Kevés a szakszó, túl sok a rap? - Héra Gábor -Ligeti György: Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása (tankönyv)

szerző
Szabó Zoltán
publikálva
2006/7. (02. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nemrégiben megjelent az első, kifejezetten BA-hallgatóknak szóló szociológia-tankönyv, amit van, aki dicsér, van, aki viszont tudománytalannak tart.

Nemrégiben megjelent az első, kifejezetten BA-hallgatóknak szóló szociológia-tankönyv, amit van, aki dicsér, van, aki viszont tudománytalannak tart.

Megállíthatatlanul dübörög a bolognai folyamat: a következő tanévtől már Magyarország is átáll az úgynevezett lineáris felsőoktatási rendszerre. De sok még a teendő ahhoz, hogy a 3 + 2 éves képzés ne csak annyit jelentsen: a hallgató az egyetem kellős közepén hivatalosan is feladhatja erőfeszítéseit. A legsürgetőbb talán a bachelor-képzés tartalmi feltételeinek a kialakítása; egyelőre szűkösek az ismereteink arról, hogy az egyes szakokon hogyan adják majd át ősztől az értelmiségi léthez szükséges alapvető kulturális ismereteket, a választott tudományág alapjait.

Az Oktatási Minisztérium becslései szerint néhány éven belül a 18-26 éves fiatalok 50 százaléka fog felsőoktatási intézménybe járni, szemben a ma még csak 28-30 százalékos aránnyal, ami azt jelenti, hogy a bachelorképzésbe bekerülők közt egyre nagyobbak lesznek a kulturális különbségek; a tömegképzés következtében akár most is ugyanolyan típusú fejtágításban vesz részt a gyengébb vidéki gimnáziumokból kikerülő fiatal és a budapesti versenyistállók három nyelven beszélő diákja. A kulturális különbségek csökkentéséhez új módszerekre, új tanítási szemléletre és nem utolsósorban új tankönyvekre lenne szükség.

Az egyik első, kifejezetten az új képzési rendszerhez igazodó tankönyv a Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint 350 oldalban összefoglalni a társadalomtudományok alapjait, és bevezetni a szocioló-giai kutatások metodikájába. A kiadvány a magyar módszertani könyvektől egyáltalán nem megszokott módon együtt tárgyalja a kvantitatív és a kvalitatív módszereket, vagyis a hallgatók éppúgy megismerkedhetnek a kérdőívek számítógépes feldolgozá-sának a részleteivel, mint a fókuszcsoport kialakításának vagy a mélyinterjú felvételének a nehézségeivel.

Mindezt teljesen egyszerűen, a lehető legkevesebb szakszóval, viszont annál több, a tizennyolc évesek számára is érthető, életszerű példával tálalja a könyv. Így fordulhat elő, hogy talán ez az első tananyag, amely egy rapszám szövegével kezdődik (B‘lga: Nemzeti Hip-Hop), és amiben egy egész fejezet szól a népszerű iwiw-ről. (Az más kérdés, hogy ezek a példák a budapesti elitgimnáziumok tanulóinak jellemzően egyértelműek, a többiek számára inkább a kulturális felzárkóztatás részei.)

A szerzők nem várják el ugyan az olvasótól, hogy a könyv végére érve kész kutatóvá képezze magát, de legalább megismerkedhet a tudományos gondolkodás alapjaival és hazai vetületeivel. A könyv ugyanis nem amerikai vagy nyugat-európai példákon keresztül mutatja be a szociológiai kutatómunka hétköznapjait, ahogy azt eddig a legtöbb tankönyv tette, hanem

pár éves magyar kutatásokat

használ illusztrációként, emellett az apró mesterfogásokat is kifejezetten a magyar viszonyokhoz igazították; megtudjuk, hogyan érdemes csoportosítani a településeket, de még a kutatás helyszínének megközelíté-séhez is kapunk ötleteket. (Szegények lakta falu hepehupás utcáján például jóravaló szociológusnak állítólag nem illik vadonatúj BMW-vel megjelennie.) A Módszertan az elsőéves szociológushallgatók eltérő kulturális háttere miatt a tudományos alapozás mellett azt is elmagyarázza például, hogyan kell bemutatkozni egy telefonos interjú előtt, vagy tankönyvektől szokatlan részletességgel tárgyalja, miért nem érdemes csalni a társadalomtudományi kutatások során. (Eláruljuk: azért, mert könnyen lebukhat az ember, és egyébként is a szociológiában, mint a szerzők állítják, nincs annyi pénz, hogy megérné a csalás.) Megtudjuk azt is, hogyan érdemes tálalni a kutatási eredményeket: milyen prezentációt küldjünk a megbízónak, milyen összefoglalót írjunk a szakmai közönségnek, illetve milyen sajtóközleményt nyomjunk le a médiamunkások torkán.

A könyvet már megjelenése előtt is hevesen támadták, általában "tudománytalansága" miatt. A szerzők verziója ezzel szemben, hogy nagynevű oktatók arra vannak kényszerítve, hogy bevezető jellegű órákat tartsanak, melyeken a tömegképzés miatt sok olyan tizennyolc éves ül, aki az alapokkal sincs tisztában. A szakma nagy öregjei szót értenek a budapesti elitgimnáziumokból kikerült, érdeklődő, a tudományban már jártas fiatalokkal, de a tömegképzés farvizén bekerülő hátrányosabb helyzetű, kevésbé művelt hallgatókkal már bajban vannak.

Az egyik első magyar BA-tankönyv a támadások ellenére is valószínűleg felváltja majd a bevezető kurzusokon eddig kötelezőket. Szeptembertől ebből oktatják a szociológia alapjait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a Szekszárdi Főiskola szociális munkás szakán. Ráadásul nemcsak szociológusok használhatják, de írói szerint hasznát vehetik akár a reklámügynökségek munkatársai is, hiszen végre esélyünk van megérteni, hogy a piackutató cégek miért is kérnek annyit mondjuk egy fókuszcsoportos fogyasztói célcsoportvizsgálatért. De akár az egyszerű választópolgár is belelapozhat a könyvbe, ha tudni akarja, hogy a közvélemény-kutatók hogyan próbálják előre kiszámolni a választás eredményét.

Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 372 oldal, 4280 Ft

szerző
Szabó Zoltán
publikálva
2006/7. (02. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Holland orvosok
A menekült gyerekek gyógyításáról
Nemzetépítés az iskolában
Ukrán–magyar oktatási vita
Versenysport vs. adófizetők
A hobbiúszók kiszorítása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs