A pusztába kiáltott szó - Bihari Mihály: Politológia I.

  • - zelei judit ágota -
  • 2005. október 6.

Tudomány

A terem jóval a kezdés előtt tömve, legalább százötven ember zsibong. Megfigyel-jük az aktuális jogászdivatot: hónaljig húzott cicanaci vastag övvel, nadrágba tűrt feszülő toppal; egy kicsit újságot olvasunk; kezdünk türelmetlenkedni - az előadó nem sieti el az érkezést. Ezt később mélyen megértjük.

A terem jóval a kezdés előtt tömve, legalább százötven ember zsibong. Megfigyel-jük az aktuális jogászdivatot: hónaljig húzott cicanaci vastag övvel, nadrágba tűrt feszülő toppal; egy kicsit újságot olvasunk; kezdünk türelmetlenkedni - az előadó nem sieti el az érkezést. Ezt később mélyen megértjük.

Negyedórás késéssel fut be Bihari, a diákság felállással üdvözli - de el nem csendesednének. Legalább három perc eltelik, mire a politikatudományidoktor-iskola vezetőjének szavai kivehetővé válnak.

Az óra a politikum, az állam és a politikai rendszer hármasságával indul: a professzor definiálja a fogalmakat, időrendbe helyezi történeti megjelenésüket. Hallunk néhány mondatot a kultúrantropológia nagyjairól, az őstársadalom feltételezhető felépítéséről. Rátérünk a voltaképpeni témára, vagyis a "politikai rendszer" kialakulására, felépítésére, környezetére. Megtudjuk, hogy míg a polgári forradalmak előtt a társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok szorosan és szigorúan összekapcsolódtak, addig mára elszakadt egymástól a gazdaság és a politika. Ezen kicsit elcsodálkozunk, később azon is, ahogy a tanár úr helyből eldönt egy régi filozófiai vitát: az ember duális lény, szögezi le, anyagi és nem anyagi egyszerre. Annyi baj legyen, ritka, hogy ennyivel el tudjuk intézni. A professzor csoportosít, definiál, példálózik: már a társadalom reprodukciós folyamatainak irányításánál járunk. Elgondolkozunk a magyar oktatási hagyományok végtelenül kontraproduktív voltán: hihetetlen, hogy a végzősök speckolljai és szakszemináriumai helyett a gyogyi, leginkább gimnáziumi tanórára emlékeztető bevezető jellegű nagyelőadásokat tartják a szakma prominensei, amikor erre a feladatra bármely közepesen jó képességű szakmunkás is alkalmas lenne. De ne túlozzunk: egy tanársegéd is. Bihari, bár egy haladóbb kurzuson sokkal többet tudna nyújtani, fantasztikusan felülteljesít, a száraz és nem túl izgalmas anyagot maximálisan fogyaszthatóvá teszi. Igyekszik megnyerni hallgatósága érdeklődését, példáit igen széles körből meríti, a szexualitás, reprodukció és politika kérdéskörét is hosszan tárgyalja, hátha. Pillanatra megijedünk, hogy előkerül a nemzethalál gondolata (az egykor MSZP-s parlamenti képviselő a Fidesz számára is elfogadható államfőjelölt lett volna), de szó sincs róla, előadónk csak a tényekkel és az ezekből fakadó problémákkal foglalkozik.

Egyre erősödik a zaj. Mi lenne, ha felállnánk és elkezdenénk ordítani, hogy ez egy egyetem, nem óvoda, nem általános iskola, nem nappali melegedő? Ráadásul nem is kötelező, katalógusos órán vagyunk, és a nap is süt. Menjenek szépen ki a Károlyi-kertbe, ugróiskolázni. Itt pedig hadd legyen oktatás annak a tíznek, aki nem a papír kedvéért jött. Jobban tennék, ha odafigyelnének, hiszen úgy tűnik, mintha a törté-nelemfelvételi ellenére kimaradtak volna az adott tárgy oktatásából. A gimnáziumi anyagban szereplő KMK mint olyan számukra sosem hallott vicc (értetlenül vihorászó arcok mindenfelé), a Ratkó-korszak ("az mi???") ténye is az újdonság erejével hat. Már azoknak, akik véletlenül épp elkapják a vonatkozó mondatokat.

Bihari jól magyaráz, órája összeszedett, jól felépített, a lényeget ismétli, hangsúlyozza. Gyorsan beszél ugyan, nehéz jegyzetelni, de ez talán nem is olyan fontos: a vizsgán visszakérdezettek úgyis benne vannak a híres-hírhedt Bihari-Pokolban (talán mondanunk sem kell, hogy a jegyzet szerzője előadónk mellett nem más, mint Pokol Béla volt kisgazda képviselő, egyetemi tanár), inkább a megvilágító példákra lenne érdemes figyelni. Illetve a szavaira: láthatóan igyekszik elsajátíttatni hallgatóságával a szak-mában honos nyelvet: "par excellence", "ágens" és társaik röpdösnek fél percenként a levegőben, jobbára rögtön magyar "fordítással".

Az óra végén kitérünk még a legitimáció kérdéskörére, a pornóújságokra és a zászlóégetésre. Az előadó láthatóan hálás, ha néhányan veszik a humorát és visszamosolyognak rá. A zaj már akkora, hogy a mikrofonon át is nehezen vesszük ki a professzor szavait, aztán pontban fél kettőkor a kollégák szedelődzködni kezdenek - látványosan. A gondolatot már nem, a mondatot még befejezi Bihari.

(ELTE ÁJK, Egyetem tér 1-3., A/VII. előadó, szerda 12-13.30)