Becsali csorda

  • 1997. április 24.

Sport

Van egy kis lebetonozott szélű tó az Orczy-kertben, a Ludovika mögött, ami arról híres, hogy harmadikban két cigánygyerek beledobta a Sünit, mert az nem akarta odaadni nekik a pénztárcáját. Alig bírtam kihúzni, egyrészt mert vérzett az én orrom is, másrészt mert Süni derékig beleállt az iszapba. Azóta horgásztóvá lépett elő a hely, így azok is foghatnak pontyot, akik nem merészkednek egy metrómegállónál messzebb a Nagykörúttól.
Van egy kis lebetonozott szélű tó az Orczy-kertben, a Ludovika mögött, ami arról híres, hogy harmadikban két cigánygyerek beledobta a Sünit, mert az nem akarta odaadni nekik a pénztárcáját. Alig bírtam kihúzni, egyrészt mert vérzett az én orrom is, másrészt mert Süni derékig beleállt az iszapba. Azóta horgásztóvá lépett elő a hely, így azok is foghatnak pontyot, akik nem merészkednek egy metrómegállónál messzebb a Nagykörúttól.

Utólag visszagondolva talán szerencse, hogy megbetegedett a gótikus oltárképre emlékeztető, összehasonlító irodalomtörténet szakos bölcsésznő, akit elhívtam horgászni. Az Orczy-kertbeli pontyozás ugyanis azzal kezdődött, hogy az igen készséges halőr naturális részleteket sem mellőzve elmagyarázta a Narancs fotósának, hogy miként kell lefejni a csontkukacot. (A dolog még annál is undorítóbb, mint amilyennek elsőre hangzik. Ki kell tenni a napra egy darab rohadt májat vagy halat, amibe belepetéznek a legyek, ebből lesz a csontkukac. A gusztustalan féreg belsejében ráadásul maró hatású lé válik ki, amit sajt etetésével tüntethetünk el belőle.

Ez a lefejés.

Azért van durvább is. A márnahorgászok kedves csalija a cupák, amely nem más, mint a sertés bélrendszerében lakó giliszta. Azt még én sem tudom elképzelni, hogy sporttársaim milyen módszerrel csípik fülön a huncut cupákot.) A fotós érdeklődéssel hallgatta az útmutatást, a bölcsésznővel kapcsolatban már lettek volna kételyeim.

Az iszapos, sekély tavacska, mint említettem, már az óidőkben is megvolt. Akkoriban tenyérnyi ezüstkárászok, jégolvadás után pedig felfúvódott, döglött busák lakták. Aztán, mesélte a jelenlegi gazda, kibérelte Póka Egon blueszenész, és az igen szellemes "Rock-tó" nevet adta neki. A helyszínt bárki el tudja képzelni, aki látta a Csinibabát, mivel itt forgatták a tavas jeleneteket.

Ha létezik horgászszenvedéllyel megvert Kávéházi Konrád, akkor ezt a helyet neki találták ki. A Nagykör-úttól egy metrómegállónyira esik, s bár környékén zavaró mennyiségű fa nő, a parton azért van egy kiülős büfé sörcsappal.

A bérlők és a halőr egybehangzóan állították, hogy a félhektáros vízbe több mint harminc mázsa halat - főként pontyot és amurt - telepítettek. Van még benne keszegféle, süllő és nyártól afrikai harcsa is. Az utóbbi állatnak - ez szintén a helyiek tájékoztatása - a kopoltyún kívül tüdeje is van, és az a kedvenc szórakozása, hogy feljön a felszínre, és szidalmazza a horgászokat.

Csalik közül favorit a csontkukac - a bölcsésznőket vigyük inkább műlegyezni, ami artisztikus dolog, és tollakkal dolgozik az ember. A megkérdezett horgászok a tó kis méretei miatt általában úszóztak. A napijegy 400 forintba kerül. A kifogott halat, ha el akarjuk vinni, meg lehet venni kilóra, a bolti árnál valamivel olcsóbban.

A teszthorgászat alatt fogtam egy másfél kilós pontyot, úgyhogy igen vidáman indultam haza. Útközben összeakadtam egy rózsás arcú nénivel, aki megkérdezte, hogy volt-e kapás. Mondom álszerényen, hogy ühüm-ühüm, de egy másfeles azért csak beugrott. Erre az anyóka: - A múlt hétvégén tizenegyet fogtam csontival. - Mire én: - Hát ez fantasztikus! - Rávágja anyóka: - Lófaszt, a szomszéd harmincnyolcat fogott annyi idő alatt.

Nincs tanulságosabb a belvárosi horgászatnál.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk