Háromkerekű utcazene - Pianínóodisszea

  • Korom Bori
  • 2010. szeptember 30.

Sport

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Fesztiválidőszakban, pláne a belvárosban nem túl váratlan az aluljárókban, kereszteződésekben és forgalmasabb tereken játszó utcazenészek látványa. Egy kétszáz kilós pianínó viszont még a budapesti járókelő tekintetét is megakasztja. A legtöbben menet közben fordítják oda a fejüket, de egy kisebb csoport gyökeret ereszt a hangszer körül, és hallgatja az élő zenét. Néha játszik is rajta. A zongorista lány, Guillemette Dufouleur egyáltalán nem veszi zokon, ha idegenek érnek a billentyűkhöz. "Ott marad az érintésük nyoma" indokolja mosolyogva, mivel most épp két gyermek kis jóindulattal négykezest játszik. Van egy kis időnk beszélgetni, csatlakozik hozzánk a kétszemélyes projekt másik tagja, Christophe is.

Még februárban vágtak neki, azóta jártak Észak-Olaszországban, a Peloponnészosz félszigeten, Bulgáriában és Romániában. Nem válogatósak, igyekeznek minél szokatlanabb helyekre vinni a zenét, ipari parkokba éppúgy, mint például a Kelenföldi pályaudvar aluljárójába vagy a makói gyógyfürdőbe. A páros mutat pár képet a helyszínekről, egy narancsliget és kövér búzatábla között felismerem a Fővám teret, majd hozzáteszik, szeretnének részt venni a bringás felvonuláson is. Ha minden jól megy, nyitott konténerrel viszik körbe a pianínót, hogy Guillemette végigjátszhassa a Critical Masst.

A fiúk járműve afféle elektromos "tehertricikli", a plató tetején napelemekkel, Christophe megmutatja, belül hol az akkumulátor. Elsőre biztonsági berendezésnek gondolnám, de szerintük egy több száz kilós hangszert nemigen szükséges beriasztózni, előbb kél lába a kerékpárnak, mint a trélernek. A furcsa szerzetet külön erre a célra csináltatták egy angol specialistával, de a tetőre szerelt napelemes hajtás megalkotása már saját ötletből született. Múlt nyáron tesztelték a járgányt a francia utakon, Christophe viszi a pianínót, Guillemette hagyományos kétkerekűvel követi.

Eredetileg 6500 kilométert akartak kilenc hónap alatt megtenni 15 ország érintésével, de mivel ez a terv túl nagy falatnak bizonyult; Prága után Bécs következik, majd Genován keresztül Marokkó és végül Spanyolország, itt húzzák ki a telet, úgyhogy jövőre is marad az eredeti útiterv teljesítéséből. Szállást a fapados világtúrázók között népszerű CouchSurfing oldalról szereznek, ami ugye nem kerül pénzbe. "Persze ez csak a nagyvárosokban működik, így aztán, biztos, ami biztos, van egy sátrunk is" - mondja Christophe.

A huszonnégy éves srác civilben tervező- és faipari mérnök, de turnén afféle mindenes. A műsort Guillemette adja, aki hatévesen kezdett zenét tanulni, majd miután elvégezte a magyar szakot, és semmire sem ment vele, színész- meg mozgásszínházi kurzusokon képezte magát. A kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, Christophe nevetve kocogtatja meg a fejét: "Innen." A páros kreativitása nem apadt el az ötleteléssel, a huszonegyedik század szellemének megfelelően külön blogot indítottak - pianotrip.com -, nyomon követhetők a Facebookon, és persze dokumentumfilm is készül az útról. A hírnévkeltés tudatos, a önnépszerűsítés nagyban hozzájárult, hogy sikerrel pályázzanak az francia kormány vagy az EU "fiatalok akcióban" jellegű programjaira.

Most egy magas férfi zenél, kötött, rózsaszín kardigános nyugdíjas asszony énekét kíséri, akit karonfogva vezettek a hangszer mellé. Guillemette-ék már fél órája indulni akartak, de nem szólnak semmit, egy tábla csokit majszolnak a fakorlátnak dőlve, és hallgatják. A pianínó népszerű az áthaladók körében, a Für Elise-t legalább három különböző előadásban is meghallgathatjuk. Lemegy a nap, s ahogy hidegebbre fordul az idő, és lecseng a délutáni csúcsidő, egyre kevesebben vannak, Guillemette és Christophe is kapva kapnak az alkalmon, hogy "elcsomagolhatják" a hangszert.

Eléfarolnak a trélertriciklivel, ráemelik a platóra az első két kerekét, aztán mehet rá a hám, Christophe hátulról egyengeti az útját, míg Guillemette elöl tekeri a kurblit. És másnap valóban ott vannak a Critical Mass 35 ezer bringása között.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.