Színház

A rossz a szexi

A vezér

  • Tompa Andrea
  • 2018. március 8.

Színház

Az előadás létrejöttét értelmes és fontos célok vezérlik: beszélni a tehetetlen, kiábrándult fiatalokról, a vezér teljhatalmáról, akinek nincs „ellenzéke”, egy csak elvileg létező köztársaságról.

Vagyis Velencéről a 16. században, s mindezt egy ifjúsági előadásban. Alfred de Musset Lorenzaccio című, 1834-ben keletkezett drámáját Gimesi Dóra és Pass Andrea írták át; utóbbi az előadás rendezője is. A „hatalom=erőszak” érzékeny képletére épül az előadás egyik fő vezérfonala: az erőszak nemcsak az ellenzékre, a logikátlanul bárkire kiterjeszthető száműzésre vagy az egyszerű kivégzésekre terjed ki, hanem elsősorban a nőkre.

Négy férfi és egy női színész játssza a sok, de nem olyan sokféle szerepet: a nő azonban – akár ifjú szűz, akár tapasztalt márkiné, mind szexuális tárgy, a (csoportos) erőszak áldozata, nemcsak ellenkezni, de gondolkodni sincs joga (politikáról, vezetésről). Izgalmas (és felkavaró), ahogy az erőszak két típusa, a politikai elnyomás és a zsarnokság, valamint a nők ellen elkövetett sérelmek összekapcsolódnak; ez számomra az előadás legfőbb, leg­okosabb gondolata. Rendkívül fontos a számunkra, felnőtt nézők számára láthatatlan feldolgozó munka: hogy a fiatal nézők (sok gimnazista korú van köztük szombat este) kapjanak segítséget ennek a témának a feldolgozásában, beszélhessenek hatalomről, erőszakról stb.

Maga a Lorenzaccio-történet itt, ebben a másfél órában sokkal inkább az erőszak és az önkény ábrázolására fókuszál, mint az unokatestvérét megölő Lorenzo történetének belső útjára. A férfiak, a zsarnok és köre, ivászatai, csábításai, a „kintiekkel” szembeni cinizmusuk, egymás közti hatalmi izmozásuk viszik a darabot. Ami elég nehezen exponálódik; jó darabig eltart ráhangolódni, hogy ki milyen szándékkal mit csinál a színpadon – vagyis mi a szituáció.

Itt mindenki leigázható, megvásárolható, természetesen a művészek is: egy pillanatra a fejedelem meglepődik azon, hogy a művészek ennyire szegények és kiszolgáltatottak (ez az előadás kevés vicces pillanata közé tartozik), és javítani is kíván sorsukon, de egy jelenet múlva legyint: csak tréfált.

Ám mennyi jó színész van, akiket másutt nemhogy testközelből nem láthatunk, de csak elvétve jelentősebb kihívás előtt (a Katonában vagy a Vígben): Réti Adrienn, Jászberényi Gábor, Vizi Dávid, Lestyán Attila, Formán Bálint sokat tudnak mutatni magukból, sok helyzetben, közelről. Szép összmunka, egymásra hangolódás, jó színészvezetés.

Különös, hogy színházilag milyen izgalmas az erőszak, a zsarnokszerep, és ehhez képest milyen vérszegény a „demokratikus ellenzék”, a köztársaságpártiak ábrázolása. Nyilván egy nagy színházi hagyományban íródik mindez, amelyben Jágó izgalmasabb, mint szegény Othello, vagy ahogy mondják: a rossz a szexi. A látványos erőszakhoz képest a demokratikus ellenzék egy „semmi”, s az előadásnak ez a szerényebb rétege a maga nem tudatosított gyengeségével, eszköztelenségével furán reflektálja jelen világunk kétségbeejtő állapotát. Mintha arról tudnánk beszélni és gondolkodni, hogy milyen a vezér, de arról nem, hogy mi/ki legyen helyette.

Talán utóbbiak dramaturgiai „baja” ebben a darabban, hogy nem a zsarnokság rájuk gyakorolt hatásáról beszélnek, arról, hogy mi történt/történik velük e véres korszakban, hanem az eszméikről. Ám az eszmék ritkán tudnak izgalmasak lenni színházban, ebben a zsigeribb, szenvedélyfűtötte, érzékekre ható játékmódban biztosan nem. Ezek a jelenetek a legkevésbé erősek. És hát a szerepösszevonás sem nyer itt értelmet – a zsarnok és a szemüveges bölcs miért is ugyanaz az ember?

Bár sejthetően kényszer szülte, hogy egy kis próbateremben vagyunk, nincs sok értelme a lefóliázott, szakadozó dobogóknak. A térhasználat kissé ügyetlen; e tantermi típusú tér és játékmód tudatosságának hiánya problematikus. Ez a hagyományos, történet- és szerepalapú, a jelenhez szimbolikus utalásaival kapcsolódó színház egy nem konvencionális térben van, de mintha nem gondolkodna róla. Ráadásul nekem elviselhetetlenül hangos, amikor zenélnek.

 

Mentőcsónak–FÜGE-produkció, Jurányi, február 3.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.