Tánc

Férfiak a hóban

Frenák Pál Társulat: Lutte
szerző
Sisso
publikálva
2016/40. (10. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tanulmány a küzdelemről: a harc testi, lelki, filozófiai, mitológiai, esztétikai és metafizikai megközelítése.

És persze tiszta, brutális tánc színházi körülmények között. A Lutte talán az utóbbi tíz év legfontosabb darabja a Frenák-életműben. Minden truváj megtalálható benne, ami az eddigi koreográfiáiban: a balett, a Cunningham- és a Limón-technika, a harcművészet és a butoh sajátos vegyületéből összeálló, ám immár összetéveszthetetlen mozdulatrendszer, a különleges, mérnöki pontossággal szerkesztett, letisztult színpadi tér, az előadáshoz írt torz technózene, a pontos önidézetek és a többi.

Vagyis minden, ami a makacs alkotói ön­azonosságról szól, amelynek eredménye ez a mégis friss és sokféle szemüveggel nézhető darab. A japán minimalizmus időszaka után most a skandináv mitológia, az izlandi sagák motívumai és két újabb harcművészet: a cselgáncs és a hagyományos izlandi birkózás, a glima mozdulatai, jelmezei is beépülnek. Plusz megérkezett a csapatba egy újabb táncosgeneráció, amelynek mintha egyáltalán nem jelentene gondot Frenák kíméletlen maximalizmusa, viszont hozzáad sok-sok szabadságot. A dublini Eoin Mac Donncha például a kevés verbális jelenetben megnyilvánuló színészi képességeivel, a Pécsi Balettből jött Keresztes Patrik a fékezhetetlen energiáival és Esterházy Fanni, a darab egyetlen női szereplője az átváltozóképességével. Maurer Milán már felbukkant a Birdie című darabban, itt most ő a gravitációellenes ügynök, aki gumikötélen repked és pörög.

A kiforrott mozdulatok, a zaj, az alpintechnika és a látvány úgy összességében pazar, már-már újcirkuszi. Van több újdonság is, mint a színpad szélébe visszarántó gumikötelekkel nehezített, glimaalapú birkózás. Ami kész dinamikai disszertáció a test eddig általunk kevéssé ismert lehetőségeiről. Hogy fogja meg egyik táncos a másikat lendületben, hogyan kell elesni, mitől kap újra lendületet az izom ilyen pányvák között? De más jelenetekben van még szó a tehetetlenségi nyomatékról repülés közben, vagy arról, hogyan lehet megállítani a színpadi időt.

Ha akarom, persze van itt egy történet is, amely társadalmunk jelenéről szól, az általános fenyegetettségérzésről, a szorongásainkról. Oké, történetlehetőség is több van benne, lehet egy elegáns látomás az egész, amely megidézi a harcos ősök szellemeit, a mondák világát, amely kevésbé tűnik irracionálisnak, mint a jelen. Ezek már a nézői referenciákon múlnak. Az viszont az alkotókon, hogy mi mindent engedhet meg magának a fantázia. Egyszer még a szadista úszóedző medenceszéli magányát is látnom lehetett a főfigurában: ugyanis a színpadot tükörfényű, fehér táncszőnyeg fedi, és a világítási szögtől, illetve a fények színétől függően egy pillanat alatt megváltozik az atmoszféra, de még a talaj állaga is.

Egy bokszoló jelenik meg először ezen a felületen, valahonnan a múlt ködéből, talán pont a Káosz című Frenák-darabból, amely egy ringben játszódik, és néhány kapcsolati meccs az élettere. A rövid ideig tartó stroboszkópeffektnek köszönhetően még jobban a múltba mosódik a kép. Aztán a színpadszéli zugokból sorra másznak elő különféle animált figurák, mint kő alól a skorpió, vagy dobermann a kennelből, szóval nem emberi mozdulatokkal. Mindig kijelölnek maguknak egy küzdőteret, ahol magukkal, egymással vagy épp a külvilágból jövő agresszió ellen harcolnak, majd eltiportatnak. Aztán a protagonista érkezik, a megmondó, a főnök aranyszínű vadászpuskával, táncol és pusztít. Van, hogy úgy tükröződik a padlóban, mintha saját személyiségének összetört darabjain állna, a tudattalanja mélyrétegeit láthatóvá téve.

Végül a harc- és hómezőn, vagy ha úgy tetszik, a külvárosi grundon hevernek a halott férfiak. A mozgás hirtelen hiányából előbukkan egy másvilági lény, északi szarvas, agancsán csillog az egész világ. Lelassul a tér, a harcosok csak alszanak, álmodják az időt.

Trafó, szeptember 23.

szerző
Sisso
publikálva
2016/40. (10. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ember alatti állapotok
Állatkínzás Magyarországon
Interjúk
Ennio Morricone, Mathieu Kassovitz, Vajda Gergely
Természetjáró melléklet
Teljesítménytúrák, Zemplén
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...