Mol-kupa, rapidsakk-torna: Óráskígyó

szerző
- winkler -
publikálva
1998/25. (06. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ez a kislány, hogy ennek micsoda egyensúlyérzéke van! Ahogy ebben a partiban balanszírozott! Hát az valami csodálatos! Micccsoda egyensúlyérzék! - a beszélő nyilvánvalóan hülye, Polgár apuka is szívesen szabadulna már tőle, de a visszataszító rokkagép csak mondja és mondja, mint aki tegnap végzte el az idióta gesztusok tanfolyamát. Nem ő az egyetlen érdekes ember a nézőtéren.

Ez a kislány, hogy ennek micsoda egyensúlyérzéke van! Ahogy ebben a partiban balanszírozott! Hát az valami csodálatos! Micccsoda egyensúlyérzék! - a beszélő nyilvánvalóan hülye, Polgár apuka is szívesen szabadulna már tőle, de a visszataszító rokkagép csak mondja és mondja, mint aki tegnap végzte el az idióta gesztusok tanfolyamát. Nem ő az egyetlen érdekes ember a nézőtéren.

Itt van például az öreg, aki a sakkszövetség elnökeként annak idején ott nyírta a három kislányt, ahol tudta. Polgár papa hívta meg, nem barátkozási célból, csak mintegy udvariasságból, meg nyilván hogy megpukkadjon az öreg: akit annak idején kegyetlenül faragott, most a Karpovot izzasztja. Az öreg anno együtt ült a börtönben Kádárral, aki, mint tudjuk, lelkesedett a sakkért, de nem szerette, ha valakinek más a véleménye. További érdekes ember Kunos Péter exbankár és sakkszövetségi exelnök, akinek egyszer volt egy jól működő bankja, most meg hamarosan be kell vonulnia a büntetés-végrehajtásba.

Karpov késik

pár percet, Polgár Judit, mint az atomóra. Mire megérkezik a pufók orosz géniusz, a szomszéd asztalnál már dúl a Benkő Pál versus Polgár Zsófia-mérkőzés. A dúsan szponzorált eseményhez képest meglehetősen puritán az abroszokra gombostűzött Karpov/Polgár J., valamint Benkő/Polgár Zs. felirat, mindez nem is túl informatív, hiszen Polgár Zsuzsa szintén Zs, de ő már rég New Yorkban él, Juditot ellenben valószínűleg még egy marslakó is meg tudná különböztetni Karpovtól. Gyorsan sáncolnak, majd vagy húsz percig a középpályán huzakodnak. Juci a futót középre húzza, a könyörtelen Karpov visszakergeti a hátvédsorba.

- Ssssssss!

fordul Juci a méltatlanul mormogó újságírókhoz, a világbajnok pedig a második sorba tolja a futóját. Mit forralhat? Állítólag Karpov harcmodorát az óriáskígyóéhoz hasonlítják, ami csak valami nagyon gügye marketingsztori lehet. Még a parkban sakkozó papák is óriáskígyóban nyomják: egy ideig semmi feltűnő, aztán az egyik meg van mattolva, na mindegy. Juci abszolúte hálátlan fotótéma, végig két marokra fogja a fejét, és nagyjából annyi látszik belőle, mint a vas álarcosból. A feszültség egyre nő, a Karpov nem viccből húzhatta oda a futót, Jucitól elég egy rossz mozdulat, és gyün a kígyó.

Egyre jobban zavarja

a mormogás, krákogás, harákolás, esküszöm, kétszer még bunkofon is megcsörren: szerencsére pisztolyt nem hoztam, és a Juci se tud úgy pillantással ölni, mint a Saolin-papok. Ötödször néz hátra megrovóan, Karpov meg vagy nem biztos a nézésében, vagy még az se zavarná, ha Latinovits Zoltán hátulról ráugrana, és Ady-verseket bömbölne a fülébe. 35. perc, Zsófia és Benkő mester remiznek, Karpovék meg nemigen tudnak mit kezdeni egymással, az orosz konkrétan csak egy alibilépést tesz a királlyal a sáncban. Tíz perc, és már fogytán az idő, számomra teljesen értelmetlen húzások sora következik, ami önmagában nem sokat jelent, én már azt se értem, hogyan megy az áram a drótban, mikor az egy szilárd tárgy.

50. perc,

ennek a fele se tréfa:

a királyoldalon kétperces sakkóracsattogtatás során kölcsönösen lemészárolják egymást, eredetileg úgy tűnt, a Karpov támad, de most, ki tudja? Karpov számbeli fölényben van, a Juci viszont a két bástyával meg a vezérrel felállt sorban, ezt már láttuk a Desperado híres show-down jelenetében, gyerünk, bébi! Uááá! Juci hirtelen sakkot ad, miközben jegyzeteltem, hármat csattant az óra: a sakkmeccsben ugyanaz a kínos, mint a fociban, nincs visszajátszás, és nem közvetít a kutya se.

Hoppá, hoppá! Juci mintha szívatná az öreget, ott egy bástyája a hátában, de Karpov elindít egy gyalogot, ajjaj, a Juci közben hátul erősen legyengült, gáz lesz, már van, segítség! Körbe-körbe szaladgálnak a táblán, a Karpov most már kifejezetten kergeti, fél másodpercenként csapkodják az órát, pikpakpikpakpikpak, kész! Megszívtuk.

A küzdők felállnak, Judit az egyik irányba, Karpov a másikba, a közönség egy emberként teszi fel a kérdést?

Mivanmivanmivan?

Hál´ isten, nem csak én nem értem, az utolsó tíz lépés kábé öt másodperc alatt ment le, de ez a többi partinál is hasonlóan működött. Ez a rapid sakk szépsége: mindkét játékosnak harminc perce van az agyalásra (a két óra helyett), és ez a Karpovnak Juci ellen kevés. Az orosz többször kikapott már, bár rendes időtartamú játszmában egyértelműen jobb még, mint a középső Polgár lány. Miért, illetve mennyiért kapható a negyven körül járó Anatolij arra, hogy itt, a Duna-parton elveresse magát egy húszéves csajjal? Polgár László a Narancs kérdésére tízmilliós összeget nevez meg, egy szakértő azonban azt súgja, nyugodtan osszam el kettővel, az is bőven elég a Karpinak. A sakkozók közel sem élnek olyan jól, mint a teniszezők: nem szponzorálják őket sportszergyártók, a cipő/gatyó/póló abszolúte érdektelen, és a Kaszparovot leszámítva az imidzs se túl markáns. A világ sakkélvonalában nagyjából az első húsz él jól, például ilyen haknikból, mint ez a Mol-kupa, a többieket a civil szakmájuk tarthatja el. A Polgár lányokat állítólag anyagilag is jól menedzseli a papa, aki egy személyben szervezte a versenyt, ami ezt meg is sínylette. A sajtószobában például nincs sajtóanyag, nem is volt, nem is lesz. A partik előtt egy Lennart Johansson-szerű pali mond ugyan egy kis bevezetőt, de az a kutyát nem érdekli. A meccs után ellenben ott kell ólálkodni a számítógépes regisztrátor körül, hogy megtudhassuk: Karpov a nagy sietségben elnézte a saját futóját, a Juci nem tudott lépni, így lett döntetlen. A profik az asztalt nézik, milyen állás maradt, de Johansson valószínűleg hülye, mert leszedi a bábukat. Polgár Judit végeredményben 5-3-ra nyer. Karpov pontjai hat döntetlenből származnak: egyszer sem tudott győzni.

- winkler -

szerző
- winkler -
publikálva
1998/25. (06. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...