Azonos neműek házassága:A holland kapu

szerző
Takács Judit
publikálva
2000/39. (09. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szeptember elején a holland képviselőház nagy többséggel, 109:33 arányban megszavazta az azonos neműek házasságáról szóló törvényjavaslatot. Ezzel az amúgy is a meleg és leszbikus jogegyenlőség megteremtését célul tűző országok élcsapatába tartozó Hollandia a világon elsőként arra vállalkozott, hogy teljesen kitárja az azonos nemű partnerek előtt is a "heteroszexuális alapintézményként" elhíresült házasság - mára ugyan már némileg berozsdásodott - kapuját.

Szeptember elején a holland képviselőház nagy többséggel, 109:33 arányban megszavazta az azonos neműek házasságáról szóló törvényjavaslatot. Ezzel az amúgy is a meleg és leszbikus jogegyenlőség megteremtését célul tűző országok élcsapatába tartozó Hollandia a világon elsőként arra vállalkozott, hogy teljesen kitárja az azonos nemű partnerek előtt is a "heteroszexuális alapintézményként" elhíresült házasság - mára ugyan már némileg berozsdásodott - kapuját.

A parlamenti szavazást - többéves különbizottsági előkészítésen túl - háromnapos vita előzte meg, ahol mindössze néhány kisebb keresztény párt képviselője adott hangot ellenérzéseinek. A szavazás során a kormánykoalíció mindhárom pártja - a Munkáspárt, a konzervatív liberális VVD és a liberális D66 - egységesen támogatta a törvényjavaslatot, sőt még a legnagyobb ellenzéki párt, a kereszténydemokrata CDA néhány tagja is kifejezte szavazatával a támogatását. Közvélemény-kutatási eredmények szerint a holland lakosság

kétharmada helyeselte

a képviselőházi döntést.

Hollandiában kétkamarás a parlament, tehát a képviselőházi szavazás után a törvényjavaslat a szenátus elé kerül, de a várakozások szerint az elfogadtatással itt sem lesz probléma. Amennyiben mégsem ez történne, akkor is - a parlamenti pártok elsöprő támogatása miatt - előbb-utóbb törvény lesz a dologból, lehet, hogy már 2001. január 1-jétől.

Hollandiában korábban is lehetőségük volt az azonos nemű partnereknek arra, hogy jogilag elismertessék élettársi kapcsolatukat, ami a felek számára nyugdíj-, társadalombiztosítási és örökösödési jogosultságot is biztosított. Az új törvény ennél is továbblépve, teljes jogegyenlőséget teremt az azonos és különböző neműek házassága között. Erről árulkodik a törvényjavaslat címe is, ami így szól: A házasság megnyitása azonos nemű személyek számára.

Boris Dittrich, a D66 párt képviselője és a törvényjavaslat egyik lelkes támogatója szerint a készülő törvény elismeri, hogy a házasulandók

neme lényegtelen

a házasság szempontjából. A törvényjavaslat alapelve ugyanis az, hogy a házassággal kapcsolatban egyenlő jogokat kell biztosítani az azonos és eltérő nemű párok számára: azaz a házasságkötés, a házasság felbontása és a házasság jogi következményei tekintetében. Ez azt jelenti, hogy például válást minden esetben csak bíróság mondhat ki, és szükség esetén természetesen az azonos neműek házasságának felbontása után is igényelhető rendszeres partnertartási összeg.

Az azonos és különböző neműek házassága közötti különbségek a gyerekvállalással kapcsolatosak: családjogilag az azonos neműek házasságán belül született gyermek és azonos nemű szülei között csak a bíróság által engedélyezett örökbefogadás tekintetében jöhet létre teljes jogú családi kapcsolat. A gyermek "létrehozásához" ugyanis mindig szükségeltetik egy harmadik - a másik kettőtől eltérő nemű - fél is, és ezt a tényt a jogalkotóknak is figyelembe kell venniük.

A házasságról szóló hatályos törvény megváltoztatásához tehát

új örökbefogadási szabályozás

is kapcsolódik, ami lehetővé teszi azonos nemű párok számára is gyermekek örökbefogadását. Az erre vonatkozó törvényjavaslat azt hangsúlyozza, hogy egy gyermeket, akit két férfi vagy két nő nevel, éppúgy megillet az állam által garantált biztonság és védelem, mint egy olyan gyermeket, akit egy férfi és egy nő nevel: ezért kell jogilag lehetővé tenni az azonos neműek számára is az örökbefogadást. Az örökbefogadásra vállalkozó azonos nemű pároknak ugyanolyan követelményeknek kell megfelelniük, mint a hasonló cipőben járó különnemű partnereknek. Az örökbefogadásnak nem előfeltétele a felek házasságkötése, illetve partnerkapcsolatuk bármiféle hivatalosítása, de követelmény, hogy a partnerek legalább három éve együtt éljenek, és legalább egy éve együtt neveljék a gyermeket. Azonos nemű párok azonban csak holland állampolgárságú gyermeket fogadhatnak örökbe, hiszen ez a gyakorlat nemzetközileg nem elfogadott.

Az azonos neműek házassága sem számíthat nemzetközi elismerésre, hiszen a nemzetközi szerződések szerint házasság csak férfi és nő között jöhet létre. A holland jogalkotók azonban esélyt látnak arra, hogy egyes országok - például Dánia, Izland, Svédország, Norvégia -, ahol az azonos neműek számára adott a házassághoz közelítő jogokat biztosító, államilag elismert élettársi kapcsolat,

igazi házasságként

ismerik el az új holland törvény alapján megkötendő azonos nemű házasságokat.

Hollandiában a házasság intézményének megnyitása után is megmarad majd az eddigi lehetőség az azonos nemű partnerek számára az államilag elismert élettársi kapcsolatok létesítésére, ezután azonban ezeket tovább lehet hivatalosítani házassággá.

Vannak persze, akik a házasságról mint intézményről - T. B. Stoddard szavaival élve - leginkább egy múzeumra asszociálnak. Vagy arra is gondolhatunk, hogy az elnyomásból kivezető út nem feltétlenül - a már Engels olvasatában is - az elnyomás egyik eszközének értelmezhető házasságon keresztül visz.

A holland eset kapcsán nekem most mégis inkább az jut az eszembe, hogy egy társadalomban a csak "meghatározott típusú" személyek számára biztosított jogi lehetőség, illetve az ebből való kizártság olyan intézményesen szentesített megkülönböztetés, ami jeles szociálpszichológusok szerint is előítéletes gondolkodást gerjeszt, és további kirekesztő megnyilvánulásokhoz vezethet.

A 2000-ben megjelent új leszbikus és meleg enciklopédia "azonos nemű házasság" címszava is a kérdés szimbolikus jelentőségét hangsúlyozza: nem az az érdekes, hogy a házasság intézménye milyen szerepet játszik az emberek mindennapi életében; a kérdés sokkal inkább arról szól, hogy egy adott társadalomban milyen a házasság mint társadalmi eszmény - ha létezik még egyáltalán ilyesmi - értékközvetítő szerepe.

Takács Judit

(A cikk nem jöhetett volna létre az amszterdami Homodok - Leszbikus Archívum és Gert Hekma információi, valamint Zorándy Sára holland anyanyelv-tudása nélkül.)

szerző
Takács Judit
publikálva
2000/39. (09. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...