Tíz év után Magyarország és vele a zenekar is egyre halványodott, úgyhogy egyenesen a színpadra hazajönni elég szürreális volt. Ugyanaz a város, de mégsem ugyanaz az ország. Aztán kiderült, hogy ami megszólal, az még mindig érvényes. Aktuális energiákkal lehet feltölteni az anyagot, és ettől játszható meg hallgatható.
rap: Hogyan tartottad a többiekkel a kapcsolatot?
KL: Nem tudtunk sokat egymásról, csak nagyon nagy vonalakban. Pár évenként Menyhárt Jenővel felhívtuk egymást különféle kontinensekről, beszéltünk és közben berúgtunk a vonal két végén. Családapa voltam sokáig, vizuális effekteket készítettem filmekhez és reklámokhoz először Ázsiában, aztán Ausztráliában.
rap: Többször is volt EK-rivájvel az elmúlt nyolc évben, hogyan kezelte ezt a zenekar, és mit gondolsz, mit jelent ma Budapestnek a régi underground?
KL: Ez az EK-dolog - és a többiek, egyáltalán, amit régi undergroundnak nevezel - akkor jött létre, amikor a r'n'r épp az utolsót rúgta. Plusz itt a keleti blokkban az undergroundnak tényleg a föld alatt kellett működnie. Ez nem marketingdöntés volt, hanem valódi tétje volt annak, hogy ezt játszottad, vagy éppen hallgattad, és ez nyilván hallatszik is rajta. Ilyen vagy hasonló helyzet azóta nem állt elő, tehát azóta sincs ilyen speciális töltéssel működő zene, vagy bármilyen akció. Ez az, ami nosztalgikus annak, aki még megélte, és egzotikus annak, aki már nem. Talán nem is sokára megint helyzet lesz, és az aztán tényleg izgalmas lesz, hogy mit hoz majd afelszínre.
rap: Miért a basszusgitár lett a hangszered? Foglalkozol zenével ezen kívül is?
KL: Mi tulajdonképpen a színpadon tanultunk zenélni, akkor igazából esetleges volt, hogy ki van fent, és ki nézi, és az is, hogy ki milyen hangszeren játszik. Én egy one band man lettem, és amit tudok, az nehezen adaptálható más zenékbe. De soha nem is aspiráltam arra, hogy hivatásos basszusgitáros legyek. Fontos, hogy az ember ne abból éljen, ami fontos neki, mert akkor abból is csak rabszolgamunka lesz.
rap: Fiatal korodban voltak követendő példák itt? Mit gondoltál, hogy alakul majd a rendszerváltás után?
KL: Az ember mindenkitől és mindenből próbál tanulni. Sok név elkopott azóta, néhány pedig megmaradt. Mi igazából nem tudtuk, hogy mit akarunk, csak azt, hogy ami van, azt semmiképp. Így aztán felkészületlenül ért minket a változás, ez hiba volt, ebből tanulni kellene, és most az idióta napi csatározások helyett a következő változásra lehetne készülni. Különben megint úgy járunk, ahogy jártunk: csöbörből vödörbe.
rap: Terveztek valamit a nyárra?
KL: Ez egy ilyen értelemben nem létező zenekar, nincsenek tervek, nincs menedzsment, nincs marketingstratégia, nincs médiajelenlét. Csak játszunk. Május 28-án, 29-én és 30-án a Gödörben.
rap: Hogy jön be neked most Budapest?
KL: Budapest az Budapest, itt nőttem fel, és nem igazán kérdés, hogy bejön-e vagy sem. Távolról nézve sajnálom azokat, akik felültek ennek a pszichózisnak, és elhiszik, hogy bármi, ami valóban fontos az életükben, az aktuálpolitikai bohózatoktól függ. Szerencse, hogy közben sokan maradtak, akik vigyáznak az integritásukra. Õk azok, akik nem felejtettek el mosolyogni.
