Koordinátavadászok: Mindenkinek a maga keresztje

szerző
Linder Bálint
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nézzük meg egyszer, hogyan fest a Föld, ha nem domborzati, növényzeti vagy állatvilágbeli szenzációk mentén tálaljuk, hanem úgy mutatjuk be, mint a szülővárosunkat annak a turistának, akivel a nevezetességekkel való villogás helyett minden harmadik buszmegálló vonzáskörzetét keressük fel.

Nézzük meg egyszer, hogyan fest a Föld, ha nem domborzati, növényzeti vagy állatvilágbeli szenzációk mentén tálaljuk, hanem úgy mutatjuk be, mint a szülővárosunkat annak a turistának, akivel a nevezetességekkel való villogás helyett minden harmadik buszmegálló vonzáskörzetét keressük fel.

Hogy a mintavételek ne legyenek teljesen önkényesek, és ne legyen veszekedés, válasszunk megfigyelőállásoknak szabályosan ismétlődő pontokat. Így okoskodott a Degree Confluence Project (Foktalálkozó Projekt?) nemzetközi csapata, amikor elhatározta, hogy az általuk mélyen tisztelt földrajzi fokhálózat egész (fokperc, fokmásodperc nem) koordinátáinak találkozási pontjait jelöli ki arra, hogy ezek helyszíneit lefényképezve egy internetes oldalon (www.confluence.org) bemutassa, hogyan fest a Föld.

A vállalkozás csökönyösen szárazföldi jellegű, a szélességi és hoszszúsági körök óceánokon, tengereken összefutó pontjait magasról lesajnálták, arra gondolva, hogy a hatszázadik fénykép a hullámzó vízről már úgysem lenne olyan vérforraló.

A weboldalon koordináták mentén utazgathatunk széltében-hosszában, pontról pontra a Földön. Buenos Airestől Alsóörsig rengeteg csalitosban, prérin és vadonban készült kép nyújtja azt az ábrándot, hogy a Föld többé-kevésbé még az a Zöld Bolygó, ami az ipari forradalom előtt lehetett, és a mintavételek azt sugallják, hogy a glóbusz egyelőre még nem összefüggő Ruhr-vidék.

A főleg site-ról site-ra terjedő hír, miszerint emberek kerestetnek, akik szeretnék a módszer alapján lefényképezni a földfelszínt, a sajtó segítségével aztán számos országba eljutott. A koordinátákat legtöbbször helyi érdekű, esetleg magán- vagy üzleti utazás közben gyakran GPS-ükre tapadó vállalkozó szellemek kezdték fölkeresni és lencsevégre kapni. A feladatra elvileg bárki alkalmas, akinek van egy kézi GPS-e, és képes légvonalban 79 km-re eltávolodni otthonától, ekkora távolságot leküzdve ugyanis bárki találhat ilyen virtuális kereszteződést. Sőt akinek a sarkkörön túl van háza, csak meg kell látogatnia a szomszédait.

A fogékonyaknak azonban szembe kell nézniük azzal, hogy adott esetben több ezer méter magasra kell felhágniuk, völgyek rejtett zugaiba leereszkedniük, varacskos disznók strandjára betolakodniuk, moszkitórajok, párzásra kész szamárcsődör elől kell elmenekülniük. Vagy, ami szintén megesett: atomerőmű vezetőségénél, nightklub kidobóembereinél kell kuncsorogniuk, hogy engedjék már őket be az ő koordinátáikhoz.

Miközben kényelmesen hátradőlve nézegetjük az oldalon, hogyan fest a Föld egy-egy véletlen alapján kiválasztott szeglete, legyünk tudatában: az anyagot szállító pionírok gyakran kénytelenek a földjüket taposókra allergiás helyiek és állataik területvédelmi képességeivel is megismerkedni. A rendszeres felfedezők állítólag különösen magas szintű konfliktuskezelési ismeretekkel gyarapodnak, annak ellenére, hogy általában mindent elkövetnek, hogy a terület gazdájától előzetes engedélyt kérjenek a behatolásra. Főleg Amerikában fontos ez, ahol a behatolót le lehet puffantani, és sok helyen az esernyő mellé a fogason oda is van akasztva a hatlövetű. Néha azonban az udvarias kopogtatás sem hangolja jókedvre a tulajdonost, mivel enyhén gyanús, ha valaki azzal csönget be egy esős őszi napon, hogy "engedjen már be a verandára, jóember, mert biztosan ott találkozik a negyvenhetedik a tizenkilencedikkel". Nem is csoda, ha olykor a helyi hatóságok is szkeptikusan viselkednek: még a high-tech és az X-akták hazájában is megesett, hogy a seriff a koordinátavadászok kimerítő magyarázatának hallatán útmutatás helyett inkább gyorsan végeztetett velük egy drogtesztet.

Lassan halad a világ virtuális kereszteződések mentén történő lefényképezése, a lehetséges 13 000-nek alig 1/10-ét azonosították eddig. A Föld legtöbb országában bőven akad még keresnivaló, és itthon sem zárt be Miki mókatára azzal, hogy egy héttel ezelőtt a hazai felfedezők befejezték zsebkendőnyi országunk mind a 11 pontjának azonosítását, és galériába rendezték az anyagot az interneten. Ugyanezt a mi kontinentális éghajlatunk alatt még három évszakban meg kellene ismételni a teljességhez.

A magyar ugarról készült mintavételeket nézegetve az látszik, amit eddig is sejtettünk: országunk domborzatilag nagyobb részben lapos, mint egy este a SZOT-üdülőben, kisebb részben dimbes-dombos és hegyes, valamint kitűnik, hogy területének döntő hányadát szorgos kezek művelik. Az északi szélesség negyvenhetedik és a keleti hosszúság tizenkilencedik fokának randevújához tett kiruccanásunk pedig arról tanúskodott, hogy országunk lakossága vendégszerető, és mivel a Fókuszon edződött, már nem lepődik meg semmin. A gazda ugyanis rezzenéstelen arccal nézte végig, ahogy kitartóan gyalogolunk bokáig süppedve barna földjében mobiltelefonnal a kézben, amit egyre csak bámulunk. Akkor se mutatott meglepetést, amikor egyikünk hirtelen arca elé vett egy nagy fehér lapot, amin számok voltak, a másik meg lefényképezte, és mindenki nagyon örült.

Lehet, hogy a jövőbe tekintve már azt a házat látta maga előtt, amit a koordinátaturizmus rá eső bevételéből épít majd magának.

Linder Bálint

szerző
Linder Bálint
publikálva
2001/46. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...