Talán így volt

szerző
- bi -
publikálva
1996/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Talán először lehetett jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak.

Az ember persze azzal a hiú reménnyel ül le minden futballebéhez, amellyel minden futballvébéhez is, hogy tudniillik a sors most már tényleg igazságot fog szolgáltatni, s végre eljövel a futball ünnepe az angol-skót álomdöntő képiben (azt a gyönyörűséget pedig már elképzelni sem lehet, hogy minderre egy skót-északír és egy angol-ír elődöntő után kerül sor). Ez még akkor is így van, ha - mint az elmúlt hetekben - bizonyos objektív okok miatt nehéz szívvel tesszük ezt, tisztességes ember ugyanis hazai csapatért ab ovo nem szorít; lásd angol-spanyol, ami éppen azért volt elviselhetetlen, mert hát, ugye, az angolok!; s szeretteinkkel szemben a mérce, pláne ha az erkölcsi (amely fogalomnak futball kapcsán igenis jogosultsága van), mindig magasabb, mert éppen ez mutatja érzelmünk komolyságát szeretetünk tárgya iránt.

Talán pontosan emiatt lehetett az életben először jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak. Ráadásul ebben az sem gátolt, hogy, alighanem szintén először az életben, nem volt a németek között egyetlen olyan, a legösztönösebb ellenszenvet rögvest kiváltó futballista sem, mint amilyen volt Schumacher, Hrubesch vagy Stielike. Legfeljebb Möller nyálassága kelthetett némi visszatetszést bennünk, ezt viszont megnyugtatóan kompenzálta Klinsmann, Ziege vagy a csúf Sammer alapvetően - és német futballistáktól egyáltalán nem megszokott - humanoid jellege. Igen, ezek a németek, s ez is először tűnt így, hús-vér emberek voltak, akiknek a meg nem alkuvó győzni akarása most valóban a játék lényegéből fakadt, s nem abból a kényszerképzetből, hogy nekik újra és újra le kell gyűrniük a világot ahhoz, hogy a németségnek a tragikus leglényege mindenkit megérinthessen, s hogy ily módon végre-valahára megértse valaki azt, amit pedig nem lehet, vagyis a németség leglényegét (mivel olyan nincs).

Kinőtték tehát, de ami a legfontosabb, Anglia jó ideig nem rendez semmit, s így a legközelebbi világversenyen fenntartások nélkül eshetünk ismét depresszióba, amikor úgy a nyolcaddöntő magasságában elhullanak majd a brit oroszlánok.

szerző
- bi -
publikálva
1996/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...