„Amíg van mit”

Hegedűs D. Géza színész, rendező  

A karantén ideje alatt a Rózsavölgyi Szalonban rendezett, a nyitás után Lear királyt játszik a Katonában. Mindeközben továbbra is tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az újabb Shakespeare-szerep mellett a Vígszínházban történtekről, meg az SZFE ügyéről is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Zsámbéki Gábor rendezésében bemutatott Lear királyban a címszerepet játssza. Hogy alakult a próbafolyamat?

Hegedűs D. Géza: A pandémia második szakaszát megelőzően, októberben volt a Vígszínházban Az öreg hölgy látogatásának a bemutatója, és másnap reggel, október 19-én volt az olvasópróbája a Katonában a vendégjátékomnak. November 16-án próbáltunk utoljára. Eltelt bő fél év, kemény időszak volt. December 20-án lett volna a hivatalos bemutató, épp félidőnél jártunk, amikor újra bezárkózott az ország. Annyit tudtunk tenni, hogy a Lear király színházi üzemszünet előtti utolsó próbáján az egész művön úgymond végiggyalogoltunk. Nagy szerencsénkre Zsámbéki Gábor úgy gondolta, hogy a munkát ne hagyjuk abba, így a virtuális térben folyamatosan együtt voltunk. A téli ünnepeket követően hetente minimum három este az összes résztvevővel Zoomon próbáltunk, mindenki a saját szerepével bíbelődött. Haladtunk jelenetről jelenetre, elemeztünk, megtanultuk a szöveget, összekötöttünk bizonyos részeket, volt úgy, hogy egy egész felvonást. Ezeket a színház részéről rögzítették, összevágták, olyan volt, mint egy kisfilm, de mindenkiről csak közeli képek voltak. Nagyon értékes és értelmes volt ez a munkafolyamat, mert az elemzés mellett a szerep és a dráma egészében lehetett gondolkodni. Amikor visszanéztük közösen a felvételeket, Gábor pontosan kielemezte azokat. Izgalmas és lelkesítő volt ez a fajta munka. Napközben gyakran kimentem a szabadba szöveget tanulni. Esténként meg komolyan úgy izgultam, mint egy valódi próba előtt. Érdekelt, hogy tovább tudok-e lépni ahhoz képest, amit előző alkalommal megbeszéltünk. Sok kis sikerélményből tevődött össze a munka, de már nagyon áhítottuk az igazi, személyes kontaktust. Majd végre, május 3-án visszatérhettünk a Katona színpadára. Nagyszerű volt, hogy az anyag bennünk volt, működött, nem hiába keltünk és feküdtünk vele.

MN: Először játszik a Katonában.

HDG: Igen, de a Katona társulatával ’85 nyarán egyszer dolgoztam már, akkor is Zsámbéki Gábor hívott. A Városmajori Szabadtéri Színpadon mutattuk be Aphra Behn A kalóz című restauráció korabeli angol drámáját. Emlékeimben egy önfeledt, nagyszerű nyári munka él. Akkor találkoztam először rendezőként Gáborral. Nagyon jó élmény volt most is a társulattal találkozni, nagy szeretettel voltak irántam, olyan volt, mintha közéjük tartoznék, mint ahogy így is van egyébként. Jó néhányan közülük növendékeim voltak, vagy játszottunk már együtt máshol. A Zoom-próbák, a sok-sok kiéhezett szituáció után önmagában az is öröm volt, hogy együtt lehettünk. Komolyan, úgy örültünk egymásnak, hogy azt el se lehet mondani. Örültünk, hogy együtt vagyunk, hogy élünk, hogy a világirodalom egyik legnagyobb alkotásával küzdhetünk. Ritka adomány ez a színészi pályán. Ugyanilyen jó volt Nádasdy Ádám szövegét mondani, ízlelgetni, közel kerülni a helyzetekben egy-egy állapothoz. Gábor nagyon szelíd, de nagyon következetesen gondolkodó rendező, aki rengeteget tud a darabról, a történetben megjelenő alakokról, a szerepekről, de a próbák alatt soha nem terhelt túl, nem zúdított rám egyszerre mindent, hanem fokozatosan emelte a tétet, mindig csak eggyel nagyobb nehézségi helyzetbe hozott, azt kellett megoldani.