Egyedül a sötétben - Téli depresszió

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2016/47. (11. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akik a rövidülő nappalok miatt rossz hangulatra és más kellemetlen tünetekre panaszkodnak, valószínűleg szezonális affektív zavarban szenvednek. Ez pedig nem más, mint a téli depresszió tudományos elnevezése.

Nem mindenkinek a tél a kedvenc évszaka, ahogy megrövidülnek a nappalok, s végtelen hosszúra nyúlnak az éjszakák, mind többen panaszkodnak romló hangulatuk és más kellemetlen tünetek miatt. A tudomány által szezonális affektív zavarnak nevezett szindróma olyanoknál jelentkezik, akik az év egyéb időszakaiban nem küzdenek semmiféle mentális zavarral, ám az esztendő sötét téli harmada előhozza belőlük a depressziót.  Rendkívül nehéz megbecsülni, hogy mekkora mértékben érintik a lakosságot a téli depresszió különféle szimptómái. Bizonyos becslések szerint 10-15 százalékát, a súlyosabbak 2-5 százalékát, ám az efféle statisztikák a jelenség természetéből fakadóan sosem állnak erős lábakon. A szezonális affektív zavar ugyanis tipikus spektrumbetegség, vagyis a tünetek intenzitása rendkívül széles skálán mozoghat. Ráadásul a tünetegyüttes azonosítása és más mentális betegségektől való elkülönítése sem egyszerű, a szakemberek szerint az érintettek jelentős része klinikai depresszióval, egyötödük pedig bipoláris zavarral is küszködik, még ha nem is tud róla. De mindez fordítva is igaz, vagyis a tünetek az év egyéb szakaszaiban rejtve maradnak.

Tünetek

Mielőtt a téli melankóliában szenvedők keresni kezdenének magukban egy újabb lelki betegséget, érdemes megismerkedni a tünetekkel. Felhívnánk a figyelmet, hogy ritka, ha valakinél egyszerre bukkan fel valamennyi.

false

A téli depressziót mindenekelőtt rosszkedv, borús hangulat, tartós levertség jellemzi, amint beköszöntenek a sötét napok, és ez így marad  egészen a tél végéig, hogy aztán bizonyos esetekben átadja helyét a tavaszi fáradtságnak. (Bővebben: Rest a lelke, Magyar Narancs, 2016. április 14.) Mindehhez megnövekedett alvásigény, azaz krónikus aluszékonyság is társul, amit csak súlyosbít az állandó fáradtságérzet. Persze a szindróma nem csupa negativitás: érdekes módon megnő a szénhidrátigény, ami természetesen nem a szervezet megnövekedett valós fiziológiai igényeiből fakad, de ettől még kielégítéséhez állandóan nassolni kell. Sajnos a tünetek egy része még kellemetlenebb: a téli depressziótól szenvedő embertársunk visszahúzódik a társas, sőt akár a párkapcsolatoktól, ami együtt jár a szexuális aktivitás csökkenésével is.A koncentrációs képesség is hanyatlik, ami negatív hatással van a munkateljesítményre – és ha ez a bevételt is csökkenti, az tovább súlyosbíthatja a tüneteket. A szinte magától értetődő érzelmi zavarokhoz, hangulatingadozásokhoz mozgásszervi panaszok, pszichoszomatikus betegségek is társulhatnak, s az egészre az immunrendszer működésének meg­gyengülése teheti fel a koronát, elvégre az ilyenkor elkapott, elhúzódó felső légúti betegségek ocsmány tüneteikkel csak tovább rontják az alany amúgy sem virágos jókedvét.

Okok

A szezonális affektív zavart nehéz konkrét kiváltó okokhoz kötni, különösen akkor, ha más mentális betegségekhez kapcsolódik. Mégis sokan próbálkoznak a tünetegyüttes biokémiai okainak feltárásával, de ehhez kapcsolódva egyelőre csak nem általánosan elfogadott hipotézisek születtek. Az egyik teória szerint a szerotonin-háztartás zavara okozza az összes bajt, mivel télen csökken eme ingerületátvivő (neurotranszmitter) anyag szintje a szervezetben. Ezt alátámasztaná, hogy bizonyos szerotoninszintet növelő (pontosabban, annak felszívódását gátló) antidepresszánsok, mint például a fluoxetin, kellő hatékonysággal gyógyítják (egyebek mellett) a téli depressziót is, Csakhogy a monokauzális – azaz szimpla oksági – magyarázat ennél a szindrómánál sem túl népszerű a kutatók körében, ezért hozzá szokták csapni még a tavaszi fáradtság magyarázatánál  is előkerülő ún. melatoninhipotézist is. Utóbbi azt állítja, hogy télen megnő a szürkületben illetve sötétségben a tobozmirigy által termelt melatonin hormon szintje, mely az alvási mintázatunkat szabályozza, mind a szezonális, mind a napfény által is befolyásolt cirkadián ritmus szerint. A túltermelődő melatonin lenne tehát a felelős – esetleg a szerotoninszint zavaraival együtt – a szezonális affektív zavar valamennyi tünetéért.

Akadnak olyanok is, akik a tünetegyüttes mögé amolyan kvázi-társadalomtörténeti, hogy azt ne mondjuk, holisztikus paravánt is kerítenek. E szerint földműves őseink a késő őszi–téli periódust, amikor úgysem volt mit tenni-venni a hóval borított földeken, aktív pihenéssel, félig hibernáltan töltötték. Csakhogy napjainkban bántóan kevesen keresik a kenyerüket a földeken, rá­adásul a téli hétköznapokba is bezavarnak a tudomány és a technika olyan csodái, mint a cirkadián ritmust, vagyis a napi biológiai órát felborító villanyvilágítás, a különböző szórakoztató masinák és intézmények, amelyek miatt éjszaka is ébren vagyunk. És akkor nem is említettük a nyugodt pihenést akadályozó, heti minimum ötnapos munkakényszert! Ezek mind a hagyományos évszaki ritmus felborulásához, a szervezet tartalékainak kimerüléséhez vezetnek: a felhalmozással mit sem törődő tücsök elfeledkezik a szervezet regenerációjáról – és igazából erre rakódik rá a biokémia. Ám az efféle magyarázatok evolúciós értelme csekély, mivel csak túlértékelik az emberiség sajátos klimatikus körülmények között, többnyire viszonylagos jómódban élő kisebbségének állítólagos problémáit. Különben meg mi, Homo sapiensek sohasem aludtunk téli álmot, és nincs hibernációs periódusunk sem – még ha manapság sokan másra sem vágynak, mint épp erre.

Terápia

A téli depresszió vagy szezonális affektív zavar kezelésére számos, látszólag naivnak és néhány hatékonynak tűnő terápiát és életmódbeli változtatást javasolnak, például hogy minél több időt kellene napsütésben tölteni, ám ez – a napsütéses órák arányát, no és a fogvacogtató hőmérsékleteket tekintve – nem több merő cinizmusnál. Persze a szabadban töltött aktív kikapcsolódás a napsütéstől függetlenül is jól jöhet: az ilyenkor felszabaduló agykémiai anyagok (például endorfinok) ugyanis ellensúlyozhatják a szervezetben lezajlott kedvezőtlen biokémiai változásokat, de mire a legtöbb téli depressziós összeszedné magát, hogy kimegy a szabad levegőre, addigra lement a nap. Nem beszélve arról, hogy általában nem kis utat kell megtenni, hogy városban és falun egyaránt szmogos, lakott területektől eltávolodva tényleg friss levegőt szívhassunk.

Hasznosak lehetnek a különféle táplálkozási tanácsok, és érdemes a vitaminok, ásványi anyagok, esetleg fehérjék akár emelt szintű mennyiségének bevitelével is törődni, bár ez sem sokat segít a téli depresszión; a szénhidrátok bevitelének csökkentését pedig balgaság elvárni olyantól, akit „biokémiailag” motivált agya éppen az ellenkezőjére ösztönöz. Helyesen tesszük, ha megpróbálunk kialakítani valamiféle egészséges napi ritmust, elkülönítve az alvás és az ébrenlét fázisait, amelyek ilyenkor tragikusan összekeverednek. Nem árt éjjel kialudni magunkat, hátha akkor nem zuhanunk minden étkezés után az emésztés kiváltotta szunyókálásba, és jól jöhet a stresszoldás is, esetleg néhány relaxációs technika bevetése. Kipróbálhatjuk a népi gyógyászat és a természet patikájának sokszor bevált, bár éppen ezért nem túlságosan specifikus hatású szereit: a cit­romfű, az orbáncfű és a gyömbér teája biztosan jól­esik a hidegben, s ha szerencsénk van, még segíthet is. Súlyosabb esetekben azonban érdemes szakemberhez fordulni, a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés sem reménytelen.

Az szinte bizonyos, hogy a szezonális affektív zavar kialakulásában valóban nagy szerepe van a természetes fénymennyiség csökkentésének; mindezt alátámasztja az erre javallott fényterápia viszonylagos sikere is. Ilyen esetben a szokásos mesterséges fényforrásoknál jóval erősebb speciális lámpa elé ültetnek és 30–60 centi távolságról kell bámulni a fényt 30–60 percen keresztül. Ez nem csak leírva hat fárasztónak: egyes vizsgálatok szerint a megkérdezettek kétharmada nem volt ugyan elégedett a terápiával, de csak egy részük hagyta abba. A többség minden kényelmetlensége ellenére folytatta a kúrát, ami biztató jel. Az alkalmazott fényforrás lehet ragyogó fehér, a látható fény teljes spektrumát átfogó, de kibocsáthat kék vagy kékes-zöldes (ciánkék) színű fényt is. Miután a módszer eredményesnek tűnik, már tovább is fejlesztették - ha mesterséges fénnyel szimulálnak hajnalt (ami, mint tudjuk, ebben az évszakban sosem jön el), akkor még jobb a hatás. Emellett ígéretes, a placebo-hatáson túlmutató eredményeket értek el az ún. levegőionizátor használatával is, de ne kérdezzék, hogy ez az eszköz milyen mechanizmusnak köszönhetően segít rajtunk, mert azt még a kutatók sem értik.

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2016/47. (11. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...