabad felsőoktatást és nem anyagi elismerést követelnek a tüntetők. A munka világának problémáival szembeni közöny azonban megakadályozza azt, hogy olyan széles társadalmi koalíciók jöjjenek létre, amiket az önmagukat civilként meghatározók és a pártok politikusai is gyakran emlegetnek.

Figyelmébe ajánljuk