BIT-parti Tatán: Az édentől balra

  • Kovács Róbert
  • 1998. szeptember 24.

Tudomány

A Baloldali Ifjúsági Társulásról (BIT) sokféle információ kering a hazai közéletben. Vannak, akik a legtörekvőbb magyar ifjúsági szervezetet vélik benne felfedezni, mások szerint csak az MSZP zászlaját lengetik. A BIT a hét végén rendezte meg jubileumi évadzáró táborát Tatán, a Narancs pedig kihasználta az alkalmat, és a helyszínen járt utána a dolgoknak.
A Baloldali Ifjúsági Társulásról (BIT) sokféle információ kering a hazai közéletben. Vannak, akik a legtörekvőbb magyar ifjúsági szervezetet vélik benne felfedezni, mások szerint csak az MSZP zászlaját lengetik. A BIT a hét végén rendezte meg jubileumi évadzáró táborát Tatán, a Narancs pedig kihasználta az alkalmat, és a helyszínen járt utána a dolgoknak.

A BIT-es olyan, mint egy átlagos magyar fiatal, azzal a lényegi különbséggel, hogy baloldali érzelmű, ezért ő, szemben másokkal, képes közösséget alkotni, szereti-keresi a másik társaságát, miközben látványosan utálja a most hatalmon lévő pártokat. Első nekifutásra körülbelül ennyit lehetett megtudni arról a több száz fiatalról, akik hétvégéjüket a tizedik vízparti BIT-partin töltötték Tatán.

Újhelyi István

országos alelnök,

bár, mint mondja, nem túlzottan örül a Narancs érdeklődésének, további információkkal is szolgál. Például azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a BIT nem az MSZP ifjúsági szervezete, úgyhogy nagyon téved az, aki a BIT-et a szocialista párt ifitagozatának tekinti. Felhívja a figyelmünket egy már-már elfeledett politikatörténeti érdekességre is, miszerint négy évvel ezelőtt éppen a szocialista párt döntött úgy, hogy minden ifjúsági szervezet egyformán 1,2 millió forintot kapjon a központi költségvetésből évente. Más forrása nincs a BIT-nek.

A BIT olyannyira nem az MSZP-hez tartozó szervezet, hogy több szocialista pártvezető egyenesen nem kedveli, mi több, lekezeli, háttérbe szorítja, és nem átallja "nyomulós BIT-eseknek" nevezni őket, tudjuk meg az alelnöktől, aki nem szeretne neveket említeni. A Narancs más - meg nem erősített - forrásokból úgy értesült, hogy a BIT-ellenlábasok táborába olyan közismert nevek tartoznak, mint Szekeres Imre, Kósáné Kovács Magda, míg a baráti oldalon áll, a teljesség igénye nélkül, Horn Gyula, Kis Péter vagy Csintalan Sándor.

Kovács Lászlóról

egymásnak ellentmondó információk keringenek táborszerte. A pénteki tábornyitón állítólag gyújtó hangú beszédet mondott az újdonsült pártelnök, és mindenkit egy emberként felszólított a demokrácia védelmére. Szemtanúk egybehangzó állítása szerint a BIT-es fiatalok kedvezően fogadták az elnöki gondolatokat, és többszöri közbetapsolással jelezték, hogy más vágyuk sincs, mint védeni a demokráciát.

Másfelől azonban éles kritikák fogalmazódtak meg Kovács Lászlóval szemben, például hogy egyszer sem köszönte meg a BIT-nek, még egy fél mondat erejéig sem, a kampányban nyújtott segítséget. Pedig a választások idején több ezer BIT-es fiatal szabad idejét áldozta a pártra.

Schmuck Andor BIT-es szerepét illetően nem kaptunk egyértelmű választ senkitől. Bár szombat este többször is felbukkant a tábor területén, és jókedvűnek mutatkozott, jól értesült, BIT-hez közel álló források szerint semmi köze a társuláshoz. A nagyobb bulikra még el-eljár, sokan köszönnek még neki, ám csillaga leáldozóban, a büfés fanyalogva teszi elé a sajtos rolót, ami itt a hamarosan bekövetkező bukás legbiztosabb jele.

Ha BIT-es fiatalok nagyobb számban gyűlnek össze egy helyen, akkor olyan dolgot művelnek, amit kortársaik semmiképpen sem tennének: aktuálpolitizálnak. A "polgári" kávézóban szombat délután valószínűleg többször hangzott el a "jelölt", a "kopogtatócédula" vagy a "bukni fognak" szóösszetétel, mint éjjel-nappali közértben a "nem tudok kétezresből visszaadni".

A tizedik BIT-partit zenés-táncos-polgári mulatságnak hirdették meg a szervezők, a meghívó szerint fellép a Back II Black "polgári kisegyüttes", Gerendás Péter "városi polgár" vagy Deák "Billpolgár" Gyula és "polgári Blues Bandje".

"Polgári panaszfal"

néven egy fehér kartonlap került a kávéháznak becézett kocsma egyik falára, ahová a sajátos szubkultúrának megfelelően politikai rigmusokat firkáltak a táborlakók. A "Szájer, Szájer gyenge kismadárka" címűre külön is felhívja figyelmünket az alelnök. A szomszédos helyiség falain az új kormány tagjainak célkereszttel ellátott arcképei függenek. Aki már kellően megszilárdította helyzetét a hierarchiában, és az összes, nem baloldali politikust elküldte meglegebb égtájakra, az akár húzhat is egy zsákbamacskát negyvenért a szomszédban. Ha szerencséje van, mint például nekem, akkor a felső polcról egy 1996-os öbölátúszásos emlékmatrica, A világ teremtése című egyházi gyermekkiadvány és a Reformországgyűlések és az 1848-as forradalom törvényei című könyvecske közül kedvére válogathat.

Eredetileg mi nem a zsákbamacska-pulthoz indultunk, hanem a BIT-es önkormányzati képviselőjelöltek eszmecseréjére, csak hát a főépület előadótermébe újságíró nem léphet be. Így elidőzünk egy keveset a játéksarokban, ahol rövid idő alatt olyan információk birtokába jutunk, hogy politikailag aktív BIT-tagok ezekben a hetekben már az önkormányzati választásokra koncentrálnak. Az MSZP helyi szervezeteivel már meg is kötötték az együttműködési megállapodásokat, eddig több mint 120 közös képviselő- és polgármesterjelöltet neveztek meg.

Ezek után csak egyetlen kérdés marad megválaszolatlanul. Vajon mi igaz abból a híresztelésből, miszerint a BIT-táborokban késő este néhány fős, lányokból álló szabadcsapatok portyáznak, és nem kegyelmeznek a gyanútlanul útjukba kerülő hímnemű egyedeknek?

A lehető leghosszabb utakon, metsző szélben, szemergő esőben szeljük át több ízben a tábor területét, de ilyen vagy akár ehhez hasonló jelenséggel nem találkozunk. Az információ tehát hamis.

A csarnokban eközben már javában folyik a

Gerendás Péter-koncert,

a "Van más választás: demokrácia", illetve a "Világ polgárai szembesüljetek" feliratú, méretes transzparensek alatt vidám a hangulat. Kis idő elteltével és némi szerencsével bónusz- adatokhoz jutunk. Gerendás Péter sok-sok évvel ezelőtt kis vidéki BIT-klubokban, húsz-harminc néző előtt kezdte pályafutását, de most, sikerei csúcsán sem kapja el a gépszíj, nem feledi gyökereit. Mindig eljön, ha hívják.

Néhány perccel azután, hogy Gerendás Péter búcsúzóul "további jó szórakozást, nyuszizást és tündi-mündit" kíván a táborlakóknak, úgy döntünk, hogy lefújjuk az akciót, és mielőbb hozzáfogunk az adatok feldolgozásához.

Kovács Róbert

Figyelmébe ajánljuk