ZSIBONGÓ melléklet - Tánc

Változások könnye

A Love Supreme

  • Artner Sisso
  • 2018. április 22.

Színház

A 2017-es bécsi ImPulsTanz fesztivál egyik biztos befutója az Anne Teresa De Keersmaeker által felépített világhírű belga társulat, a Rosas A Love Supreme című új előadása volt. Illetve egy 2005-ös előadásának „újrahangszerelt” verziója, négy fiatalabb férfitáncossal.

Örömteli táncmatematika, amelynek kapcsán újra bizonyossá vált, hogy a klasszikus kortárs táncmű kifejezés nem oximoron. Persze bőven vannak már ennek a műfajnak is emblematikus koreográfiái, nagyszabású alkotói. Időben messzebbre megy vissza a tárgyalt darab története, mégpedig 1964-ig, amikor John Coltrane, az amerikai dzsessz-szaxofonos- és zeneszerzőikon elkészítette azonos című, a modern dzsesszt is újraformáló albumát, amelyet alapul vett a koreográfia.

A találkozás a zeneművel a táncszínpadon reveláció volt. Bár a négy táncosnak is köszönhető, hogy a négytételes alkotásból olyan nyers erővel tör felszínre a szakrális erő, hogy elkerülhetetlen a fejest ugrás. A drog- és alkoholmizérián magát átküzdő Coltrane saját bevallása szerint is őszinte vágyát fejezte ki ebben a spirituális műben a teljesebb élet, a tisztább művészet s talán az istenhez való közelebb jutás iránt. Az improvizáció és rigorózus struktúra, valamint a hangok zabolátlansága és a forma szigorúsága közötti feszültség felhívás lehetett De Keersmaeker számára, hiszen mozdulatrendszere pont erre a fenséges geometriára épül. Salva Sanchisszal együtt, aki az eredeti verzióban még táncolt, közösen vállalták, hogy egybeforrasztják a zenei kompozíciót és a mozgásimprovizációkat. A struktúrát és a kompozíciót nyilván De Keersmaeker vázolta fel, Sanchis pedig a mozgás- és improvizációs technikát gyúrta bele.

A négy férfi feketében a kvartett négy hangszerét illusztrálja. Az előadást Coltrane szaxofonjának úgymond megtestesítője vezeti fel egy néma szólóban. Ez zavaróan hosszú lehet a felkészületlen nézőnek, pedig Thomas Vantuycom, azaz Mr. Szaxofon szerepe az alapozás, a felkészítés a befogadásra. Felsorakoztatja a későbbi gesztusokat, kicsomagolja a titkos Rosas ZIP-et, tálalja az előadás mozdulatrendszerét. Még nem tudjuk, de az emelkedő és süllyedő, feszes és hirtelen ernyedő végtagok, a gerinc hajlékonysága és szilárdsága a húrok viselkedését képezi le. A belőlük áradó ellenállhatatlan erőt hivatott megmutatni, de a fúvós hangszer öblös sikítását és az utána következő szusszanó csöndeket is, vagy a billentyűk koppanását késleltetve követő pendülést. Meghökkentő, ugyanakkor okos, pontos felütés, amely rendet és kapcsolatot teremt a zavaros valóság és az emelkedett zene között, mielőtt a színpadot ellepik a testek és elárasztja a dzsessz. Megadja a darab koordináta-rendszerét, csak aztán lép be a többi hangszerember a behatárolhatatlan, egyszerű, szinte homályos térbe, és játszik például albumbemutatót. Sőt, a zeneszerzés folyamatába, Coltrane agyába enged betekintést a koreográfia, egészen a Psalmus című negyedik tételig, ami az alkotó (ki tudja, melyik alkotó: a zeneszerző, a koreográfus vagy az előadó?) találkozását szimbolizálja a felsőbb erőkkel. Persze addig sem töltjük hiába az időt mi, halandó nézők, mert követni kell az előadást. Pontosabban a Mr. Szaxofonhoz társuló Elvin Jones dobjátéka által inspirált José Paulo dos Santos, a Jimmy Garrison bőgőjét feltámasztó Jason Respilieux és McCoy Tyner zongorahangjainak szerepét magára öltő Bilal El Had táncrendjét. A mozdulataik harmóniába rendeződéseit, a hirtelen szétforgácsolódásokat, a különböző tónusú, hol kirobbanó, hol rigorózus, hol humoros szólókat. Megfigyelni és élvezni a lobogó szaxofonhangtól irányított hullámzó karok látványát vagy talán pont a leszúrt mozdulatok által előcsalt zongorafutamot. Végtére is eggyé lesz a zene és a mozdulat. A tánc igazi varázslata az illúzió, hogy előbb volt, mint a zene, de legalábbis ugyanabban a pillanatban született. Simán hallanánk Coltrane agymenését már akkor is, ha a lezárás ugyancsak egy néma etűd volna. De nincs didaktika, a történet így fenséges és kerek. A halhatatlan dzsesszkirály pedig azt üzeni a tánc médiu­ma által nekünk, halandóknak, hogy az életünkön változtatni kell, ha az már nem élet, szenvedések árán is, mert a világot változtatjuk meg vele.

Coltrane bűvös négyzetének táncos kikerekítése május 24-én, 25-én és 26-án a Trafóban is látható lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.