Króm és kecsege

szerző
Szily László
publikálva
1997/31. (07. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Éppen a számhoz emeltem az első falat fokhagymás kecsegét a Dunára néző csárda teraszán, amikor a szomszéd asztaltól felállt egy nagydarab, ismeretlen, baltával metszett arcú, fehér inges férfi; húszdekás pecsétgyűrűvel ékített kezét a velem szemben falatozó Sanyi vállára helyezte, majd keményen rákérdezett: "Megfelelő?" Megállt a szánkban a falat.

Éppen a számhoz emeltem az első falat fokhagymás kecsegét a Dunára néző csárda teraszán, amikor a szomszéd asztaltól felállt egy nagydarab, ismeretlen, baltával metszett arcú, fehér inges férfi; húszdekás pecsétgyűrűvel ékített kezét a velem szemben falatozó Sanyi vállára helyezte, majd keményen rákérdezett: "Megfelelő?" Megállt a szánkban a falat.

Elvégre Gödön voltunk, az egyetlen olyan településen, ahol MIÉP-es a polgármester. "Õ szállítja a szeszt Göd és Horány között, és észrevette, hogy láttuk, amint lefizeti a mexikói révkalauzt? Vagy meghallotta, hogy a Sanyi dédapja néger?" Már megint valami sötét bűnügy közepébe csöppentünk, pedig csak paducot indultunk fogni a nagy melegben.

Borzasztó pillanat volt, amíg mindez átsuhant az agyamon, de a végén kiderült, hogy az ismeretlen a fogadó tulajdonosa, és a maga keresetlen módján azt tudakolta, ízlett-e az ebéd.

Ízlett. Sherrys rákkoktéllal kezdtük, aztán folytattuk túrós csuszával körített kecsegepörkölttel, roston sült kecsegével (kukoricás-kapros fokhagymamártásban!) és hatalmas hátszínekkel. A végén még bedobtunk néhány diós és gyümölcsös-tejszínhabos palacsintát.

A horgászatban alapszabály, hogy éhesen nem lehet jókor bevágni. Gödre eredetileg azért vetődtünk el, mert a Duna partja errefelé igen izgalmas horgászterep; sziget sziget hátán, köztük kavicsos és homokos strandok meg kisvendéglők számolatlanul. Megbeszéltük, hogy gyorsan fogok pár paducot és keszeget, aztán heverészünk egész nap, úszkálunk, és bedobunk valami halételt az egyik révkocsmában.

A gödi strandon első pillantásra láttam, hogy ez az én helyem: két oldalról egy csárda és egy kocsma határolja, a középre leszúrt táblán pedig az olvasható, hogy a víz erősen szennyezett, ezért fürdésre alkalmatlan. Maga a beach kavicsos, a víz nem túl mély, de igen gyorsan folyik, vagyis ideális paducozószakasz.

Ezúttal kivételesen elkerült a horgászszerencse: másfél órai izzadságos próbálkozás után nyilvánvalóvá vált, hogy a környéken pont annyi hal lehet, ahány Kis János-kötet a helyi polgármester polcain. Pedig igazán mindent megtettem: érzékeny úszós felszerelést állítottam össze, rengeteg etetőanyagot szórtam be és percenként friss csontkukacot nyársaltam a horogra.

Mire visszatértem a többiekhez, cinikus tolmács barátom már javában kábított egy jó alakú, pattanásos, 17 éves egyházi gimnazista lányt, akinek Bilbo névre hallgatott a kutyája. "Tolkien?! Hmmm... Igen, azok a kelta mítoszok... Én is jobban szeretem a Babót..." - ennyi elég is volt az ízléstelen és igen sportszerűtlen társalgásból.

Közben zajlott a vidám vízi élet a Dunán. Sokan fürdőztek, és festői látványt nyújtva csónakáztak, sajnos nem fulladt bele egyetlen vízisíző sem. Annál kellemesebb látványt nyújtott a maga nemében egyedülálló "Gyurma" büfé, ami nem más, mint egy nagy stégre kirakott pár asztal és napernyő. A Gyurma - mint megtudtuk - a fiatal tulaj beceneve. A fentebb vázolt könnyű ebéd után fociztunk egyet, heverésztünk, pikkdámáztunk, újból heverésztünk, majd, mielőtt a nap végképp lebukott volna, rövid, de reménytelen kísérletet tettem a márnafogásra.

Göd remek horgászhely, de sok bosszúságtól megkímélhetjük magunkat, ha bot helyett inkább szódabikarbónát vagy vízibiciklit viszünk magunkkal.

Hétfő reggel munkába menet éppen azon gondolkodtam, hogy a cikk végéről hiányzik az igazi csattanó, amikor a következő sorokra ugrott a szemem a volt szocialista napilap címoldalán: "A vizsgálatok alapján a bőripar egyik eljárásából, az úgynevezett húsolásból származik az a krómtartalmú iszap, amelyet a hét végén találtak Göd, Dunakeszi és Csomád határterületén... Mivel a nehézfémtartalmú anyagot homokos talajon tárolják, a daganatos betegséget okozó, nagyobb mennyiségben mérgező króm könnyen bejuthat a környék ivóvízkútjaiba."

Szily László

szerző
Szily László
publikálva
1997/31. (07. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Legfrissebb Narancs

Hoffmann Rózsa öröksége
Legyalult tankönyvpiac
Mítosz és valóság
Az 1514-es parasztháború
Könyvmelléklet
Sofi Oksanen, Norman Manea
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

  • chili&vanília

    Koronázási csirke

    "Életemben először 1985-86 körül jártam Londonban,...

    Kommentek
    0
  • chili&vanília

    Erdélyi lakoma

    Számos, az erdélyi konyhaművészetről szóló cikk...

    Kommentek
    0
  • étel, hordó

    Beerka pub

    A "Gastro Streettel" párhuzamos Lónyay utcába csak...

    Kommentek
    0
még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...

Szüret

„Nekem 14 ezerről 12 ezerre csökkent a rezsim, na ezért szavaztam a Fideszre” – mondta a nyugdíjas János, aki éppen egy padon beszélgetett Éva nevű ismerősével. (…) Jánossal Éva is egyetértett, a szavazókörben szerinte is a Fidesz fog nyerni, aminek egyébként nagyon örül. Arra a kérdésre, hogy ő is a Fideszre szavazott-e, azonban már azt mondta, hogy nem, hanem az MSZP-re. „Csak úgy. Tudtam, hogy a Fidesz mindenképpen nyerni fog” – válaszolta a döntése okát firtató kérdésünkre.

Egy panelház, amely eldöntheti a Fidesz kétharmadát; Origo még több Szüret...