A jövő tálalása (Portré- és múzeumi célú hologramok a Mai Manó Galériában)

szerző
- sisso -
publikálva
2000/25. (06. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Idén június elején a hologram feltalálójának, a fizikai Nobel-díjas tudósnak a századik születésnapja alkalmából Gábor Dénes Emlékülést és Holográfia Szimpóziumot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, de az ünnepi program nem csak az Akadémián zajlott. A tudós előtt tisztelegve, nemzetközi hologramkiállítást rendeztek a Mai Manó Galériában, amelyről elmondható, fölöttébb bizarr hangulatú. Főleg a portrék.

Idén június elején a hologram feltalálójának, a fizikai Nobel-díjas tudósnak a századik születésnapja alkalmából Gábor Dénes Emlékülést és Holográfia Szimpóziumot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, de az ünnepi program nem csak az Akadémián zajlott. A tudós előtt tisztelegve, nemzetközi hologramkiállítást rendeztek a Mai Manó Galériában, amelyről elmondható, fölöttébb bizarr hangulatú. Főleg a portrék.

Prostatikus Vogon Jeltz, a ronda, nagy, sárga építészűrhajó, rettenetes külsejű kapitánya is megirigyelhetné ezeket a portrékat. Gábor Dénesről a hírközlési elméletből sarjadó és valódi térhatású képek feltalálójáról 1971-ben, közvetlenül a Nobel-díj átvétele után készült horrorisztikus holografikus ábrázolás. Mellette a Galaxis útikalauz-hangulatot teljessé téve, egy igen gyenge, ám mélyen filozofikus vers található Simai Mihálytól Hologramvilág címmel, amit valószínűleg csak úgy lehet felolvasni, hogy előbb a hallgatóságot a székhez kötözik. A tudománynak és a holografikus védelemmel foglalkozó iparágnak igen sokat jelentő találmány a művészet terén még sok kívánni valót hagy maga után. Igazából sosem jött divatba, leszámítva az ijesztő kis kitűzők és a dupla szemes napszemüvegek vicces dömpingjét. Kulturális üzenete a kiállítás tanúsága szerint minden bizonnyal abban rejlik, hogy a jövőt nem lehet megjósolni előre, de minden bizonnyal félelmetes.

Hans Bjelkhagen, a temészetes színű hologram kidolgozója, valamint a Boove és Wöber urak által készített portrék láttán tényleg egy rémálomban érezzük magunkat, ami abban teljesedik ki, hogy a képről ránk meredő öreg angol arisztokrata sárga fogainak még az odvasabb soraiba is benézhetünk. Kicsit odébb Frankenstein, Reagan, illetve egy több ezer éves, mocsárban talált rituális áldozat ijesztgeti a kiskorúakat, igaz, de legalább nagyon pontos helyszínelő fotónak számít.

Persze nem árt tudni,

hogy a hologramban tárolt információ sűrűsége messze meghaladja a hagyományos számítógép-memóriákban tárolhatóét, ráadásul az információ előhívása is sokkal gyorsabb általa. A megfelelő módon készített hologram megvalósítja a rendezetlen kódolás információelméleti ideálját, amelynek következtében már a hologram apró részlete is tartalmazza a hologramon egyenletesen elosztott teljes információt. Nos, ez így egy kiállítóteremben még a Szent Korona multiplex verzióját - naná, hogy van Szent Korona, pont az ne lenne - körüljárva sem fogalmazódik meg, de sejteni engedi, hogy a jövőt mégis meg lehet valahogy csinálni, legyen az első lépés akár egy ilyen nemzeti kincs látványa a virtuális térben.

Csányi Attila

Voltaire

című sorozata talán az egyetlen itt a kiállításon, ami igazi művészeti dimenziókat sejtet. Végre nem egy konkrét portré vagy műtárgy kópiája, hanem valóban önálló képzőművészeti alkotás, egy hologramszéria, amely akár különös csillagközi térplasztikának is felfogható.

A belső teremben nyugtató darabok találhatók műkincsekről, brosstűkről, Sylvia Ramirez Rello szobrairól, japán porcelánmaszkról vagy éppen számítógépes alaplapról és egy egész herbáriumról is. Azonkívül, hogy látványosak, legfeljebb annyi hasznuk van, már ha ez haszonnak nevezhető, hogy előrevetítik a sokszorosíthatóság vízióját. Nincs messze az idő, amikor itt, Budapesten csak úgy beugorhatunk megtekinteni a holografikus Louvre-t.

Jó lenne, ha a Marsról holotelefonok segítségével tudna kommunikálni az asszony az interplanetárisan ingázó vendégmunkás férjével, mégis az az érzésem, hogy közelebb az idő, amikor iszonyú tehetségtelen intermédia-művészek fognak kísérletezni a hologrammal. Higgyék el, jobb ma egy hollóházi holotányér, mint holnap egy művész nyolcméteres hologramja Budapest egén.

- sisso -

Az elszívott agy

Gábor Dénes 1900. június 5-én született Budapesten. A természettudós villamosmérnök, Nobel-díjas feltaláló, egyébként az angol Royal Society rendes (1956), az MTA tiszteletbeli tagja (1964), a Brit Birodalmi Rend lovagja (1970), a National Academy of Sciences (USA) külső tagja (1973), a southamptoni (1970), a delfti (1971), a surreyi (1972), a londoni (1973) és a Columbia (1975) egyetem díszdoktora volt. Az elektronmikroszkóp című könyvében az optikai lencsék aberrációját analizálta, kutatótevékenysége során felismerte a kis nyomású neongáz, higanygőz és nátriumgőz plazmaállapotának számos törvényszerűségét, részecskesebesség-mérő ködkamrát szerkesztett. A második világháborút követő években elektronmikroszkópiával és általában a szabad elektronok külső térbeli mozgásával foglalkozott. Az elektron- és ionfizikától az elektronmikroszkópián át talált rá az optikára és az információelméletre, s közben - mintegy mellékesen - feltalálta holográfiát, melynek felfedezése húsz évvel megelőzte technikai megvalósításának lehetőségét.

- s -

szerző
- sisso -
publikálva
2000/25. (06. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...