És a hajó áll (A38)

szerző
- sisso -
publikálva
2003/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Párizs-Kijev-Révkomárom-Djakarta-Újpest tengelyre fűződik fel az a történet, amelynek során az egykori szovjet flotta folyami kő- és tankszállító hajójából összművészeti kultúrhajó lett a budai rakparton. Mi más lehetne ez a vízi csoda, mint egy nemzetközi összeesküvés?

A Párizs-Kijev-Révkomárom-Djakarta-Újpest tengelyre fűződik fel az a történet, amelynek során az egykori szovjet flotta folyami kő- és tankszállító hajójából összművészeti kultúrhajó lett a budai rakparton. Mi más lehetne ez a vízi csoda, mint egy nemzetközi összeesküvés?Összeesküvés, mégpedig jó értelemben vett. A múlt szerdán hivatalosan is megnyitott hatalmas hajó baráti összefogás eredménye: hasonló gondolkodású emberek találtak egymásra a nagy cél érdekében, ami eddig mintegy 700 millió forintba került. Hogy sok ez vagy kevés, arról Bognár Attila projektvezető annyit mondott: "Ha kiállok a teraszra, ahonnan épp a Nemzeti Színházat látom, és arra gondolok, hogy az tízmilliárdból épült és milyen funkciót lát el, akkor azt hiszem, ez egy nagyon olcsó vállalkozás volt."

Az A38 - az elnevezés a hajó "családjára", az Artemovszk hajócsoportra utal, amelynek ez a harmincnyolcadik darabja - szervező és építő társasága két évvel ezelőtt célul tűzte ki, hogy a várost egy Dunán horgonyzó, színvonalas, külsejében és programjaiban egyedülálló, igényes

művészeti és turisztikai

központtal gazdagítja. Az ötletet Párizsban, a Szajnán állomásozó, hasonló jellegű, Batofar nevű hajó adta, ahol különböző országok kultúráit látják vendégül, mégpedig azt a fajtát, amit nálunk periferikusnak neveznek. A MagyART idején itt mutatkozott be a Közgáz Vizuális Brigád, a Bahia, a Fonó, a Trafó, a Tilos Rádió és a Magyar Narancs. Miután a franciák jelezték, hogy ők is szeretnének Budapesten, egy hajón megjelenni - mivel "úgyis sok lehet" -, Bognár Attila kihallgatást kért Demszky Gábortól a testvérlétesítmény létrehozásának ügyében. A főpolgármester ajánlólevelet adott, ami arra volt jó, hogy Bognárt ne dobják ki azonnal a hivatalokból.

Először persze kellett egy hajó. A 11 méter széles zsilipek miatt keskenyre épített dunai hajók nem voltak megfelelőek, így keleten kellett körülnézni. Duskovic Bazil ukrán-magyar képzőművész - akinek a hajóról készült festménye a főbejáratnál látható - segítségével találták meg az Artemovszkot, és a délvidéki bombázások miatt Ukrajnában rekedt három ilyen típusú hajó közül meg tudták szerezni az egyiket.

A VM Művek (Váncza-Miltényi Építész Stúdió) és a Ganz Danubius Vitla átalakítási terve elnyerte a fővárosi zsűri és a városvédelmi bizottság tetszését. Sikerült a fővárosi és kerületi engedélyt is megszerezni, méghozzá a Petőfi híd budai hídfőjénél, az egykori vízibuszmegállóban.

Az átalakítás javát tavaly decemberig a révkomáromi hajógyárban végezték el, az utolsó simításokat Újpesten. A megújult hajóban 700 főt befogadó koncertterem mellett indonéz bútorokkal berendezett étterem és néhány fedélzeti bár is található, sőt aki nem kíváncsi a műsorra, annak belépőt sem kell fizetni. Mivel az elképzelések szerint az A38-nak hamarosan egy

nívós nemzetközi kulturális műhellyé

kell válnia, a berendezést illetően sem lehettek kompromisszumok: a dekorációkészítéssel képzőművészeket bíztak meg, persze úgy, hogy a "hajóhangulat" mindenütt érezhető legyen. A gépházi bárban hatalmas lendkerekekből alakították ki az asztalokat, Drabik István és Lois Viktor szobrokat készített hajócsavarokból és más fém alkatrészekből.

Noha a hajót megnyitották, és nyitva tart mindennap reggel kilenctől hajnali négyig, még nincs teljesen kész, a távolabbi tervekben ugyanis saját hangstúdió és szálláshelyek kialakítása is szerepel. De kisebb munkákat is el kell végezni, hiszen még nem tudnak a hajó minden részébe eljutni a mozgássérültek, és nincs még kész a biológiai szennyvíztisztító sem. Viszont ami kész van, arra nem lehet rossz szavunk.

Az A38 átalakítási költségeinek nem állami vagy fővárosi támogatás, hanem egy úgynevezett Floating Charge hitelkonstrukció volt az alapja, amelynek az a lényege, hogy egy részlet kiutalását követően csak akkor adják a következőt, ha már elvégezték az éppen esedékes munkát, amit minden egyes folyósítás előtt szigorúan ellenőriznek. Viszont Bognárék nem szeretnék, hogy valaha is szponzorról kelljen elnevezni magukat, így inkább vállalták a kockázatot.

- sisso -

szerző
- sisso -
publikálva
2003/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...