Mi ég alatt (Sissi - Erzsébet Királyné étterem)

szerző
- ts -
publikálva
2000/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Jön a jó idő, elég csak a naptárra nézni. Aki nem kimondottan füstfüggő kocsmatöltelék, ez idő tájt már vadul lesi, hogy hol rakják ki a székeket, asztalokat az aszfaltra, mert teraszra vágyik ki szabadelvű, hovatovább kerthelyiségbe, hűs lugas tövibe, kies filagóriába, ejtőzni szaletli szegletén. Világos.

Jön a jó idő, elég csak a naptárra nézni. Aki nem kimondottan füstfüggő kocsmatöltelék, ez idő tájt már vadul lesi, hogy hol rakják ki a székeket, asztalokat az aszfaltra, mert teraszra vágyik ki szabadelvű, hovatovább kerthelyiségbe, hűs lugas tövibe, kies filagóriába, ejtőzni szaletli szegletén. Világos.

S miről ismerszik meg a príma kertvendéglő? Arról, hogy közel van, de olyan benyomást kelt, mintha messze lenne. Mondjuk minimum a mediterránban. Nos, ez érthető kívánalomnak vizsgált objektumunk már a hetvenötös troliról nézvést is kiválóan megfelel. Ám a jelzett viszonylatról az is tisztán látszik, hogy ebédidőben komoly dolgokat lehet tető alá hozni itt, nem csak a szabad ég alatt. Fogyasztani svédasztalról felkarúlásig, potom ezeregyötvenért. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezen összeg nagyvonalú számítások szerint is némileg alatta marad az egy adagra lebontott helyi átlagárnak, hát nyugodtan kijelenthetjük: a kísértés már külsőre is erős. Az a kósza érzete támadhat bárkinek, pláne a Stefánián gyakorta elektronikus meghajtás útján hajtatóknak, hogy e helyt a régi HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) kizárólag vitézekre szabott árai várják, a vodka harminchét forint, sörfoltos abroszunkon hatvanöt zloty, ne szépítsük, hamis nosztalgiák, sertés és szárnyas az ezret, ilyen-olyan bélszín a hármat nyaldossa alulról, de manapság ezen már nincs mit csodálkozni, egy ideje a zloty is a márkához van beállítva.

A dolog persze becsali. Hisz aki engedve a csábításnak eljön egyszer ebédezni, az eljön kétszer-háromszor is, és előbb-utóbb a kedvezménymentes vacsorát sem tagadja meg magától. Jól főznek és szépen tálalnak ugyanis.

Az alacsony költségvetésből való operálást meg úgyis megette a fene, hiszen magyar ember Ferenc Jóska feleségéről elnevezett körülmények között akkor sem vedel sert, ha az éppen Dreher, de pláne akkor nem, ha megtudja, hogy Kamocsay Ákos boraiból választhat az irsai olivértől egészen a chardonnay-ig, árfekvésben a közérti másfél-kétszereséért, ami azért még jócskán a tűréshatáron belülinek mondható. A fehéret veszettül lehűtve hozzák, ahogy azt kell. Akkor mi is kéne még? Hacsak nem havibérlet vagy kicsinyt hosszasabb nyitva tartás.

- ts -

Budapest XIV., Stefánia út 34-36.; nyitva: 12-től fél 10-ig

szerző
- ts -
publikálva
2000/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...