2005. július elseje után az éves környezetvédelmi felülvizsgálaton csak az a kétütemű szerezhet zöldkártyát, amely szénhidrogénekből alapjáraton 2000 ppm-nél kevesebbet pöfög. Az adat a kipufogott levegő köbméterenkénti megengedett szilárdanyag-koncentrációjára vonatkozik (2000 ppm határérték esetén 1 m3 levegőben 2000 cm3-nyi szennyező anyag lehet), és fele-negyede annak az értéknek, amit egy jól nevelt kétütemű magától teljesíteni tud.
Elméletileg két műszaki
megoldás is kínálkozik, ha a jármű tulajdonosa mégis szeretné átjuttatni kedvencét a vizsgán.
A négyüteműsítést annak ajánljuk, aki szánna 180 ezer forintot arra, hogy százezer forintos autóját így modernizálja, és szeret duroplasztban ülve 140-nel hajtani. A másik "út" az lehet, ha a tulajdonos katalizátort szereltet az autóba. Azonban a 25-30 ezer forintos kiegészítők, amelyekből az első darabot 90 százalékos állami támogatással lehet bizonyos szervizekben beszerezni, kétüteműbe ültetve sokkal korábban halnak.
Egy négyüteműbe szerelt katalizátor százezer kilométert lazán elketyeg. A Közlekedéstudományi Intézet által végzett tesztek eredménye szerint a gondosan karbantartott Trabantokba, Wartburgokba ágyazott technikák várható élettartama viszont harmincezer kilométer. Ha azt vesszük, hogy ebben az esetben a 2005-ben átlag 15-20 éves kétüteműekbe szerelt légtechnika a járgányok végelgyengüléséig fogyaszthatóbb levegőt biztosít, ez nem is hangzik rosszul.
Nem hát, csak nem igaz - füstölögnek a trabantosok.
A Magyar Autóklub műszaki állomásaira régóta járnak rendelésre katalizátorral házasított kétüteműek. Az itteni vizsgálódások azt jelzik, hogy a frigy már a nászút alatt (pár nap, pár hét, esetleg hónap) véget ér. Elég lehet ugyanis, ha néhányszor kihagy a motor (a Trabant-motor kedvenc pimaszsága), és a katalizátor úgy megsértődik, hogy már csak megénekelni érdemes. A precíz motorműködésre finnyás katalizátorok ugyanis nem állják a kétüteműek keleties munkamorálját, és nem teljesítenek, ami náluk a törülköző bedobását jelenti - tudjuk meg.
Ugyanilyen empirikus tapasztalatai vannak a katalizátor és a kétüteműek viszonyrendszeréről a Trabant-Wartburg-klubnak is. Muczán Gábor klubvezető szerint, ha az állam nemcsak az első, hanem a többi berendezés megvásárlását is szponzorálná, bizonyítaná, hogy katalizátorügyben nem a levegőbe beszél.
A Levegő Munkacsoport szakvéleményében azt olvassuk, hogy az elavult gépjárműveken történő műszaki átalakítások mind gazdasági, mind környezeti szempontból alacsony hatékonyságúak. A katalizátorok a kis távolságú utaknál alig működnek, és pont ott (sűrűn lakott települések) nem szolgálják a célt, ahol leginkább kellene. A környezetvédelmi szervezet erkölcsi és gazdasági szempontból is elfogadhatatlannak tartja, hogy a tömegközlekedés fejlesztése helyett közpénzekből százmilliós összegekkel kereskedőket támogassanak. Mivel a kétütemű járműveket annak idején az állam szerezte be, ha most levadássza őket, kötelessége lenne kompenzálni a tulajdonosokat.
A katalizátor adta egérútra hivatkozva azonban
egyik minisztérium sem
tervezi, hogy a tárcájához nyúl. Sőt tárcaközi egyeztetéskor a Környezetvédelmi Alap Céltámogatás pályázati lehetőségei közül ki is szedték azt a tervet, hogy idén pénzzel támogassanak olyan szervezeteket, amelyek vállalják, hogy kétüteműket vonnak ki a forgalomból, és alkatrészként sem értékesítik őket.
Pedig illene dotálni a kocsiváltásra szorított tulajdonosokat, főleg azokat, akik 1990-ben az utolsó importkészletek eladása érdekében leadott nagy állami reklám hatására vettek a Merkúrtól papírmerciket. Az ő autójuk még fiatalabb is, mint a magyar autók átlagéletkora, mely jelenleg 12 év - toldja meg a fentieket dr. Kovács Kázmér, a Magyar Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának elnöke. Dr. Kovács szerint az állam nem őszinte, amikor az egyébként helyes szándékot csomagolni igyekszik. Ha pedig nem segít a trabantosoknak, akkor éppen egy amúgy is támogatásra szoruló réteg érdekeit hagyja figyelmen kívül, amelynek a rendelet hatálybalépésével alkotmányos védelem alatt álló, ún. szerzett jogai is sérülnek.
A minisztériumokban viszont úgy gondolják, hogy a környezetvédelmi törvények, előírások világszerte tapasztalható szigorodása a korábban felszerelt technikákat a múltba utalja, és előzőleg szerzett jogokat is sérthet. Viszont a környezet védelmében, mely fontosabb, mint a tulajdon szentsége, előrelépni csak így lehet. Nem látják vészesnek a kérdés szociális oldalát, mert szerintük ezen autók jó része 2. vagy hobbiautó.
"Ezeket az autókat az emberek azért használják, mert ez jutott nekik" - rázza a fejét Muczán Gábor, aki nem érti, miért nem lehet megvárni, amíg a kétüteműek maguktól kimúlnak. A klubvezető szerint a sok közúti szmogbandita közül az állam azt a csoportot szívatja, amelyet a leggyengébbnek tart.
Linder Bálint
