Magyar Narancs: Hogy talált meg a Sport1? Ennyire közismert voltál mint pókerjátékos?
Korda György: A sporttévének eszébe se jutott, hogy egy énekes, aki szerelmes dalokat énekel 47 éve, mint kommentátor lépjen fel. De láttam egy adást, amelyet Tolnai Tibor professzor közvetített, nagy szakértelemmel, de kicsit egyhangúan. Amikor az mtv sportfőszerkesztőjével, Juni Györggyel egy felvételen találkoztam, azt mondtam: "Te, nincs véletlenül valami kapcsolatod a Sport1-gyel? Mert szívesen közvetítenék pókert, a pénz nem érdekel." Volt bennem egy belső késztetés erre. Az pedig majdnem az egész világon egyedülálló, hogy valaki show-t csináljon a közvetítésből.
MN: Közben egyszer már kapcsolatba kerültél az onlinepoker.hu munkatársaival.
KGY: Igen, az ő levelük változtatta meg a gondolkodásomat. Azt hittem, hogy a versenyeken szokásos Texas hold'emet (a szabályokról, terminusokról lásd keretes írásunkat) ugyanolyan szabályok szerint játsszák, mint az amerikai pókerek általam ismert válfajait. Ráadásul azt feltételeztem, hogy az internetes versenyzők a számítógép ellen játszanak, nem pedig más játékosok ellen. De aztán találkoztam az online-pókeresekkel - ez pár hónapja volt -, akik elmagyaráztak néhány kevésbé egyértelmű szabályt, és ma már e szerint közvetítek.
MN: Azóta elégedettek vagytok?
Végvári Balázs: Így, hogy nem nézem, semmi problémám nincs. Na, jó! Az élő közvetítésben nagyon sok tévedésre van lehetőség, már csak azért is, mert nem látszik mindig jól a leosztás. Viszont nagyon lelkes a kommentár, és ettől olyan népszerű a közvetítés.
KGY: Mi hat órán keresztül be vagyunk zárva Horvát Jánossal (tévés műsorvezető, jelenleg a Sport1 TV elnöke is) egy apró, levegőtlen szobába. Én közszereplőként "hivatalból" kényes vagyok a megjelenésemre, és a fülhallgató még Alain Delon arcát is eltorzítaná. Na most, ha e mellé még a szemüvegemet is fölvenném, úgy néznék ki, mint egy madárijesztő. De ha leveszem, már nem látom olyan jól a dolgokat. Főképp, mivel tényleg ott látom először.
VB: Ha előre ismernél minden adást, úgy unalmasabb is lenne. Az utóbbi években Amerikában is egy tévéműsor révén nőtt meg a póker népszerűsége, amely egy World Poker Tour nevű versenysorozatot közvetít nagyon szórakoztatóan, ugyanakkor komoly szakmai háttérrel. Viszont nem élőben megy, hanem utólag van összevágva az egész.
KGY: Mióta felkértek kommentátornak - ezt minden nagyképűség nélkül mondhatom -, valami olyan fokon népszerű lett Magyarországon a póker... Azelőtt 0 százalékhoz közelítő nézettsége volt, az emberek nem is annyira ismerték az online pókert. Most gyakran a pikk ászra kérnek tőlem autogramot, és a koncertjeimen nem a slágereim címét kiabálják, hogy "Mamma Maria", hanem azt, hogy "Megadta!"
MN: Ti mindannyian komoly tétekben játszotok, mégis a múltkor, amikor Danit és Balázst nagyobb társaságban láttam játszani, mindenki nagyon fegyelmezettnek tűnt. Kevés jött át a drámából.
VB: Nem voltál ott két órával később, amikor ordítoztam Danival, mint az állat, mert egy idióta mázlista.
MN: Miért, mi történt?
Varró Dániel: Semmi. Nagyon régóta játszom Balázzsal, és tényleg kicsit a mumusa vagyok. Sokszor van, hogy ő jobb lappal indul, aztán mégis megfordul a helyzet. Szerencsém is van, meg hát elég agresszív játékos vagyok.
VB: A zsebem bánja, mikor vele játszom. Múltkor végig én irányítottam az asztalt. Gyönyörűen ment, és elég sok pénzt nyertem. Húsz perccel később átült Dani, átvette a vezető szerepét, és egyszerűen nem tudtam kibontakoztatni a já-tékot. Olyan agresszívan játszott, hogy én már képtelen voltam lépést tartani vele.
MN: A kommentátori tevékenységed előtt milyen intenzitással volt jelen a póker az életedben?
KGY: A versenypóker egyáltalán nem volt jelen. Én harmincöt éve játszom, általában az ötlapos európai pókert, ami Magyarországon mindig népszerűbb volt, mint az amerikai verziók.
VB: Igen, elég sokan játszottak baráti körben ötlapos pókert. De most már kezdi átvenni a helyét a hold'em.
KGY: Az ötlaposnál sokkal nagyobb szerepe van a blöffnek, mert nincsenek nyílt lapok, tehát legfeljebb a lapok számának cseréjéből derül ki valami, de az se biztos, mert van úgy, hogy osztott pókered van, és becserélsz egy lapot.
VB: De a hold'emnél például több információ áll rendelkezésedre, így nagyobb is a tudás szerepe. Én 15 évig játszottam ötlaposat.
MN: Ilyen korán kezdted?
VB: Igen. Huszonhét éves vagyok, Danival együtt jártunk általános iskolába. Hatévesen tanultam meg pókert játszani.
MN: De akkor, gondolom, még nem pénzben játszottál.
VB: Nem sokkal utána, a suliban már pénzben játszottunk.
VD: Egyforintos alapon. Engem a Balázs térített rossz útra.
KGY: Én is hatéves koromban kártyáztam először: nagyapám házmester volt, és egész éjjel fönn volt. Egy idősebb emberrel ultizott mindig, és mivel kettesben unalmas, engem, óvodás gyereket is megtanítottak.
VD: Én ultizni ma is egyforintos alapon szoktam. De csak azért, mert már nincs tízfilléres.
KGY: Sándor Csikarral, a focistával '64-ben ötvenforintos alapon ultiztunk az MTK-klubban.
VB: Ma már ebből élek: semmi más munkám nincs, pókerezem. Tavaly februárban mondtam föl a munkahelyemen. Akkor már jó néhány hónapja úgy nézett ki a dolog, hogy a fizetésem háromszorosát-négyszeresét kerestem meg online pókerrel.
VD: Van, aki évek óta ebből él, és asztalnál már csak hobbiból játszik.
KGY: Ezrek vannak így, holnap pedig már tízezrek. Ez egy új üzletág.
MN: Magyarországon is?
VB: Az túlzás. Nálunk egy tucat körül lehet azok száma, akik ebből élnek. De a legtöbb embernek a játék a fontosabb. Szinte látod, hogy ott ül a fickó a gépnél, és csak szórakozni akar. És nem zavarja, hogy elveszíti a pénzét. Sokkal fegyelmezetlenebb, sokkal inkább hajszolja a nagy kasszákat. Aki pedig megélhetésből játszik, tudja, hogy a sok kis kassza biztonságosabb. Nekem nagyon fegyelmezetten kell játszanom.
VD: Én abszolút szórakozásból játszom, és amit nyerek a neten, azt világbajnoki selejtezőkre meg ilyesmikre szórom el.
KGY: Na, ezután már én is kevesebbet fogok majd szerelemről énekelni, és egy kicsit többet fogok kártyázni. Most, hogy elértem a dupla krisztusi kort...
MN: Mindig baráti körben szoktál játszani?
KGY: Idegen helyre még soha nem ültem be. Mindig csak ismerősökkel, akikben az ember megbízik. Az internet személytelen dolog, teljesen mindegy, kivel játszol. Tudod, milyen partijaim voltak? Réz Pál, Réz Ádám, Csurka István, Tordy Géza. Együtt játszottunk évtizedekig. Ittam a szavaikat.
MN: Mik a pókerjátékos legfőbb erényei az agresszivitás mellett?
VB: Két dolog kell, hogy igazán jól játszd a pókert. Ismerni a százalékos esélyeket - anélkül nem fogsz igazán jól játszani -, és sokat kell gyakorolni.
MN: És hol a szerepe a szerencsének?
VB: Az egyes leosztásokban. Nincs mese: ha peched van, peched van. Viszont hosszabb távon mindenkinek ugyanannyi szerencséje és ugyanannyi peche lesz, és minden esetben vannak helyes és helytelen döntések. Minél több helyes döntést hozol, és az ellenfél minél több helytelen döntést hoz, annál több pénzt fogsz keresni.
KGY: A másik legnagyobb erény, hogy el tudd dobni a lapodat.
VB: A kezdő játékosok leggyakoribb hibája, hogy nem dobnak elég gyakran. Minden körben végignézik, hátha bejön a lap, pedig csak ritkán jön be. Nagyon fontos erény a türelem. Ki kell várni a jó lapot. Lehet, hogy ott ülsz órákon keresztül, és nem jön semmi. Én, amikor megkérdezik tőlem, mivel foglalkozom, azt felelem, hogy az emberi butaságból és türelmetlenségből élek.
VD: Az emberismeret is nagyon fontos: lásd, ki milyen taktikával játszik. A lényeg, hogy lejátszd az ellenfeledet. Kitaláld, mikor blöfföl.
KGY: Sokszor 10-12 partin át nem játszik a játékos, és közben figyeli a többieket.
VD: A legtöbb játékos ugyanazt a szituációt ugyanúgy játssza meg minden alkalommal. És ha egyszer kiszúrod, hogy csinálja, azt ellene tudod fordítani. Minél jobb egy játékos, annál inkább keveri a stratégiákat.
VB: Én sokkal jobban szeretek egy közepesen jó játékos ellen játszani, mint egy rosszabb ellen. Mert kiszámíthatóbb. Egy nagyon jó játékos ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint egy gyenge.
KGY: Én szeretem a jó játékosokat: ha valaki gyengébb, az nagyon meg tudja változtatni a játék korrekt és logikus menetét.
VD: Így van. Mivel a gyengébb játékosok jellemzően ritkán dobnak el lapot, nem is lehet rájuk blöffölni, mert mindent megadnak. Ha nem blöffölsz, csak a jó lapokat megjátszod, a rosszakat meg eldobod, az nem játék.
MN: Gondolom, az internetes póker teljesen más játék, mint az offline, ugyanazon típus esetében is.
VD: Nem. Csak mások a szempontok. Az internet előnye, hogy egyszerre több asztalon is lehet játszani. Ismerünk olyat, aki egyszerre 8 asztalon játszik. És sokkal gyorsabb a játék, több partit lehet lejátszani egy óra alatt.
VB: Az persze fontos, hogy kevesebb infód van a többiekről a világhálón. Viszont abból, hogy például milyen gyorsan reagálnak, még mindig tudsz következtetni... Az internet nagy előnye, hogy minden partiról készül egy fájl, amiben minden egyes akció, minden egyes kártya dokumentálva van, így kielemezheted a játékodat, de az ellenfeledét is.
MN: Ennyire keveset számít, hogy nincs előtted az ellenfél arca?
VD: A pókerarc pont olyan legenda, mint az ihlet. Azt mondják a profik, hogy legfeljebb 20 százalékban számít, amit az ellenfeled viselkedéséből kiolvashatsz: mondjuk a kézmozdulat, ahogy bedobja a zsetont... A testbeszédéből nagyon keveset tudhatsz meg ahhoz képest, hogy milyen stratégiát használ. Ahogy az írásnál többet számít a tudatos munka, mint holmi múzsák sugallata.
VB: Többnyire nem érdemes a testbeszéddel foglalkozni. Vegyük például a Danit. Ha van egy nagyobb kassza, akár jó lapja van, akár rossz, remeg a keze, amikor a zsetonért nyúl.
KGY: Az európai pókerben rengeteget tudtam meg a hangsúlyból, az időből. A visszaemelésnél lehet érezni a hangjából, hogy mennyire magabiztos.
VD: A profik szokták beszéltetni az ellenfelet, hátha elárulja magát.
VB: Az utóbbi két évben annyira népszerű lett a póker, hogy egyre több online játékos kerül be nagy versenyekre. Sok online-os nem szokott élőben játszani. A bajnokságokat gyakran pókerszájtok rendezik, és így ma már csekély nevezési díjért bármelyik szerencsés, de rutintalan játékos kijuthat.
MN: Hogy jutottatok ki erre a bajnokságra? Gyakran rendeznek ilyet?
VB: Amikor nemzeti válogatottak indulnak, olyat nagyon ritkán. Ezt a pokerstars.com, az egyik legnagyobb pókeroldal szervezte, az idén másodszor. Létrehoztak egy 125 ezer dolláros nyereményalapot, és a 36 országnak 5 fős csapatokat kellett állítania. Az ötből ketten a Tournament Leader Boardról kerültünk be, amely az év során a különböző versenyeken induló játékosok rangsora. Utána volt két selejtezőjáték, ott került be Dani másodmagával, és az ötödiket mi négyen választottuk.
VD: Nekem a második válogatót sikerült megnyernem, bárki indulhatott ezeken, aki magyar. Páros meccsek voltak, kieséses rendszerben. Nagyon büszke voltam, mert véletlenül csupa elég jó nevű pókeressel kerültem össze: a Balázzsal például, aztán azzal a fiúval, aki ezt a Pókersuli című sorozatot írta az onlinepoker.hu-n, a későbbi csapatkapitányunkkal, a döntőben pedig azzal, aki az előző magyar online pókerbajnokságot megnyerte.
MN: És hogyan jutottatok be majdnem az elődöntőbe?
VB: Először csoportmérkőzés volt, az első két helyezett jutott tovább az ötből, holtversenyben lettünk elsők.
VD: Az Egyesült Államokat például 5-0-ra sikerült megvernünk. A 16 között a letteket is elég simán kivertük, és ha a következőt megnyertük volna, akkor mint elődöntősöket meghívtak volna Londonba, a tévé közvetített volna minket, és fejenként legalább 2500 dollárt kaptunk volna. A legjobb 8 között a norvégokkal kerültünk össze (akiktől a csoportban már kikaptunk). Vezettünk 2-1-re, és az egyik társunknak több mint kétszer annyi zsetonja volt, mint az ellenfelének. Már biztosnak tűnt a továbbjutás, aztán két rossz partival elvesztette az egészet. Ez nem lehet más, csak a turáni átok.
VB: Nem is értem, mit művelt. Ráadásul az a fickó egy világszín-vonalú játékos. 2001-ben az év játékosa volt Amerikában. És magyar, Budapesten él.
VD: A flopra sora volt az ellenfelének, ötös-hatos-hetes volt földobva. Neki pedig nyolcas-király volt a kezében.
KGY: Azt el kell dobni.
VB: Kijött a király a turnben, erre visszaemelgettek, utána egy indifferens lap a riverben... Az ellenfél all-in ment, és a fiú végül megadta, ami vitatható döntés volt.
MN: Van kabalátok?
KGY: Régebben, amikor néhány játékon keresztül nyerő voltam, akkor napokig nem váltottam zoknit. Amikor elmeséltem ezt Horvát Jánosnak, megjegyezte, hogy biztos már régóta vesztek, mert semmilyen szagom nincs.
VD: Én egy időben csak a rózsaszín malacos pólómban voltam hajlandó leülni még az online asztalokhoz is. De ma már nincs rá szükségem, különben is foszlásnak indult.
| A fontosabb szabályok
A pókert többnyire 52 lapos kártyával játsszák; az nyer, akinek a legerősebb lapja van (vagy akiről ezt a többi játékos elhiszi). A kombinációk a következők lehetnek: royal flush (színsor tízestől ászig), straight-flush (minden más színsor), póker (négy egyforma lap), full (három egyforma plusz két egyforma lap), szín (öt egyforma színű lap), sor (öt tetszőleges színű, egymást követő lap), drill (három egyforma lap), két pár (két egyforma plusz két egyforma lap), pár (két egyforma lap), magas (az nyer, akinek a legmagasabb lapja van). A nálunk hagyományos játékban mindenki öt lapot kap kézbe, és ezekből valahányat (megállapodás szerint) lecserélhet. Ezután történik az emelés. Alapot osztás előtt kötelező betenni. Ha egy játékos emel, akkor a további játékosoknak is kötelező ugyanannyit "megadni", ellenkező esetben be kell dobniuk. Az Egyesült Államokban legalább két-három tucatnyi egyéb válfaja elterjedt a pókernek, a legnépszerűbb mégis a Texas hold'em nevű, a nagyobb versenyeken is ezt játsszák. Ennek a lényege, hogy minden játékos hét lapból "gazdálkodja ki" a legjobb (legfeljebb ötös) kombinációt, ám ebből a hétből öt lap közös, vagyis mindenki ugyanazzal az öt nyílt lappal játszik, plusz fejenként két-két zárt lappal. Ez utóbbi kettőt kapják meg a játékosok először. Itt csak az osztó mellett balra ülő és a mellette ülő szolgáltatja be az alaplicitet (a vakot). Ezután lehet licitálni, végül az osztó három lapot tesz középre (flop). Miután mindenki licitált (passzolt/hívott/emelt/megadott/dobott), következik még két lap, két licittel (turn, illetve river). Végül az a játékos mutatja meg előbb a lapját, aki utoljára emelt. Ha az utolsó kör előtt minden ellenfél bedobta a lapját, a győztes nem köteles megmutatni a magáét. Van, hogy minden körben csak egy adott, kisebb összeggel lehet emelni (fix limit), van, hogy legfeljebb a bent levő összeggel, vagyis a kasszával (pot limit), és igen elterjedt a "no limit" játék, amikor a játékos a gatyáját is felteheti egy partiban (all-in). Ma Magyarországon a szerencsejáték állami monopólium, ezért ha a pókerezést nem is, annak szervezését (privát és nyilvános helyen egyaránt) tiltja a törvény. Pókerteremre engedélyt szinte soha nem adnak ki, ellentétben például a bridzsklubokkal, pedig pókerversenyeken a résztvevők egyforma összeggel szállnak be, és ezt osztják szét a nyertesek között, épp, mint a sakkban vagy a bridzsben. Élőben hivatalosan egyedül a kaszinókban lehet játszani. Az online asztaloknál 1-2 centtől 100 dollárig bármekkora lehet az alap, a "legnagyobb asztalnál" 200-400 font körül kezdődik a licit. |
