Kötél nélkül

Bár az esetek túlnyomó többségét eltitkolják, és megbízható statisztikák sincsenek, a feketegazdaság bővülésével nő a feketemunka során elszenvedett balesetek száma is. Az áldozatok vagy hozzátartozóik ilyenkor kilátástalan jogi helyzetbe kerülnek.

Tamás évek óta nem talált munkát, amikor úgy tűnt, rámosolygott a szerencse. Egy barátja révén Ausztriába mehetett dolgozni egy magyar céggel, a bér a hazai alkalmi melókhoz képest jó volt, és az sem volt probléma, hogy minden pénteken zsebbe kapta a fizetést. Régóta ott dolgozó munkatársai azt mondták, simán működik ez így is évek óta. Ám egyszer a nehéz faanyagok pakolása közben az anyag rázuhant. A fájdalom is jelezte, nagy a baj. Tamást exjugoszláv főnöke átöltöztette civil ruhába, úgy vitték a helyi kórházba. Ott viszont a papírok után is érdeklődtek, ezért újra autóba tették, és áthozták a határon egy magyar kórházba, ahol kiderült: eltörött a gerince, és örök életére tolószékbe kényszerült. Szakemberek szerint a mozgatás nélküli azonnali orvosi ellátás talán segíthetett volna rajta.

 

Csak becslések

„A feketegazdaságban nincs kis baleset, csak súlyos sérülés vagy halálos eset” – mondta lapunknak némi iróniával Pallagi Gyula szakszervezeti elnök (Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége). Szerinte általános gyakorlat, hogy a kisebb baleseteket a munkaadók és munkavállalók közösen otthoni balesetnek állítják be, ezzel is elkerülve a feketefoglalkoztatás miatti büntetéseket. Ez ugyan tb-csalás, de minden érintett számol ezzel a „kisebbik rossz” lehetőséggel. Az eltitkolhatatlan, súlyos eseteknél sem derül ki mindig egyértelműen a statisztikákból, hogy feketemunkáról volt szó, hiszen például a baleseti jegyzőkönyvekben sem szerepel ilyen kategória. A Narancs forrásai szerint a munkaadók az állásukat féltő munkavállalókkal együtt sokszor tovább trükköznek a hivatalos szervek helyszíni megjelenésekor is. Gyakori például, hogy a baleset súlyos sérültjét igyekeznek úgy beállítani, mintha az érintett csak „betévedt” volna a munka­területre, és semmilyen kapcsolata nem is lenne a céggel. Mivel a mentők és a rendőrség intézkedését nem minden esetben követi automatikusan a cég munkaügyi ellenőrzése, ez általában beválik, főleg, ha a sérült is ezt vallja. Pallagi Gyula is megerősíti, hogy az építőipar továbbra is a feketemunka-balesetekben leginkább érintett területek közé tartozik, hiszen rengeteg olyan kis- és középvállalkozás dolgozik, amelynek a feketegazdaság a fő terepe. A munkahelyszín ebben a szektorban gyakran változik, sokszor csak alkalmi jellegű, ráadásul tömegesen igényli az olcsó, képzetlen és a papírmunkától amúgy is idegenkedő, a zsebbe fizetést természetesnek vevő munkaerőt.

A feketegazdaságon belüli baleseti adatokról Holka László, a statisztikai hivatal (KSH) sajtóreferense is annyit tudott mondani, hogy a jelenlegi módszerekkel „lehetetlen megkülönböztetni a legális és a nem legális keretek közötti munkavégzések során előforduló szerencsétlenségeket”. A foglalkoztatottak létszámát vizsgáló és csak kikérdezésen alapuló munkaerő-felmérésekből számukra sem kinyerhető a munkabaleseti statisztika, ezért végeztek három kiegészítő felvételt is e témában az elmúlt években – ám itt sem lehet szűrni a feketegazdasági adatokat. Az viszont a Nemzeti Munkaügyi Hivatal és a KSH össze­sített adataiból is kiderül, hogy 2008 és 2013 között a három napot meghaladó időtartamú összes munkahelyi balesetek száma és ezzel párhuzamosan az ezen belüli halálos balesetek száma is jelentős csökkenést mutat. Míg 2008-ban 118-an vesztették életü­ket munkavégzés közben, ez a szám 2013-ban már csak 76 fő volt. A nem halálos balesetekben leginkább érintett területek a statisztikák szerint a feldolgozóipar, a kereskedelem, a gépjárműjavítás és a szállítás, raktározás. Arról azonban becslések sincsenek, hogy ezen túl mennyi lehet az eltitkolt balesetek száma. A halálos balesetek körében mindenesetre kiugró az építőiparban és a mezőgazdaságban történt esetek száma.

Az adatok az általunk megkérdezett szakemberek szerint más szempontból is csalókák lehetnek: a csökkenő balesetek száma a javuló munkakörülmények helyett utalhat közvetve a feketegazdaság növekvő arányára is. Pallagi Gyula becslései szerint az építőiparban az utóbbi években megállt és visszafordult a 2000-es évek elejétől csökkenő baleseti statisztika, és bár jelentős emelkedésről nem beszél, de a csökkenést sem érzékeli Borhidi Gábor, a Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszer-ipari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének szakreferense, aki az Országos Munkavédelmi Bizottság munkavállalói oldalának ügyvivőjeként foglalkozik a teljes magyar munkavédelmi helyzettel.

 

Otthon esett el

A feketegazdaságbeli baleseti okok között a szakemberek egybehangzó véleménye szerint meghatározóak az általános magyar munkavédelmi helyzetet is sokszor alulmúló viszonyok. Pallagi Gyula szerint az alkalmilag felvett dolgozók nemhogy munkavédelmi oktatásban nem részesülnek, de legtöbbször az adott munkára sincsenek kiképezve. A nem megfelelő képzettség hatványozott veszélyforrás olyan munkaterületeken, ahol egyszerre több cég is dolgozik, az időhiány miatt jelentősen túlóráztatott dolgozókkal. Az ily módon is kizsigerelt embe­rek körében a leggyakoribb balesetté vált a leesés, az áramütés vagy a földomlásos betemetés. Gyakori problémaként említik a szakszervezeti vezetők, hogy a munkaadók a feketemunkások esetében nem pusztán a bérköltségen, hanem a biztonsági felszerelésen – például a védősisakokon – is spórolnak.

Anyagilag sem érdekeltek a tiszta munkaviszonyokban. Túl azon, hogy az élőmunkára rakódó adóterhelés a hivatalos szólamokkal szemben nem csökkent – hanem csak átstrukturálódott –, az is a feketegazdaság felé hajtja őket, hogy a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által elvégzett ellenőrzések száma a felügyelők létszámának 20-22 százalékos leépítése miatt drasztikusan csökkent az utóbbi években. A legtöbb céghez el sem jutnak, a feketegazdaság által ­leg­inkább fertőzött kis- és középvállalkozások körében pedig konkrét bejelentés híján átlag 40 (!) évente kerülhet sor egy rutinellen­őrzésre. A feltárt szabálytalanságok aránya azonban még így is döbbenetesen magas: csak a mezőgazdaságban, ahol az összes munkaügyi ellenőrzés alig 5,7 százalékát végezték el a felügyelők, az ellenőrzött 976 munkáltató 78 százalékánál tapasztaltak munkavédelmi szabálytalanságot. (Ennek 43 százaléka súlyos szabálytalanság volt.) Pedig az ellenőrzések ki sem terjednek azokra a családi gazdaságokra, ahol hivatalosan szintén nem alkalmaznak munkavállalót, és sokak szerint aggasztó a munkavédelmi helyzet a START munkaprogramosoknál is. A példaként hozott mezőgazdasági ellenőrzéseken egyébként összesen csak 9 millió forint bírságot szabtak ki 2013-ban, ami a német vagy az ausztriai munkaügyi szigor fényében komolytalannak tűnik – nem véletlen, hogy nincs is visszatartó ereje. Főleg úgy, hogy az elmúlt években csökkent is a bírságolások száma, mivel a 2010-ben módosított törvény értelmében első ízben csak életveszélyt okozó veszélyeztetettség esetén lehet bírságolni.

Mindeközben a munkavállalók – és a haláleseteknél a hozzátar­tozóik is – óriásit kockáztatnak a feketemunka vállalásával. Munkahelyi baleset esetén ugyanis gyakorlatilag alig van komoly jog­orvoslati lehetőség kárigényük érvényesítésére. Egészségük elvesztésével együtt jövedelemszerzési lehetőségeiktől is eleshetnek, és természetesen táppénzre sem lesznek jogosultak. Bajusz Gergely munkajogász, ügyvéd szerint az egyetlen esély az, ha a munkavállaló a munkáltatójával szemben valahogy bizonyítani tudja, hogy munkaviszonyban állt. Ez nem is olyan egyszerű: nem elég pár e-maillel vagy telefonlistával igazolni a kapcsolatot, hanem azt is egyértelművé kell tenni, hogy munkaviszony állt fenn a két fél között. E bizonyításban általában az sem segít, ha hatósági intézkedés volt a helyszínen, hiszen a mentősöknek vagy a rendőröknek nem feladatuk a helyszínen tapasztalt viszonyok feltárása. Mint Bajusz Gergely kifejtette, ez még csak az első szakasz; az is külön bizonyítandó, hogy a balesetért okolható-e a munkaadó. Mi több, a pereskedéssel a balesetet szenvedett dolgozó egyúttal fel is jelenti magát adózási, társadalombiztosítási csalással. Olyannyira nem életszerű ez a fajta pergyakorlat, hogy a saját praxisában nem is találkozott ilyen esettel. Különösen kiszolgáltatottak a határon túl feketén foglalkoztatott magyar és a Magyarországon illegálisan alkalmazott külföldi munkavállalók. Nekik a fenti nehézségeken túl azzal is szembesülniük kell, hogy az általános nemzetközi gyakorlat szerint mindig a munkaadó illetékessége szerinti ország jogrendje a döntő. Vagyis a bevezetőben említett Tamás esetében könnyen elképzelhető lenne az osztrák vagy a délszláv joggyakorlat magyartól eltérő és számára akár kedvezőtlenebb kimenetele is. Mindez azonban jobbára elméleti jogászkodás. A valós életben a feketén dolgozó és balesetet szenvedő személy többnyire megpróbálja „eladni” a balesetét a társadalombiztosításnak háztartási balesetként, és így némi pénzhez és kezeléshez juthat; ellenkező esetben „mindent bukik”.

 

Talán, majd

A helyzet rendezéséhez a szakemberek szerint hosszú távon elengedhetetlen a gazdaság fehéredése. A legálisan bejelentett és esetleg még szakszervezeti képviselettel is rendelkező dolgozók körében jóval kevesebb a baleset, mint feketén foglalkoztatott tár­saiknál, hiszen a legális viszonyok esetében a munkaadók igyekeznek a legfőbb baleseti forrásokat kiküszöbölni: van munkavédelmi oktatás, ritkább a szabálytalan túlmunka, és nem spórolnak a védőfelszereléseken sem. Borhidi Gábor úgy látja, addig is eredményeket hozna a dolgozók köréből választott munkavédelmi képviselők rendszerének további elterjedése. Ők ugyanis munkahelyi védettségük birtokában és munkavédelmi ismeretekkel szólhatnak a szabálytalanságok ellen, sőt adott esetben a hatóságokat is értesíthetik, akár anonim módon is. Javaslatuk szerint ezt a rendszert minden 20 főnél többet foglal­­koz­tató cégnél be kellene vezetni, szemben a jelenlegi 50 fős határral. A másik fontos javaslatuk anyagilag is érdekeltté tehetné
a vállalatokat a fehérítésben: a munkahelyi biztosítási rendszer Európa számos pontján működő gyakorlatként egyfajta bonus-malus szisztémában jutalmazná azokat a munkaadókat, akiknél kevés a baleset, és akik most versenyhátrányban vannak, mert adózási, munkavédelmi kiadásaikat tisztességesen fizetik. A nonprofit rendszer nyereségét visszaforgatnák a további munkavédelmi fejlesztésekbe vagy oktatásba. Az egyébként 2002-ben már majdnem bevezetett szisztéma tervezete Borhidi szerint manapság „pihen valaki fiókjában”.

A Narancsnak nyilatkozók szerint azonban a feketemunka és általában a munkahelyi balesetek visszaszorításában a legsürgetőbb teendő a hozzáállás megváltoztatása: míg Nyugat-Európában szinte elképzelhetetlen, hogy valaki biztosítókötél nélkül kimenjen a tetőre dolgozni, addig Magyarországon abszurd esetek is előfordulnak. Például amikor a képzetlen munkások azért kaptak hőgutát a földeken, mert bár az alkalmazójuk biztosította számukra az előírt vízmennyiséget, azt már senki nem érezte kötelességének, hogy szóljon is a szerencsétleneknek: időnként abbahagyhatják a munkát, hogy ihassanak.